DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az itt elhangzott interpelláció olyan kérdést elevenít fel, amellyel e Házban már kellő részletességgel foglalkoztak. Az interpelláció azért lep meg, mert e tárgyban az interpelláló képviselő urak álláspontomat megismerték. A részükre korábban írottakat fenntartom, ügyészi óvás iránt nem intézkedem, a törvény módosítására irányuló kezdeményezést nem javasolok. Hadd szóljak egész röviden az előzményekről. Az elmúlt esztendőben az Alkotmánybíróság egy indítvány kapcsán foglalkozott az igazságügy-miniszternek a bíróságok tekintetében meglevő igazgatási jogosítványaival. Ezek a bíróságok működéséhez szükséges személyi és tárgyi föltételek biztosítására, a bírósági elnökök igazgatási tevékenységének irányítására és a bírósági ügyvitel rendjének szabályozására vonatkoznak. Az indítványtevők ezek alkotmányellenességét állították. Az Alkotmánybíróság a kérelmet nem honorálta. Az interpellációban érintett kérdésre vetítve ez azt jelentette, hogy nem bizonyult alkotmányellenesnek a korábbi szabályozás szerinti kinevezési joga az igazságügy-miniszternek a bírósági vezetőkkel kapcsolatban. A tavaly október 31-én született alkotmánybírósági határozatot követően néhány nappal fogadta el az Országgyűlés az 1991. évi LXVII. törvényt - csaknem egyhangúlag -, amely a pályázati rendszer bevezetésével együtt, a bírói testületek részére a pályázati procedúrában közreműködői jogokat adott. Ezek értelmezése körül vita volt, s ezek a törvény elfogadását követően sem jutottak nyugvópontra. Sőt a vita egy idő után átlépte a tárgyilagos jogászi eszmecsere kereteit. Az igazságügy-miniszter úr a törvény értelmezésében egyfajta lehetséges álláspontot tekintett eljárása során a maga részéről irányadónak; és itt most mód volt megismerkedni egy másik értelmezéssel is, ennek az érveit itt újólag felidézték. Tisztelt Képviselő Urak! Tudják, nekem is hivatalos tudomásom van arról, hogy e tárgyban alkotmánybírósági eljárás van folyamatban. A képviselő urak iránti tiszteletem hangsúlyozása mellett, figyelemmel az alkotmánybírósági eljárásra, nem tudok nem arra gondolni, hogy interpellációjuk csak a kérdés körül korábban kibontakozott, de már elpihenni látszott politikai vita fölélesztését eredményezheti. (Közbeszólások a jobb oldalról: Úgy van! - Taps.) Az igazságszolgáltatási szervezet rosszul viseli, ha politikai szereplőt kívánnak belőle csinálni. Azt a tisztelt képviselő urak is tudják, hogy az általuk szorgalmazott procedúra csak arra lenne alkalmas, hogy a jogértelmezési vita során már kellő részletességgel megismert álláspontok újólag kifejtessenek. A törvénymódosítás kezdeményezésére irányuló javaslatuk nemcsak azért keltett csodálkozást bennem, mert országgyűlési képviselőként önök természetesen rendelkeznek ilyen törvénykezdeményezési joggal, és nincs okuk olyanhoz fordulni, aki csak máshoz fordulhat ilyen javaslattal, mert maga javaslattételi joggal nem rendelkezik - feltéve persze, hogy ilyen módosításra van ok. De az ilyen javaslatnak ellene szól már magában az alkotmánybírósági procedúra is! Képtelen vagyok belátni olyan törvénymódosítási javaslat ésszerűségét, amely olyan törvényre vonatkozna, amelynek tárgyában az Alkotmánybíróság éppen eljár. Ami a kérdéseket illeti: Az elsőhöz: azt a tisztelt képviselő urak is koncedálják, hogy itt elősorban egy elvi jogértelmezési kérdésről van szó. Ehhez igazodott az iratbeszerzési buzgalmam, amely az Országgyűlés és az alkotmányügyi, törvény- előkészítő és igazságügyi bizottság megfelelő ülésnapjaira szóló jegyzőkönyvek beszerzésére irányult, továbbá az Alkotmánybíróság főtitkára hivatalos tájékoztatására. A második kérdésre a válaszom az, hogy: nem. A harmadik kérdésre adott válasz a 2. alatti válaszból következik. Kérem a tisztelt képviselő urakat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps)