DR. ZÉTÉNYI ZSOLT, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Nevezetes, és azt hiszem, hogy összeütközésektől és kemény vitáktól mentes munkához érkeztünk, hiszen egy politikai döntést kell végrehajtanunk, egy olyan politikai döntést, amely az alkotmányban testet öltött - amint ezt az előttem szólók is mondták -, tehát nyilvánvalóan nem lehet vita tárgya ennek az intézménynek az indokoltsága és szükségessége. Az intézmény létrehozásának - szerény felfogásom szerint - legalább két alapos vonatkozása és motívuma lelhető fel. Az egyik motívum a jogállam, ha úgy tetszik, a modern állam létezéséből adódó szükségszerű szabályozási bonyolultság, és az, hogy a közigazgatásban és általában az állami szervek, hatóságok munkájában nagyon keményen, erősen jelen van a központi állami akarat irányítása, azért mindenekelőtt, mert a szakszerűség és a célszerűség megkívánja, hogy a közigazgatásban jelen legyen a jogszerűség és a norma szerinti eljárás. Ez viszont óhatatlanul azt a veszélyt rejti magában, hogy az egyéni sérelmek, a polgárok egyéni bajai, az egyes esetekből eredő sajátosságok nem minden esetben nyernek méltánylást. Itt a típus és eset konfliktusáról is beszélhetünk. A jogszabályok és a hatóságok mindig típusokról beszélnek, mindig bizonyos helyzetekről beszélnek, de képtelenek - mert nem is arra valók -, hogy az egyes ügyekben fellelhető sajátosságokat minden esetben tükrözzék. Jelenleg Magyarországon - ezt sokszor halljuk - százezrek küszködnek megélhetési gondokkal, nemhogy ügyvédre, de megfelelő minőségű életre is nagyon nehezen pályázhatnak, nagyon nehezen törekedhetnek. Ilyen körülmények között nagyobb a veszélye annak, hogy a polgár, az egyén kiszolgáltatottá válik. A dolgozó osztályok, mondták régen, ma már mindenki dolgozó, de kétségtelen, hogy a társadalomfenntartó termelő osztályok, a munkásság - legyünk korszerűbbek: csoportok, rétegek -, a munkásság, a mezőgazdasági dolgozók, a vállalkozók széles rétegeinek nem telik arra, hogy drágán keressen jogvédelmet magának. Ebből pedig az következik, hogy számos esetben nem is fordulnak hatósághoz. Elhangzik nyilvánosan, hogy annak van igaza, akinek ügyvédje van. Aki foglalkozott jogi ügyek intézésével, az tudja, hogy ez nem egészen így van. Az elmúlt években és jelenleg is az officialitást, azt, hogy a hatóságok kötelessége, hogy a jognak érvényt szerezzenek, joggal emlegetjük, de ennek ellenére azt is tudjuk, hogy a valóság és e között az elv között különbség van. Ez az intézmény, amely most itt a tisztelt Országgyűlés előtt fekszik, egy nemzetközi rendbe is beilleszkedik, és egy elemi társadalmi igazságosság iránti igényt is kielégít. A nemzetközi rend úgy körvonalazható, hogy a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, valamint az európai egyezmény, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezménye egyaránt lehetőséget ad ugyanarra, amely ebben a törvényben is benne van, tudniillik arra, hogy a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése után a polgárok fordulhatnak nemzetközi fórumokhoz is. Hogyha ezeket a lehetőségeket egybevetjük, akkor elmondhatjuk, hogy ebben a gazdaságilag és szociálisan igen kritikus helyzetben a jogérvényesítés lehetőségei, legalábbis formálisan, jelentősen nőnek. Így van ez, akár etnikai és kisebbségi jogsérelmekről, akár szociális eredetű jogsérelmekről, akár más jellegű jogsérelmekről hallunk. Ez a törvénytervezet megítélésem szerint beleilleszkedik egy olyan európai rendszerbe, amely régebben ismeri ezt az intézményt - ombudsmannak nevezi -, és semmiféleképpen nem marad el ennek az európai intézménynek az átlagos követelményeitől. A nemzetközi gyakorlatban ugyanez a helyzet, mint amit államtitkár úr elmondott, a kinevezés tekintetében, és általában a jogosítványok tekintetében is. Egy tényezőre szeretném felhívni a figyelmet. Feltétlenül politikamentes vagy a politikától jelentősen, amennyire lehetséges, magát függetlenítő személyről és intézményről gondolkodunk akkor, amikor megszavazzuk ezt az intézményt, hiszen annál a személynél, aki ezt a tisztséget majd betölti, óriási társadalmi és - áttételesen - politikai feszültségek fognak megjelenni; és nem közömbös, hogy ezeket a feszültségeket, ezeket az elégedetlenségeket, ezeket a jogos tiborci panaszokat hogyan fogja kezelni a biztos. Nagyon nehéz dolga lesz, az bizonyos, és nagyon széles jogosítványai lesznek, az is bizonyos. Nagyon vigyáznunk kell, hogy ne riasszuk el a politikától amúgy is idegenkedő közönséget és közvéleményt, nehogy az a tévhit terjedjen el, hogy újra valamilyen látszatintézményt akarunk becsempészni a parlamentarizmus rendszerébe, valamilyen kirakatintézményt, amely Európa számára - ahogy ezt divatosan mondják, tehát a nyugat-európai államok számára - jelent valamilyen referenciaalapot. Nem erről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon egyetértek azzal a megállapítással, az irodalomban lévő megállapítással, hogy az állami szervek törvénytelenségeit vagy téves jogalkalmazását felülbíráló hatóságok szigorúan a jog keretei között járnak el, és nem arra valók, hogy az állampolgárt kioktassák, hogy alapvetően méltányossági szempontokra is figyelemmel legyenek. (11.50) Ily módon pedig a jogi képviselő nélküli állampolgár, panaszos nagyon hamar az utcán találja magát, esetleg - sőt, nagyon hiszem - formális jogi szempontból megalapozott eljárás után, és nem tudja, hogy mihez kezdjen. Nagyon nagy erénye ennek az intézménynek, hogy nem a formális jog lehetőségei, hanem ennél sokkal szélesebb lehetőségek azok, amelyek megilletik. Különösen egy tekintetben hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét arra - a számtalan lehetőségen túl és mellett -, hogyha az országgyűlési biztos álláspontja szerint az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság valamely jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének nem egyértelmű rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányosságára vezethető vissza, akkor javaslattételi joga van a jogalkotásra. Bizony, ilyen javaslattételi joggal ügyvédek és jogi képviselők egyrészt nem rendelkeznek, másrészt pedig nem szívesen vállalkoznak ilyen áttételes kezdeményezésre. Azt hiszem tehát, és meg vagyok győződve róla, hogy egy parlament által megjelölt tekintélyes személy jogkezdeményező aktusa a jog kalodájából való kilépést teszi lehetővé nagyon indokolt esetekben. Itt tehát a kiszolgáltatott ember, a kiszolgáltatott polgár - most a kiszolgáltatottságot a helyzetnek való kiszolgáltatottság értelmében használom - számára felcsillantunk egy reménysugarat és, mi több, egy valódi lehetőséget arra, hogy megnyugtató végéhez jusson egy jogi processzusnak, amely nem biztos, hogy a javára dől el, de abban bizonyos lehet, hogy mindent megtett ő is, és mindent megtett az állam is annak érdekében, hogy ne legyenek sértett és a méltánytalanság érzésével áthatott emberek, minél kevesebb ilyen polgára legyen a hazának. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló összehasonlító anyagok és a törvény szövegének ismeretében jó szívvel ajánlom elfogadásra ezt a kétharmados többséget igénylő törvényt, abban a biztos tudatban, hogy nagyon értékes felszólalások és megjegyzések - nemkülönben módosító indítványok - hangzanak majd el itt a jelenlétünkben. Azt hiszem, ez a törvény azon - sajnos, talán nem nagyszámú - kétharmados törvények közé tartozik majd, amelyeket ez az Országgyűlés nagymértékű egyetértéssel, legalábbis kemény viták nélkül tud elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)