DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Az általános vitánál vagyunk, ezért én nem módosító indítványt kívánok előterjeszteni, hanem szeretném röviden áttekinteni azt, hogy elméletileg egyáltalán milyen lehetőségek állnak előttünk, vagy mi között választhatunk. Örömömre szolgál, hogy minden eddigi hozzászóló empátiásan, támogatóan kezelte ezt a kérdést, amely egy mindenképpen valós problémának és sokakat érintő problémának a megoldását célozza. Ezért most azt kérem, hogy ne nyomjanak rögtön gombot, hogyha nem tetsző dolgot hallanak, hanem hallgassák nyugodtan végig, mert én végigmegyek azokon az elméletileg lehetőségeknek nevezett kérdéseken is, amelyeket természetesen nem kívánok támogatni. De lássuk, hogy milyen elméleti lehetőségek állnak előttünk. Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor egy néhány hónappal ezelőtt meghozott törvény módosításáról van szó, akkor - és ráadásul egy olyan elvnek a kimondásáról is szó van, hogy az ellátásokat biztosítási alapra tesszük - az első reflexió a törvényhozóban az, hogy legyünk következetesek. Mit jelentene itt a következetesség? A következetesség azt jelenti, hogy ha valaki nem képes a járulékok fizetésére, akkor valakinek helyette a járulékfizetést át kell venni, mert kimondtuk, hogy ellátást csak azoknak nyújtunk, akik járulékot fizetnek. Tudomásul vesszük azt, hogy vannak, akik erre nem képesek, helyettük valaki ezt átvállalja. Vagy az önkormányzat, vagy a költségvetés. Gondolok itt például a szociális szférára. Na most, azt tudomásul kell vennünk, hogy vannak ilyen vállalkozók vagy kényszervállalkozók, akik valóban képtelenek ennek a járulékmennyiségnek a befizetésére. Mi történjen ekkor? Itt az első hipotetikus kérdés. Vonjuk meg tőlük az ellátást? Nyilvánvaló, hogy ez erkölcstelen, hiszen a társadalombiztosításnál eddig 60 milliárd forint járulékbefizetési hiány halmozódott fel, mégsem merült fel eddig senkiben az a gondolat, hogy azon vállalatok dolgozóit kivonnánk az ellátás alól, tehát azok ne kapjanak egészségbiztosítási ellátást. Nem. Minden határon túl igyekszünk a járulékelmaradásokat behajtani, pótolni, de eddig még nem merült fel egyetlen törvényhozóban sem az, hogy azon vállalatok dolgozói ne kapjanak ellátást, akik után nem fizették be a 44%-os társadalombiztosítási járulékot. Tehát ezt nyugodtan elhagyhatjuk és kivethetjük. A következő akkor az, hogy igen, adjunk helyet ennek a kezdeményezésnek, de valaki fizessen helyette. Ezt azért mondom, mert ez a bizottsági ülésen is felmerült, tehát akkor arról lenne szó, hogy vagy az önkormányzat, vagy a költségvetés esetleg bontásban, megfelezve fizesse be helyettük a járulékot. Volna ennek is előnye, ugyanis hogyha a helyi önkormányzat is részt vesz a járulékfizetés támogatásában, különösen kis helyeken, hiszen elsősorban mezőgazdasági kisvállalkozókról van szó, ott jobban lehetne ellenőrizni, hiszen a közösség is odafigyel arra, hogy ki az, aki helyett a közösség fizet, és elkerülhető lenne az, hogy több tízezer vagy több százezer vállalkozónál kelljen a központi társadalombiztosításnak odafigyelni, hogy meddig nem fizet még járulékot. (19.20) Egy másik, további lehetőség az, hogy bontani lehessen. Tudjuk, hogy ma a járulék egészségbiztosításra és nyugdíjbiztosításra van bontva. Elméletileg fönnállna egy olyan lehetőség, hogy megköveteljük azt, hogy az egészségbiztosítást mindenki befizesse, a nyugdíjbiztosítást pedig, ha van rá lehetősége, akkor kifizeti, ha nem, nem - ez esetben azonban a nyugdíjbiztosításból, illetve a nyugdíjból ezek az esztendők kikerülnének, kiesnének. Végül pedig ott van az a lehetőség, hogy tudomásul vesszük azt, amit kimondtunk, hogy a minimálbér százalékát kell fizetni - 54%-át kell fizetni -, ez a minimálbér tulajdonképpen egy fikció, egy fikció, amit sajnos ma Magyarországon nem tudunk biztosítani, és nemcsak az alkalmazotti szférában, hanem a vállalkozói szférában sem. Ez esetben akkor beszélhetünk kettős minimálbérről, de ez esetben - hogy hűek legyünk önmagunkhoz és következetesek legyünk - akkor kettős szolgáltatásról is kell beszélnünk. Az egészségbiztosítás vonatkozásában erről nem lehet szó, mert nem képzelhető el egy fapados és egy párnás egészségbiztosítás, viszont ha van minimálbér kétféle, akkor meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy van kétféle minimálnyugdíj is. Ennek a feltételnek azonban csak akkor tudunk eleget tenni, ha a társadalombiztosítás az egyénre lebontott nyilvántartást be tudja vezetni. Ezek tehát az elméleti lehetőségek, amelyekre nézve én most nem kívánok javaslatot tenni, nem kívánok módosító javaslatot tenni, most az általános vitánál tartunk, ezeket kívántam felvázolni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)