DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Ház! Ugyan az ember már azt hitte, hogy ez az interpelláció nem fog elhangozni, részben azért, mert aktualitását vesztette, részben talán azért, mert úgy gondolta, hogy a képviselő úr is belegondol, hogy fölteszi-e ezt a kérdést, de örülök, hogy elhangzott a kérdés, és nem csupán a személyes elem miatt, hanem azért, mert külpolitikánknak egy jelentős kérdését érinti. A magyar Kormány az európai értékrendet tette magáévá, és következetesen képviseljük az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Soha nem rejtettük véka alá, hogy elítéljük, és elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ami 1989. június 4-én a Tienanmen téren és Peking több más pontján történt. Ezt a véleményünket a kínai kormány képviselőinek is tudomására hoztuk. Ennek kapcsán hadd utaljak ezúttal arra, hogy a képviselő úr által említett interjúmban, amelyet enyhén szólva pontatlanul idéz, az alábbiakat jelentettem ki: "Nem felejthetjük el a Tienanmen téri vérengzést, a politikai reformokat követelő diákokkal való véres leszámolást, de miközben az ember gyászolja az áldozatul esett diákokat, és követeli a politikai foglyok szabadon bocsátását, látnia kell, hogy a Tienanmen tér történelmileg tekintve intermezzo volt, nem hozott sem radikális politikai fordulatot, sem pedig visszarendeződést, legalábbis a gazdaságban semmiképp." E kijelentés politikai tartalma annyira egyértelmű, hogy egyik napilapunk - a Magyar Hírlap - az egész interjúnak éppen a Tienanment nem feledjük címet adta a címoldalon. Azt hiszem, ez már önmagában elég, hogy visszakérdezzek: Képviselő Úr! Ön mindig tisztában van azzal, hogy mit olvas? (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) De ha már itt tartunk, hadd folytassam néhány más gondolattal látogatásom tartalmi elemeiről. Eredményes látogatást tettem Kínában, amelynek fő politikai jelentősége abban áll, hogy partnereimnél ismét rögzítettük a magyar-kínai kapcsolatok alakításának új politikai alapelveit, az egyenjogúságot, a kölcsönös érdekeltséget és az egyértelmű ideológiamentességet. Tényként rögzítettük, hogy a kormányaink által vallott értékrendek nem csupán az emberi jogok értelmezésében, de az alapvető politikai filozófia tekintetében is eltérőek. De! Kína nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, s e minőségében jelentős szerepet játszik a világ globális és regionális politikai folyamatainak alakításában. Beleértve olyan kérdéseket, válságokat is, amelyek közvetlenül érintik Magyarország fontos nemzeti érdekeit. Felelőtlenség lenne bármilyen magyar kormány részéről, ha ezt a realitást figyelmen kívül hagyná, s nem törekedne folyamatos kétoldalú kapcsolatok, politikai párbeszéd fenntartására Kínával. E véleményünkkel és gyakorlatunkkal nem állunk egyedül Európában és a világban. Az elmúlt másfél-két évben - hogy csak a legfontosabbakat említsem - Kínába látogatott Kaifu japán, Andreotti olasz, Major brit miniszterelnök, Dumas francia és Baker amerikai külügyminiszter. Felkereste Pekinget Skubiszewski lengyel külügyminiszter, Calfa cseh és szlovák szövetségi kormányfő, Vaszilev bolgár miniszterelnök-helyettes, Kozirev orosz külügyminiszter is, és ha kihagytam néhány nevet, azt hiszem, hogy még kiegészíthető. (Kósa Lajos: Jeszenszky Géza.) Megemlítem, hogy Pekingben járt, s erre nekünk szintén gondolnunk kell, Iliescu román elnök, és Jovic, a volt jugoszláv államelnökség szerb tagja is. Li Peng kínai kormányfővel New Yorkban találkozott Bush amerikai és Jelcin orosz elnök. Nem sorolom tovább a diplomáciainál is fontosabb politikai tartalmú találkozókat. E tények ismertetése alapján aligha kell különösebben magyaráznom a magyar- kínai párbeszéd fenntartásában való politikai érdekeltségünket és a közelmúltban lezajlott látogatásom szükségességét. Tekintettel arra, hogy e kapcsolatok a napi sajtóból mind ismertek, szeretném megkérdezni tisztelt képviselő urat, hogy ön ezeket a híreket nem olvasta? Kína gazdaságilag fejlődik, és személyes tapasztalataim alapján is megalapozottnak tekintem számos magyar és külföldi szakember azon véleményét, hogy ez az ország belátható időn belül gazdaságilag erős hatalommá, talán nagyhatalommá válik. Örülök, hogy megalapozottan csatlakozhatom Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök hasonló véleményéhez. Az pedig külön örömömre szolgál, hogy mint a Népszabadságban április 28-án megjelent interjújából megtudhattuk, Soós Károly Attila, az ön pártjához tartozó képviselő, kínai benyomásai is ezt az értékelést erősítik meg. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Pekingi tárgyalásaimon a fő hangsúlyt a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatfejlesztésre helyeztem, mivel, Soós képviselő úrhoz hasonlóan, a Kormánynak is az az álláspontja, hogy külgazdasági törekvéseinkből - idézem a képviselő urat - "Kínát nem szabad kihagyni, meg kell keresnünk lehetőségeinket, s a kínai piacon feltétlenül van keresnivalónk." Meg szeretném kérdezni tisztelt képviselő urat, hogy ismeri-e saját képviselőtársa külgazdaságról vallott nézeteit? (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Másokhoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy a kínai reform- és nyitási politika támogatást, ösztönzést érdemel. A nyitott gazdaság előbb- utóbb hatni fog a politikai szférára is. A tapasztalat azt mutatja, egy ilyen nagy országot nem lehet elszigetelni, viszont a folyamatos kontaktusokkal lehet rá hatást gyakorolni, s ez eredményes lehet az emberi jogok érvényesülésének kérdésében is. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha - mint a mostani alkalommal is - elmegyünk Kínába, s minden szinten kifejtjük álláspontunkat. Összegezve és ismét utalva Soós Károly Attila képviselő úr Pekingben adott nyilatkozatára, szeretném megerősíteni: a Kormány s én személyesen is, arra törekszünk, hogy - ahogy Soós képviselő úr mondta - "Kínával hazánk szoros kapcsolatokat alakítson ki", mert ez minden meglévő nézeteltérés ellenére is fontos politikai és gazdasági érdekünk. Bízom abban, hogy Nagy András képviselő úr kérdése nem értelmezhető akként, hogy az SZDSZ álláspontja ebben a fontos kérdésben megváltozott volna. És továbbra is érvényesnek tekinthetem azt a hatpárti egyetértést, amely kínai politikánk alapkérdéseiben a Külügyminisztériumban néhány hónappal ezelőtt tartott szakmai megbeszélésen kialakult. Végezetül hadd adjak hangot azon reményemnek, hogy a tisztelt képviselő úr mindig tisztában van azzal, amit hall, és így elfogadja válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiban.)