MÓZS JÓZSEF (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy ügyrendi hozzászólás is van, elnök úr. (Nincs.) Akkor úgy látom, hogy nincs ügyrendi hozzászólás. Továbbfűzve ezt a kérdéskört, amit itt a képviselőtársaim elkezdtek, azt szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy 88-89-ben nagyon sokan úgy láttuk a jelenlévők közül, hogy az átmenet egyik kulcskérdése a legitim érdekvédelem kérdése. Aki dolgozott gyárban, vagy valamelyik hozzátartozója dolgozott ott, és elmondhatta az élményeit, az előtt világos volt, hogy meglehetősen kétarcú módon működött az addigi hivatásos érdekvédelem, melynek az volt a lényege, hogy a fizetett szakszervezeti vezérek nem jellemző módon konfrontálódtak a gyárigazgató elvtársakkal - később igazgató urakkal -, legalábbis én nagyon kevés ilyenről tudok, s az ismerőseim is. Viszont ezt a magatartást pótlandó egyfajta sematikus kormányellenességben élték ki magukat, és úgy tűnik, hogy ez a helyzet nagyon keveset változott napjainkig is. Tehát amivel kezdtem, hogy az átmenet egyik kulcskérdése a legitim érdekvédelem, az egyfajta ilyen mesterséges, mondvacsinált, demagóg helyzet miatt mindenképpen fontos volt korábban, és fontos most is, és fontos holnapután is. Látni kell, igen fontos mögöttes érdekek vannak e mögött a kérdéskör mögött, sokkal nehezebb konszenzusos megoldást találni, mint esetleg más kérdésekben, viszont tipikusan olyan kérdéskörről van szó, amely fontossá teszi a konszenzusos megoldásokat, lévén, hogy egyszerű emberektől nem elvárható, hogy belelássanak a kártyák mögé, nem elvárható, hogy fölöslegesen kitegyék magukat retorzióknak, viszont részünkről elvárható, hogy az ő nehézségük ismeretében valamilyen megoldási javaslatot kínáljunk. Késve, 1991-ben született meg nagy parlamenti többséggel az a XXVIII-as törvény, ami - tekintettel a speciális átmeneti helyzetre - valamilyen módon ezt a megrekedt kérdést előrevinni kívánta. Közben érdekes jelenségeknek voltunk tanúi. Egyszerűen előállt az, hogy valamely csoport saját érdekeit követve nem hajtott végre egy törvényt, gondolok a vagyonbevallás kérdésére, és ez az egész kérdés húzódott, tolódott, és közben az érdekvédelem ügye lent a vidéki gyárakban, üzemekben egyre csak sorvadt. Gondolom, vannak tapasztalataink olyan legitim érdekvédelmet képviselő emberekről, akik ezt fontosnak tartották és felvállalták, s közben felőrlődtek benne, magukra maradtak, és azt vették észre, hogy az emberek passzívvá válnak, és úgy érezvén, hogy van veszíteni valójuk szabad szervezkedés lévén, a legitim érdekvédelem ügye egyre inkább elülni látszik. Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy talán most, a 24. órában konszenzusos megoldást próbáljunk ebben a kérdésben, ami a szakszervezeti választások és a szakszervezeti vagyon megrekedni látszó ügyét előreviszi. Úgy látszik, részemről, illetve a Kereszténydemokrata frakció részéről, hogy a konföderációk képesek egymással megállapodni a vagyon s a vagyonkezelés fő kérdéseiben, és úgy látszik, hogy ez a konszenzus áttehető a kormány- előterjesztés, illetve a kialakulni látszó konszenzus közé, és ennek helyes módja lenne a többpárti indítvány, amit Mile Lajos célzott meg, és amit Matyi László is támogatott, s ezúton mi is támogatni kívánunk. Tehát lehetségesnek látjuk ezt a konszenzust, és helyzetünket az is könnyíti, hogy eddig sem törekedtünk rá, hogy legyen házi szakszervezetünk, és ezzel talán nem képviselünk precedenst ebben a Parlamentben. Nagyon fontosnak tartjuk azt a kérdést, hogy belépvén az új munka törvénykönyve július 1-jétől, a participációs jogok gyakorlása vákuumba kerülni látszik. Ugyanis amíg az üzemi tanácsok létre nem jönnek, amit a törvény az ő kezükbe ad, addig a participációs jogokat nem tudni, hogy ki gyakorolja, márpedig a privatizáció addig is folytatódni fog, így részt vévén ebben a többpárti konszenzusra törekvő módosító csomag megalkotásában, megpróbáljuk elérni azt, hogy ez a kérdés ne vesszen el, s a participációs jogok gyakorolhatók legyenek az átmeneti időszakban is. És mindezek miatt kérjük az elnök urat, hogy ma ne zárja le ennek a törvénynek az általános vitáját, mert ma este folytatni szeretnénk ülés után a munkánkat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)