DR. HAJDU ISTVÁNNÉ (FKgP): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint egyetemi oktató és mint a közoktatásban tanuló két gyermek édesanyja, fokozott figyelemmel kísérem a közoktatási és a felsőoktatási törvénytervezetet. Ennek kapcsán számos gondolat vetődött fel bennem. Ezek közül most egy - szerintem nem súlyának és fontosságának megfelelően kezelt - kérdéskörről szeretnék szólni, nevezetesen az idegennyelv-oktatásnak a közoktatásban betöltött szerepéről. Kérdésemet összefoglalhatnám egyetlen mondatban: Magyar nyelven akarunk Európához csatlakozni? Most, amikor Európa része kívánunk lenni, amikor a privatizáció kapcsán egyre több vegyes vállalat jön létre, amikor munkanélküliséggel kell számolnunk, és ennek kapcsán egyre többen kényszerülnek továbbképzésre, átképzésre, esetleg külföldi munkavállalásra, aki az egyetemen tovább akar tanulni, a felvételinél külön pontszámot kap a nyelvvizsgáért, vagy nyelvvizsgákért, és sorolhatnám tovább a példákat, ezek mind-mind azt bizonyítják, hogy az idegennyelv-oktatást igenis kiemelten kell kezelni a közoktatásban. Mert azt hiszem - ezt nem kell különösen hangsúlyoznunk -, hogy idegen nyelveket nem a felsőfokú intézményekben és nem felnőtt fejjel kell megkezdeni tanulni. Szerintem az eddig elmondottakra való törekvést a nemzeti alaptantervben csak nagyon halványan lehet következtetni, a követelményrendszert és az óraszámokat meghatározzák ugyan, de a sikeres nyelvi tanulmányokhoz szükséges feltétel- és eszközrendszert már csak nagyon halványan. A közoktatási törvénytervezet hasonlóan foglalkozik a kérdéssel. Gyermekeink, hogyha szüleik nem tehetősek, vagy hogyha nem rendelkeznek külföldi rokonokkal, esetleg nem egy-egy két tannyelvű gimnázium kiválasztottjai - tisztelet a kivételnek -, csak nagyon nehezen, sőt megkockáztatom, hogy a közoktatásban egyáltalán nem kapják meg azokat a nyelvi alapokat, amelyek egy nyelv sikeres, aktív használatához, sőt továbbmegyek, egy további nyelv elsajátításához szükséges készségszintet kialakítják a gyerekekben. A külföldi ösztöndíj-lehetőségek pedig nem ismertek, vagy - meg merem kockáztatni - talán nem is léteznek. Zárójelben megjegyzem, hogy egész más a helyzet a felsőoktatásban, ahol működik az ösztöndíjbizottság, mégpedig nagyon jól működik, ahol az egyetemeknek széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerük van, ahol különböző ösztöndíjak, pályázatok állnak rendelkezésre. Ezek után konkrétan a következő kérdéseket szeretném feltenni: Mit tett a minisztérium az elmúlt két évben az idegennyelv-oktatás színvonalának emeléséért? Próbálta-e ennek feltételrendszerét kialakítani? Másodszor: Államtitkár úr megítélése szerint tanköteles korban hány nyelvet és milyen szinten kívánatos elsajátítani egy tanulónak, és ezt biztosítja-e a nemzeti alaptanterv? Harmadszor: Milyen lehetőségeket lát államtitkár úr arra, hogy a közoktatásban részt vevők is intézményesített keretek között eljussanak külföldre ösztöndíjjal, és elmélyítsék az itthon megszerzett nyelvismeretüket? Köszönöm figyelmét, s várom válaszát. (Taps.)