DR. FEKETE GYULA (MDF): Elnök Úr, sajnos+ (Közbeszólás: Mondjad, Gyula!) Azon sem csodálkozom, hogy a kisgazdák képviselőcsoportja a bizottsági vitákban támogatta az indítványt. Hiszen ha visszaemlékezünk az első kárpótlási törvény szavazási procedúrájára, emlékezhetünk arra, hogy a törvény leglényegesebb pontjait ennek a frakciónak alig egynegyede támogatta, és az Alkotmánybíróság kívánalmait törvénybe foglaló paragrafusok csak alig egy-két fős többséggel emelkedtek törvényerőre. Az akkori szavazás folyamatában többször rezgett a léc, mivel e frakció háromnegyede nem érzékelte az Alkotmánybíróság követelményeinek komolyságát, és a "dupla vagy semmi" álláspontjára helyezkedett, majdnem lehetetlenné téve ezáltal etikai kötelezettségünket, a kárpótlást és a gazdasági kibontakozást megalapozó tulajdonreform következetes megvalósítását is. Nem csodálkozom azon sem, hogy saját képviselőcsoportomon belül olyan sokan támogatják ezt a kárpótlandók jogait annyira megcsorbító indítványt, hiszen több helyhatósági, időközi országgyűlési választáson kitűnt, hogy a kárpótlásra váró emberek ezrei afölötti mérgükben, hogy nem mindent kaptak vissza, azon pártokra adták le szavazataikat, amelyek a kifosztók oldalára állva semmit nem akartak nekik visszaadni! (Zaj a bal odalon.) Az is kitűnt, hogy a társadalom nem vállal szolidaritást az életüket vesztettek, politikai áldozatok családjaival. És e lakossági támogatottság hiányában dőreség ragaszkodni az igazságtételhez, az igazságtétel fontos elemét képező kárpótláshoz - mondják közülünk is egyre többen -, különben olyan elmagányosodott prófétává válunk a politikai porondon, akinek igazságára senki nem fog hallgatni, hiszen önző világunkban ugyan kit érdekel az igazság, kit érdekel a kárpótlás és különösen kit érdekel más kárának az enyhítése! Megértem tehát azt a politikai kiútkeresést is, amivel közülünk is egyre többen próbálkoznak: keresik a kapcsolatot a mások kifosztása árán az elmúlt évtizedekben meggazdagodott nómenklatúrával. Hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a nómenklatúra a felhalmozott vagyona révén tetszése szerint manipulálhatja a közvéleményt, és tudja ily módon folyamatossá tenni az elmúlt évtizedekben töretlen uralmát. Az is igaz és az is nyilvánvaló, hogy ha a kárpótlásra várók, az igazságtételre várók szavazataikkal nem támogatják az ilyen célokat felvállalt pártok politikáját, akkor le kell vonni a jéghideg és racionális konzekvenciát - mondják közülünk egyre többen -, és ne akarjunk lenni ilyen ügyekben a kárvallottak fogadatlan prókátorai. Nem túlzás azt mondanom, hogy jó esetben 25-30%-os lesz a földalapelvonás, olyan rövidek és olyan jogvesztők ezek a határidők. De ez akár 70-80%-os is lehet, hiszen nagyon rövid, 30 napos határidőt követelő jogvesztések többször szerepelnek a törvényben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy nyáron a lakosság figyelme általában elterelődik a közügyektől, nem tudja figyelemmel kísérni az új törvények és rendeletek kihirdetését, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a rádió és a televízió műsorpolitikája eddig sem szolgálta a kárvallottak érdekeit - gondoljunk csak a kárpótlási törvényekre vagy a szövetkezeti törvény lanyha és szórványos ismertetésére -, nem túlzás ez a 70-80%-os földalapvesztés veszélye e törvény elfogadását követően. A harag, a sértődöttség rossz tanácsadó - inthetne meg minket a régi közmondás. Ne adjuk fel a nómenklatúra kegyeit keresve a korábbi igazságtételre és kárpótlásra vonatkozó programunkat e két utóbbi országgyűlési választás hatására! Ne büntessük tehát első sértettségünkben a kapzsi, még többre vágyó és emiatt ellenünk szavazó kárvallottakat! Azokat sem, akik félelemből+ a kifosztók érdekeit védő pártok ellen nem mertek fellépni! (Közbeszólás középről: Jaj, hagyd már!) Azokat se büntessük, akik a tömegkommunkáció szívós és következetes propagandája miatt érdekeiket veszélyeztető pártokba helyezték a bizalmukat. Mert inkább kapja meg a földet a kapzsi, mindig is a maga érdekeit leső és a közösségért fáradozókat lebecsülő haszonleső egyén, inkább kapja meg a földet a kárpótlást szavazataival nem megköszönő, mindig hőbörgő, mindent jobban tudó akarnok, inkább kapja meg a földet a velünk szemben ellenséges csetlő-botló állampolgár, semmint az ezektől elvont föld ismét a minden gazdasági, társadalmi bajért felelős nómenklatúra birtokába jusson! (Zaj.) Tudom, képviselőtársaim, nagyon rossz lélektani állapotban kell szavaznunk. Sokaknál pattant el a húr, mert úgy érzik, hogy egészségüket, családjukat áldozták fel akkor, amikor járták a falvakat, hogy kárpótolják a kisemmizetteket, és cserébe most nem támogatást, hanem rövidlátó elégedetlenkedést vagy bántó, lenéző közönyösséget kapnak. Úgy érzik, hogy nem támogatja a kárvallott lakosság az eddigi erőfeszítéseiket, és ezért nincs már további erejük a kárpótlásellenes rohamnak ellenállni. Megnyugtatják magukat olyan önbecsapó kijelentésekkel, hogy ez a törvényjavaslat a gyorsítást szolgálja, és nem a kárpótlandók részére juttatandó földalap radikális csökkentését. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne a pillanatnyi kárpótlásellenes közhangulat hatására döntsenek: ne adják fel eddigi elveiket akkor sem, ha pillanatnyilag úgy érzik, a kárvallottak szavazataikkal nem viszonozzák erőfeszítéseiket. Az igazságtétel, a kárpótlás mellett következetesen kiálló képviselőtársaim támogatását pedig előre is köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)