TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A Szabad Demokraták Szövetsége Országos Tanácsa és a szabaddemokraták képviselői csoportja is megvitatta tegnap és ma azokat az eseményeket, amelyekre ön reagált. Természetesen a helyzet a fél órával ezelőtti szituációhoz képest változott. Azok az újsághírek és egyéb hírek, amelyek hozzánk eljutottak, nem voltak azonosak azzal a szellemmel, amit az ön felszólalása jelent. Nem találtam eddig az újságban egyetlen mondatot sem, nem kaptam eddig egyetlen személyes információt sem, hogy elhatárolódás világosan megfogalmazódott volna Csurka István álláspontjától. Örülök neki, köszönettel veszem, üdvösnek tartom, hogy egy ilyen elhatárolódási folyamatra sor került, és hogy ezt ön a nyilvánosság előtt megfogalmazta. Egyetértek önnel abban, hogy az átalakulás, társadalmi stabilitás összehangolt, integrált munkát és nem veszekedést követel meg. Egyetértek önnel abban, hogy a megörökölt körülmények nehezek, és ebben integrált munkára, együttes erőfeszítésre van szükség, és különösen indokolt, hogy azok együtt dolgozzanak, akik a rendszerváltás alapkövetelményének meghatározásában valaha egy tábort alkottak. Ön jellemezte, vagy megpróbálta jellemezni azokat a változásokat, amelyek a rendszerváltozás folyamatában az elmúlt 2-3, 3 és fél évben végbementek, és amelyek polarizálták az erőket, a régi ellenzéki tábor egységét felbomlasztották. (15.50) Én az ön magyarázatát nem fogadom el. Nem érzem azt, hogy ön meg tudta magyarázni, hogy miért van ez a polarizálás, és hogy indokolt azt állítani - amit ön mondott -, hogy ezért a Kormányon kívüli tényezőket terheli a felelősség. Ne beszéljünk arról most, hogy kit milyen felelősség terhel. Én csak azt akarom leszögezni, hogy az ilyen ügyekben a döntés, a véleményalkotás, az egységes álláspont kialakítása nem ilyen egyszerű, nem azon múlik, hogy X vagy Y mit mond. Én is meg tudnám fogalmazni azt az álláspontot, hogy ez a Kormányon múlik, és most nem akarom megfogalmazni. Az ön fölszólalásának szellemét, azon gondolatát, hogy együttműködésre van szükség, és hogy nem érdemes arról beszélgetni, hogy a veszekedések hogy kezdődtek, a jelenlegi helyzetben elfogadom. A kérdés, amit föl akarok vetni, hogy hova akarunk menni együtt, és mi kell még ahhoz, hogy együtt tudjunk ezekben az ügyekben menetelni. Nem volt világos számomra, hogy ez a weimarosodás az ön gondolatmenetében mit jelentett, de nem akarok most ebbe a gondolatmenetbe se belemenni, hogy hogyan lehetne ezt értelmezni. Azt hiszem, hogy egyetértünk avval, hogy az alkotmányos rend, a parlamentarizmus, a többpártrendszer, a nyílt viták, a demokratizmus bázisán piacgazdaságot akarunk építeni, és ebben úgy tudom, nincsen közöttünk vita; a plurális parlamentáris demokrácia egyik fontos jellemzője, hogy a vélemények a társadalomban megoszlanak. Megoszlanak azokban a kérdésekben, hogy hogyan kell a feladatot megoldani, megoszlanak abban a kérdésben, hogy hogyan kell egy törvényt értelmezni; és ezért azt javaslom önnek, hogy ön is fogadja el, és a túloldalon lévő képviselőtársaink is fogadják el, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekben nyílt viták vannak közöttünk, a másik félnek is vannak meggondolásai, azok nem gonosz emberek, akik az ország szempontjait nem tekintik fontosnak, csak a saját hatalmi törekvéseik miatt fogalmazzák meg a mondataikat, amikor fölszólalnak a Parlamentben. A vélemények bonyolult kérdésekben el szoktak térni, és a parlamentarizmus, a demokrácia, a konszenzusra törekvés politikáját jelenti, hogy az eltérő vélemények, az eltérő akaratérvényesítési szempontok mellett ki tudjon alakulni egy olyan rend, ami az egész nemzet, az egész ország, a társadalom valamennyi polgárának az üdvét szolgálja. Én - amikor a most vitatott tanulmány kérdését megpróbáltam végiggondolni - úgy ítéltem meg, hogy alapjában véve olyan kérdésről van szó, amihez sok vonatkozásban nem is kéne, és nem is szabadna hozzászólni, hiszen a parlamentarizmusnak egy fontos jellegzetessége, hogy megfogalmazódnak benne politikai csoportok, azok akarata, és más politikai csoportok ezekkel az akaratokkal, ha esetleg nem értenek egyet, esetleg nehezen tudnak együttműködni, és ebből kialakul egy vita; egy parlamentáris döntési rendszerben törvények, döntések születnek, ennek megfelelően, ahogy az akaratok reprezentánsai a Parlamentben megjelennek. Az MDF belügye, hogy hogyan viszonylik egy tanulmányhoz. A koalíciós pártok belügye, hogy ha koalícióban vannak az MDF-fel, egy MDF számára fontos tanulmányhoz, egy MDF alelnökének aláírásával fémjelzett tanulmányhoz hogyan viszonyulnak. Minekünk ebben a kérdésben nem kéne állást foglalni. Mégis, négy kérdést találtam, amelyekben nem kerülhettük el, hogy elmondjuk a véleményünket, és ezek közül ön egyeseket érintett, és elhatárolta magát a tanulmányban lévő állítástól, egyeseket részlegesen érintett, egyeseket nem érintett. Elsőnek azt szeretném említeni, hogy mindenkor - de különösen egy ilyen labilis és ennyi nehézséggel megküzdeni kényszerülő átmenet időszaká-ban - megzavarja a társadalom fejlődését és a stabilitást, ha a parlamentáris rendszerben legitimen működő politikai ellenfelet fontos politikai tényezők és a Kormány nem partnernek, hanem gonosz erő képviselőjének minősíti, nem is beszélve arról, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha eközben a baráti országok kormányait és fontos állami intézményeit, valamint az országgal együttműködő nemzetközi szerveket gonosz erőként jelenítik meg. Ebben a vonatkozásban ön említette az IMF kérdését, de nem említette azt, hogy politikai erőket, a köztársasági elnököt idegen hatalmak képviselőinek minősítette ez a tanulmány, amely a demokratikus együttműködés, a politikai kooperáció alapfeltételeinek tagadását jelenti. Nem is beszélve arról, hogy minden megalapozást - még logikai megalapozást is - ez az állítás nélkülöz, a sértő jellege önmagában véve olyan, hogy erről nem lehet nem szót ejteni. Második tényezőként azt szeretném mondani, hogy szétzilálja a társadalmat, ha jelentős politikai tényezők alkotmányos vitákat nem a jogrend, az Alkotmány által előírt úton, hanem rendőri erővel kívánnak megoldani. Amennyiben az alkotmányos kérdések vitatottak - és az előbb beszéltem arról, hogy ez az ön, miniszterelnök úr, állásfoglalása, hogy ezekben a kérdésekben egyértelműen értelmezni lehet az Alkotmányt és az Alkománybíróság állásfoglalását -, ezzel szemben egy ugyanolyan megalapozott másik vélemény áll, hogy a másik vélemény alkotmányos, és az Alkotmánybíróság mozgásteret enged arra, hogy úgy értelmezzük, ahogy értelmezi a köztársaság elnöke a döntést. Ameddig ez a kérdés ilyen - és a kérdések általában ilyenek -, addig csak az alkotmányos játékszabályok keretében lehet ehhez a kérdéshez hozzányúlni, és nem a katonai erőszak vagy a rendőri erőszak útján. Durván alkotmányellenes arra javaslatot tenni, hogy a magyar állampolgárok egyes csoportjai - például a cigányság, a zsidóság - akaratérvényesítési lehetőségeinek korlátozása indokolt lehet. Ezekben a kérdésekben, ebben a kérdésben is az együttműködés alapvető föltétele, hogy a társadalmi béke kiindulópontjait általában elfogadja az ország, a Kormány, a kormánykoalícióban részt vevő erők. Negyedik kérdésként azt szeretném említeni, hogy veszélyek forrása az is, ha valaki a magyar élettér kérdését úgy említi, hogy az lehetőséget nyit arra, hogy az országot katonai konfliktusok felé sodorja. Ez a magyar - mind a bel-, mind a külföldön élő - polgárok szempontjából a nyugodt helyzetet, az életüket veszélyezteti. Én arra kérem az MDF politikusait, arra kérem önt, miniszterelnök úr, arra kérem a koalíciós kormányt támogató politikai erők mindegyikét, hogy legalább ebben a négy kérdésben gondolják meg az álláspontjukat, és nyilatkozzanak arról, hogy hogyan vélekednek. (16.00) Én arra kérem önöket, hogy ezekben a kérdésekben legalább határolják el magukat a vitatott tanulmányban megfogalmazottól. A vita most már erről szólt. Én egy másik hasonló kérdésről is említést akartam tenni, és ezt most megteszem, csak sokkal rövidebben: a rádió előtti tüntetés ügyéről. Mindenki szabadon tüntethet az országban, az Országgyűlés képviselői is mindenféle legitim tüntetésben jogosan, indokoltan, támadhatatlanul vesznek részt. Vannak dolgok azonban, amelyekben nem lehet. Hogyha vannak a társadalomnak olyan intézményei, közintézményei, amelyek közé tartozik a rádió és a televízió is, hogy azok belső döntéseit képviselői jogállásukra hivatkozva befolyásolják. Csak a rádió és a tv, a közintézmények vezetői dönthetnek arról a saját helyzetük alapján, a saját véleményük alapján, a saját felelősségérzetük alapján, hogy mikor, mit olvasnak föl vagy olvastatnak föl a rádióban, a televízióban, hogy mikor bocsátják azokat a politikai erőket, mozgástereket valakinek a rendelkezésére, amelyek fölött ők vannak döntési jogkörben. Én ezért kérem önt, az Országgyűlés elnökét, és kérem a Kormány képviselőit is, hogy egyértelműen szögezzék le a képviselői megnyilvánulások, a képviselői akaratérvényesítés jogi korlátait, és szögezzék le azt is, hogy a közintézmények irányításában a közintézmények funkcionáriusai, vezetői milyen önálló jogokkal rendelkeznek. Ha ez megtörténik, akkor úgy gondolom, hogy még nagyon sok mindenben fogunk egymással vitatkozni, de megteremtődik a feltétele annak, amire az egész ország vár, hogy ne politikai viták, egyszerű politikai akaratérvényesítésben való összeütközések kérdésével foglalkozzon az Országgyűlés, hanem a gazdaság alapvető átalakulási kérdéseivel, hogy meg tudjuk oldani a költségvetés ügyét, a gazdaság strukturális átalakulásának az ügyét. Ehhez erőfeszítésekre, együttes erőfeszítésekre van szükség, és ehhez az együttes munkára, a szabaddemokrata képviselők aktív támogatására számíthatnak. De megfelelő politikai feltételeket kell ahhoz biztosítani, hogy ez az akarat érvényesülni tudjon. Önök és a mi együttes sikerünk, az egész ország sikere, minden állampolgár sikere azon múlik, hogy ezekben a kérdésekben ki tudunk-e alakítani közös hangot, ki tudunk-e alakítani közös programot, és arra a beszélgetés, és nem az akaratérvényesítés és a vélemények érvényesítésének módszerét kell alkalmazni, hanem a konszenzusra való törekvést, a beszélgetést, a nyitottságot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)