HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem először kerül a tisztelt Ház elé a Nemzeti Gyermek- és Ijfúsági Alapítvány ügye. Már a megalakulás után támadások arra kényszerítették a Kormányt, hogy vizsgálatot indítson, ám ennek eredménye soha nem került a Kormány elé. Nagy Ferenc József - akkor az ifjúságért felelős - tárca nélküli miniszter egy interpellációs válaszában további célvizsgálatokat tartott szükségesnek. E vizsgálatok elmaradtak, helyette a Kormány 1991 áprilisában leváltotta az alapítvány kuratóriumának egyik elnökét, és helyére Rókusfalvi Pált nevezte ki. A rendkívül kusza vagyoni helyzet, az ellehetetlenült működés rendbetétele érdekében az alapítvány kuratóriuma állami számvevőszéki vizsgálatot kezdeményezett. A Kormány 1991 októberében nem várta meg az ÁSZ jelentését - bár valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a vizsgálat már befejeződött -, és az NGYA kuratóriumának kijelölését visszavonta egészen az ÁSZ-vizsgálat elkészülte után meghozandó alapítói döntésig, egyben egy öttagú bizottságot, testületet hozott létre. A Kormány ezen - jogászok által is igen erősen vitatott - döntése minden eddiginél nagyobb port kavart. Az irányító testület hatalmas vehemenciával vetette bele magát a munkába, fittyet hányva az alapító okiratra, mely - tetszik, nem tetszik - mégiscsak egy minisztertanácsi rendelet, és valamivel erősebb jogforrás, mint az ideiglenes irányító testület jámbor óhaja. Az alapítvány új szervezeti szabályzata új elnevezéseket és új funkciókat kreált: például így született meg az ügyvezető igazgatói poszt. Úgy tűnik, a "kis törvénysértés: nem törvénysértés" elve alapján a Kormány valamilyen nagyobb törvénysértésre vár, vagy az ÁSZ-vizsgálat befejezésére. Azóta már elkészült a vizsgálati jelentés, amely nemcsak az alapítvány régi vezetését - legkevésbé a kuratóriumot -, hanem az alapítvány új vezetőségének számos hiányosságát is megemlíti. Az ÁSZ a szükséges alapítói döntések meghozatalára 30 napos határidőt szabott - e határidő április 5-én lejárt. Közben az alapítvány folyamatosan duzzasztja az apparátusát, ami óvatos becslések szerint is legalább évi 50 millió forintos bérkiáramlást jelent. Az ifjúságsegítő, -támogató programjáról azonban jelen pillanatban senki semmit nem tud. Ezek után kérdéseim a következők: Mi a Magyar Köztársaság Kormányának mint az NGYA alapítójának az alapítvány vagyonával, sorsával kapcsolatos koncepciója? Milyen alternatívában gondolkodik az alapító? Mikor kívánja a Kormány végre meghozni azokat az alapítói döntéseket, melyek végre biztosítják az alapítvány jogszerű, alapító okirat szerinti működését? Meddig tűrik az alapítói, hogy az alapítvány gyermek- és ifjúsági célok támogatása helyett saját magára fordítsa pénzét? Mikor kívánja végre a Kormány visszaállítani jogaiba a felmentett kuratóriumot, vagy egyáltalán kíván-e újabb kuratóriumot kinevezni? És ha kíván - mikor? Ötödik kérdésem: milyen paraméterekkel, illetve tartalommal kívánja a Kormány ezeket az intézkedéseket meghozni? Miniszter úr, érdeklődve várom válaszát. (Taps a bal oldalról.)