DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az interpelláció szónoki kérdést intézett hozzám. Nagyon egyszerű erre a válasz. A demokráciákban megválasztott kormány az egész ország kormánya, ebből következik, hogy minden minisztere az egész ország minisztere, s ez pedig 10 millió 335 ezer 642, de lehet, hogy 641. (Taps a jobb oldalon.) De a kérdés mélyén elvi kérdés lapul. Szeretnék erre kitérni. Én el tudom képzelni azt, hogy egy kormányban, mint ahogy a Parlamentben is, különböző világnézetű emberek dolgoznak, ha azok a demokrácia szabályait betartják, és tiszteletben tartják a mások véleményét. Kedves képviselőtársam értesült, nem volt ott az előadáson, hanem az objektivitásáról nem éppen híres sajtó egyik képviselőjének híradása alapján döntött, és fölmérte az én világnézeti pozíciómat, amit megkérdőjelezett. Az ő megítélése szerint ezért alkalmatlan vagyok miniszternek. Ki a liberális? Aki elfogadja másoknak a másként gondolkodását, akár a kormányon belül, vagy pedig az, aki kétségbe vonja egy legitim kormány miniszterét, ha nincs azon az állásponton és világnézeten, amin ő van? (Taps a jobb oldalon.) Én a demokráciát védem, amikor azt mondom, hogy tisztelem a másik felfogását, az önét is. De egy szabadelvű párt nem tehet tanúságot ilyen diktatórikus törekvésekről. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként úgy gondolom, hogy egy beszédre akkor lehet válaszolni, ha azt valaki hallotta, és nem hallomásból. Szívesen álltam volna rendelkezésére ennek a kérdésnek a tisztázására, ahogy felajánlottam a Szabad Demokrata Párt vezetőinek, hogy bármilyen elvi tisztázásra kész vagyok vitába szállni. Talán nem a vita a fontos, hanem a kérdés, nem a tisztázás. A kérdést bevezető néhány gondolatról is hadd szóljak. Néhány olyan kifejezést is találtam itt, amit nem használtam. A leleményes harmadkézből, negyedkézből értesült újságírótól vehette át kedves képviselőtársam. Én szembenézek azzal, akivel vitatkozom, és hogy ha arra kerül sor, tőle is el fogom kérni a megfelelő szöveget; szívesen álltam volna rendelkezésére. De ebben van két kitétel, amit kifogásolt. Itt azonban nem tudom, hogy a választ hogyan adjam, mert itt a szavak is mást jelentenek, mint eredeti értelemben. (14.50) Mert nem tételezem fel, hogy a gyöngyszem és a remeklés őszinte volt. És ugyanígy a többi szavaknál sem tudom, hogy mit értsek rajta. A féktelen liberalizmusról csak annyit, hogy a liberalizmus, a szabadságeszme a francia forradalom óta az európai kultúra vívmánya és értéke. Féktelenné akkor válik, ha nem tiszteli a másik szabadságjogát, és ez a fék, nem autófékről van szó, hanem az a zabolátlan lóhoz hasonló, akit nem fékeznek meg, és nem veszi tekintetbe másnak a szabadságjogát. (Taps a jobb oldalon.) Nem tudom, most a féktelen liberalizmussal egyetért, hogy ezt vallja, vagy pedig egyetért velem, hogy én ezt támadom és ezt nem fogadom el demokratikus elvnek? Nem derül ki a kérdésből. Az antitradicionalizmusról pedig annyit szeretnék csak mondani, hogy franciák voltak ott, és a fordítás megkönnyítésére használtam ezt a nyakatekert szót. Ebben pedig minden benne van, ami a hagyomány eltagadását, lenézését, elvetését jelenti. Hogy voltak ilyen irányzatok Európában, azt, azt hiszem, mindenki elismeri. De nem hiszem, hogy ön, kedves képviselőtársam is antitradicionalista lenne a szó teljes értelmében, hiszen Ráday képviselőtársa az építészeti hagyományok megmentéséért küzd. És folytathatnám, hogy mennyire fontos önöknek is a nemzeti hagyományok védelme. Antitradicionalizmus tehát az, amelyik mindenfajta tradíciót tagad, mert azt mondja, hogy az új, a forradalmi az a jó csak. Végül hadd tegyem hozzá, hogy úgy érzem, ez az interpelláció stílusában és tárgyában sem méltó a Parlamenthez. Én válaszoltam, mert a Parlament kötelez rá. Az a kérésem képviselőtársamhoz, hogy ő is tartsa tiszteletben a Parlament szabályait, és válaszomra a viszonválaszában újabb kérdéseket ne tegyen fel, mert arra nincs jogom és módom válaszolni. Köszönöm szépen. (Nagy taps a jobb oldalon.)