DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államtitkár úr valóban rendhagyó bevezetőt tartott: mélyről jövő sóhajtással mondta, hogy végre tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényt. Én beszédem első részében azzal szeretnék foglalkozni, hogy ki fojtotta bele mindeddig az államtitkár úrba ezt a sóhajt+ (Derültség.) +, miért nem mondhatta korábban, hogy végre tárgyalja az Országgyűlés az ombudsmantörvényt - én a beszédemben inkább az "állampolgári jogok országgyűlési biztosa" kifejezést használnám, hiszen ez az "ombudsman" egy idegen szó, és nem jó, ha a magyar joganyagban túl sok idegen szó szerepel -, tehát az országgyűlési biztosról szóló törvényjavaslatot miért nem tárgyalta mindeddig a Ház. Ebben a vonatkozásban szeretnék vitába szállni a vitában az elnöki pulpitusról részt vevő Szabad Györggyel is, hiszen én egészen más okokat látok a halogatásra. Beszédemben szeretnék szólni arról, hogy az állampolgári jogok biztosának ezen intézménye hogyan vonul be a mindenkori hatalmat - tehát nemcsak a jelenlegi végrehajtó hatalmat, hanem a mindenkori végrehajtó hatalmat - korlátozó, kontrolláló intézmények sorába. Ennek kapcsán szeretnék néhány szót szólni arról a vitáról, amely a parlamenti patkó két oldala között a hatalomfelfogásban jelenik meg. Szeretnék szólni arról - harmadikként -, hogy mit gondolunk mi, szabaddemokraták, a parlamenti biztos, az országgyűlési biztos feladatairól: milyen körre terjedjen ki az országgyűlési biztos ellenőrző tevékenysége, mik azok az alternatívák, amelyek ebben a körben megfogalmazódhatnak, és mi melyik alternatíva mellett tesszük le voksunkat. Végül, negyedik pontként, fogok szólni azokról a hiányosságokról, amelyek a törvényben szerintünk megvannak - mindenekelőtt az eljárási garanciák hiányosságairól -, és ennek apropóján szeretnék szólni arról, hogy általában a parlamenti kontroll intézményeinek eljárási garanciái - így a parlamenti bizottságok meghallgatási intézményének eljárási garanciái - sincsenek meg, mint ahogy nincsenek meg ebben a törvényben sem ezek a garanciák, és hogy ez milyen problémákat vetett fel már az elmúlt két évben, és milyen problémákat fog fölvetni a következő időszakban, ha az ombudsman - bocsánat, helyesbítek: az országgyűlési biztos - intézményénél nem fogják ezeket a garanciákat elfogadni. Én is úgy ítélem meg, ahogy Zétényi Zsolt - én ki is merem mondani a szót - , hogy kompromisszum fog születni ebben a törvényjavaslatban. Mi úgy látjuk, hogy ez a kompromisszum nem ellenséges kifejezés, hanem egy nagyon ésszerű kifejezés. Úgy látjuk, hogy ennél a kétharmados törvénynél megvan az alapja a parlamenti pártok közötti kompromisszumnak, megvan az a szükséges egyetértés, amely a kompromisszum létrejöttének feltétele. Szeretnék tehát először arról beszélni, hogy miért nem tárgyalta mindeddig ezt a fontos kétharmados törvényt a magyar Országgyűlés. A bort kedvelő képviselőtársaim tudják, hogy bizonyos évjáratok a boroknál minősítik azt az évjáratot: vannak egyes évjáratok, amelyek nagyon jók, vannak, amik nagyon rosszak. Ugyanilyen évjáratok vannak a törvényjavaslatoknál is: a 90-es javaslatok általában kompromisszumkész törvényjavaslatnak születtek, és a 90-es évben sok olyan fontos törvényjavaslat került az Országgyűlés elé, és fogadtatott el kétharmados többséggel, amely kompromisszumot tartalmazott. Ilyen volt maga az alkotmánymódosítás, ilyen volt az önkormányzati törvény. Azóta - egyetértve államtitkár úrral - hiába született meg - ez egy 90-es évjáratú javaslat az országgyűlési biztosról -, nem került sor ennek a megtárgyalására, mert a 91- es, 92-es évjárat nem kedvezett a kompromisszumoknak, nem volt olyan a politikai helyzet, amely kedvezett volna a kétharmados törvények vitájának, illetőleg kedvezett volna annak, hogy a kormányzat tevékenységét kontrolláló újabb intézményeket állítsunk fel. Hiszen ezekben az években a kormányzat a már meglévő kontrollintézményekkel némi konfliktusba keveredett: gondoljunk csak itt az Alkotmánybíróságnak az éppen az előttem szóló képviselő úr indítványára elfogadott törvényjavaslat kapcsán megszületett nyilatkozatára, és az azt követő kormánypárti megnyilatkozásokra; gondoljunk az Állami Számvevőszék - amely szintén a 89-es, 90-es évjárat szülöttje mint parlamenti kontrollintézmény - és a Kormány közötti vitákra, és más, hasonló vitákra is, amelyek arról szóltak, hogy a többségi hatalomnak valójában nem szabad igazi korlátokat állítani. Gondoljunk csak azokra a felfogásokra is - éppen a legnagyobb kormánypárt alelnökének dokumentumában megjelenő felfogásra is -, amelyek mélységes idegenkedést fejeznek ki minden, a többségi legitimációt kontrolláló intézménnyel szemben. (12.00) Ez a parlamenti biztosi intézmény is a mindenkori többség korlátjaként jelenik meg mindazokban az országokban, ahol ez létezett. Miért kerül mégis sor ennek a tárgyalására? Megváltozott a politikai légkör? A tegnapi vitából és a mai napirend előtti vitából is láttuk, hogy erről szó sincsen. Nem ezért kerül erre sor, hanem megint az történt, mint már sokszor, hogy az Alkotmánybíróság hozza kényszerhelyzetbe az Országgyűlést. Ugyanis valóban van összefüggés az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye és az adatvédelmi biztos, valamint a nemzeti és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa intézménye között, de ez az összefüggés éppen fordított, mint amire Szabad György elnök úr is utalt. Nem, ezt az intézményt nem lehetett létrehozni addig, amíg a kisebbségi biztos vagy az adatvédelmi biztos intézménye nem áll fenn, hanem fordítva: a kisebbségi biztos intézményét nem lehetett létrehozni addig, amíg az országgyűlési biztos intézménye nem jött létre, illetőleg a vitában, a tavaly tavaszi vitában, az adatvédelmi törvény vitájában is elhangzott több felszólalásban, hogy az adatvédelmi biztos intézményét sem lehet létrehozni addig, amíg az általános ombudsman, az általános országgyűlési biztos intézménye nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság két döntése is mulasztásos alkotmánysértést állapított meg az adatvédelem vonatkozásában és a nemzeti kisebbségekről, nemzeti etnikai kisebbségekről szóló törvény vonatkozásában is, és kötelezte a Magyar Országgyűlést arra, hogy ezt az utóbbi két intézményt rendezze, az utóbbi két kérdést rendezze. Ennek az utóbbi két kérdésnek a rendezése kényszeríti rá a többséget, hogy ezt az ombudsmanintézményt, ezt az országgyűlési biztosi intézményt is most felállítsa. Tehát bizonyos értelemben úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a politikai helyzet változása, hanem egy meglévő külső kényszerítő erő kényszeríti rá az Országgyűlést, hogy tárgyalja ezt a kérdést, amely kérdés kapcsán azonban - hangsúlyozom - elvi szinten biztos, hogy megvan az egyetértés. Én azonban azért mondtam el mindezt, nem az elhangzott hozzászólások voltak pusztán, amik erre indítottak, hanem azért mondtam el mindezt, mert mindennek tükrében nagyon fontos arra vigyáznunk, hogy állítjuk fel ezt az intézményt. Hiszen fel lehet állítani úgy ezt az intézményt, hogy ugyan kevesebb ügyvédi leleményre legyen szükség külföldön, mint eddig, de változatlanul ügyvédi leleménnyel magyarázzuk meg, hogy miért működik úgy ez az intézmény, ahogy működik. Ha például túlzottan kiszélesítjük a hatáskörét és túlzottan sok feladattal ruházzuk fel ezt az intézményt, elérjük azt, hogy egy hónapon belül tízezer panasz érkezik az országgyűlési biztoshoz, akit ez rögtön el is temet - ez a tízezer panasz -, és attól kezdve hosszú évekig nincs gondunk, hiszen az országgyűlési biztos állandóan csak arról tesz jelentést, hogy sajnos nem tud még kikeveredni abból a rengeteg ügyből, ami rászabadult. Vagy ha túlzottan szűkre szorítjuk az eljárását, akkor el tudjuk jelentékteleníteni. Ha túlzottan elhúzzuk a megválasztásának processzusát, akkor végül is el tudjuk azt érni, hogy 94-ig nem fog felállni ez az intézmény. Emlékezetem szerint Spanyolországban volt az, ahol az elhatározástól számított két éven belül már meg is választották ezt a biztost. Magyarországon az elhatározás valójában 89-ben, az átmenet idején született. Most +92-t írunk. Én nagyon remélem, hogy az elhatározástól számítva 4 éven belül, tehát +94 elejére fel fog állni ez a biztosi intézmény. De hangsúlyozom, hogy ahhoz is konszenzusra lesz szükség, ahogy az államtitkár úr is elmondta, a biztos jelölése a köztársasági elnök feladata, amivel kapcsolatban reméljük, hogy a köztársasági elnök gyorsan meg fogja tenni ezt a javaslatát, de ez a javaslat előzetes egyeztetést igényel, mert kétharmados többséggel fogja a Ház megválasztani, és ehhez a kétharmados többséghez szükség van Csurka István támogatóinak szavazatára is, aki tegnap azt mondta, hogy ő nem hajlandó együttműködni Tardos Mártonnal, és ebben benne van az is, hogy mivel Tardos Márton nem személyében szólalt meg, hanem a képviselőcsoport nevében, szükség van arra, hogy ezt a nyilatkozatot valahogy kezeljük. Azért is szükség van erre, ennek a nyilatkozatnak a kezelésére, mert amikor az MDF alelnöke még csak nekifutott - idézem - náci ideológiai alapvetésének megírásához, ő azt mondta, hogy vessünk véget a konszenzus homokozója körüli totyorgásnak. Az iménti szavakból, az államtitkár úr szavaiból is, Zétényi Zsolt szavaiból is kitűnt, hogy az elmúlt két évben mi legalábbis itt a patkóban nem voltunk ott annál a homokozónál, ahol Csurka István totyorgott, vagy a pártja totyorgott. Ugyanis ezek a konszenzusos homokozók nem jöttek létre. Most kerültünk abba a helyzetbe a médiatörvény és a mostani törvény kapcsán, hogy konszenzust kössünk, és ehhez a konszenzushoz valódi poltikai akaratokra van szükség, mert anélkül ez a törvény sem jöhet létre, ha pedig létrejön a törvény, erre a konszenzusra változatlanul szükség van, hogy maga az intézmény funkcionáljon. Én nagyon őszintén remélem, hogy ez a konszenzus olyan módon létrejön, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi végrehajtó hatalom valódi kontrolljaként jelenik meg, és nemcsak a leendő kormányzat kontrolljaként akarják egyesek elfogadhatónak tartani. Ugyanis hozzáteszem, hogy mi a leendő Kormány kontrolljaként is örömmel látjuk, mert mi úgy gondolkodunk - szerintem az európai jogfelfogással összhangban -, hogy a mindenkori többség, a parlamenti többség, az Országgyűlés elnökét idézve, Kormányunk nem korlátlan felhatalmazást kap a választóktól, nem tehet meg mindent, szemben a tüntetéseken részt vevő országgyűlési képviselőtársaimmal, és úgy látjuk, hogy ennek a többségnek, amely önöket vagy a leendő országgyűlési többséget beküldi az Országgyűlésbe, ennek a többségnek a felhatalmazása nem korlátlan, nem feltétel nélküli, nem akadálytalan, hanem igenis bizonyos korlátokba, akadályokba ütközik. Ilyen korlát és akadály maga az Alkotmány, ilyen korlát és akadály az Alkotmány értelmében létrehozott hatalmi ágak megosztása, a bírói hatalom, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása, és ilyen korlát és akadály olyan intézmények, a hatalmi ágak felosztásába klasszikusan, adott esetben nem is igazodó intézmények léte, mint az országgyűlési biztos intézménye, vagy mint a már létező Állami Számvevőszék vagy a hatályos Alkotmány értelmében az ügyészség intézménye. Ezeknek a korlátoknak a tiszteletben tartása, elfogadása meggyőződésünk szerint - és kívánása - mércéje annak, hogy ki mennyire elkötelezett az európai eszmeiség mellett. Ha valaki ezeket az intézményeket nem szereti, ezeket az intézményeket károsnak tartja, ehhez joga van. Utalok Oláh Sándor napirend előtti felszólalására. Ezt senki nem vitatta, hogy joga van. Joga van mindenkinek ellene szólni az európai kultúrának, az európai törekvéseknek, a korszerű európai irányzatoknak, de mindenki másnak joga van ezzel egyet nem érteni, és nagyon kívánjuk azt, hogy az Országgyűlés többsége ne azokkal a törekvésekkel értsen egyet, amely sajnos egy ponton, egyetlen mondatában az elmúlt heteknek egyetértett Csurka Istvánnal, amikor azt mondta - persze lehet, hogy van több is, ezzel biztosan egyetértek -, hogy a marxizmusnak, lehet, hogy nem pontosan idézem, a spórái, az Össztűzben így hangzott el, nagyon mélyen elültetődtek. Valóban, az ő hatalomfelfogásában is nagyon jól látszik - és a követőinek hatalomfelfogásában -, hogy ezek a spórák valóban nagyon mélyen elültetődtek, ugyanis az a hatalomfelfogás, ami állandóan csak egyetlen hivatkozást ismer el, a többség uralmát, ez a klasszikus marxi hivatkozás. Az egy más kérdés, hogy Marx mögött ugyanúgy nem állt többség, mint meggyőződésem szerint Csurka István és pártja mögött sem áll a lakosság döntő többsége. (Közbeszólás: A tárgyra!) Ez - tisztelt Hölgyeim és Uraim, a megfogyatkozott közönségre is tekintettel, szeretnék arra utalni - igenis a tárgy, hiszen minden előttem hozzászóló beszélt arról, hogy miért nem fogadtuk el ezt a törvényt, és amiről én beszélek, az mutatja azt, hogy milyen kockázatok vannak abban, hogy ez a mostani vita is tulajdonképpen csak egy referencia, amit Zétényi úr is úgy mondott, hogy reméli, hogy nem az lesz ez a törvény, egy referencia a külföld felé, és egy referencia nemcsak a külföld, hanem az Alkotmánybíróság felé is, hogy lám, mi megtettük, amit meg lehetett, de az intézmény még mindig nem működik. (12.10) Ugyanis ennek az intézménynek - és itt térek át a harmadik ponthoz, és ígérem, hogy mostantól már mindenképpen rövidebbre fogom -, ez az intézmény a törvényjavaslat előkészítése óta olyan változásokon ment keresztül, amely változásokra a törvényjavaslat maga nem reagál. Ilyen változás mindenekelőtt a sokféle vitában megjelenő inflálódása az országgyűlési biztos intézményének. A mai vitában az általános biztosi intézmény mellett két intézményt említettünk, az adatvédelmi biztos intézményét és a nemzeti, etnikai kisebbségek biztosának intézményét, amit az Alkotmány is tartalmaz. De már kész javaslatok vannak a fogyasztóvédelem biztosának intézményére, kész javaslatok vannak a környezetvédelmi biztos intézményére, vannak elképzelések a gyermekek jogait védő országgyűlési biztos intézményére, és lehet, hogy még olyanok is vannak, amelyeket én nem említettem, mindenesetre érzékelhető egy igény, hogy minél több ilyen biztosi intézmény álljon fel. A javaslat nem ad arra választ, és államtitkár úr előterjesztése, a Kormány szóbeli előterjesztése sem szólt erről, hogy hogyan viszonyul a kormányzat ezekhez az elképzelésekhez, és ezek a majdani biztosok hogyan fognak viszonyulni a jelen törvényjavaslat által felállítandó biztos intézményéhez. Több hivatal lesz, párhuzamos hivatalok lesznek, ezek egymás ellenében is tevékenykedhetnek, ugyanabban az ügyben mindkettő eljárhat. Ezekre a kérdésekre legalább a szóbeli előterjesztésben ki kellett volna térni, hiszen ha ezek nincsenek rendezve, akkor a törvényalkotásban elvetjük egy majdani zűrzavarnak a magjait. A másik kérdés, amiről nincsen szó a törvényjavaslatban, a mai napon napirendre vette az Országgyűlés a büntetőeljárási törvény és a polgári eljárási törvény módosítását, amely a törvényességi óvás alkotmányellenességének kimondása következtében jogalkotási feladatokat ír elő. A törvényjavaslatban többször szerepel, hogy az országgyűlési biztos javaslatot tehet a törvényességi óvásra. Hogyan változott a koncepció? Legalább a szóbeli előterjesztésben vártunk volna erre néhány elképzelést, hiszen a benyújtott törvényjavaslatok, amelyeket ma kaptunk kézhez - így nem biztos, hogy minden képviselőtársamnak volt ideje áttanulmányozni -, egy merőben új, minden állampolgár számára megnyíló felülvizsgálati rendszert teremt meg bírói döntésekkel szemben is. Ezeknek, ennek a ténynek valahogy meg kellene jelenni az előterjesztésben. Nagy kérdés, hogy időben milyen ügyekre terjedjen ki az országgyűlési biztos jogköre? Az egyik szélsőséges elképzelés, hogy ne legyen időbeli korlát a javaslatban, az elmúlt rendszerre is terjedjen ki az országgyűlési biztos felülvizsgálati lehetősége. Minden országgyűlési képviselő, aki joggal foglalkozik, rengeteg olyan panaszt, észrevételt, levelet kapott az elmúlt két évben, három évben, amely 5-10-15 éves ügyek felülvizsgálatát kéri, rengeteg ilyen ügy fekszik a Legfelsőbb Bíróság elnökének asztalán, a legfőbb ügyész asztalán, ezek élő problémák. Kérdés, hogy meg kell-e nyitni ezeknek az ügyeknek a felülvizsgálatát az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a nép ügyvédje számára vagy sem? Vannak, akik azt javasolják és az előterjesztő ezt a javaslatot tette elénk, hogy kizárólag a törvény hatálybalépése után indult ügyekben legyen lehetőség az országgyűlési biztos vizsgálatára. A szabaddemokraták egy köztes javaslatot szeretnének előterjeszteni. Elfogadjuk azt, hogy nem lehetséges minden múltbeli előterjesztést, minden múltbeli panaszt a biztoshoz utalni, tehát ebben osztjuk az előterjesztő, a Kormány véleményét, hogy az elmúlt rendszer panaszait nem feltétlenül kell megnyitni, hiszen ez több tízezer ilyen panasz lenne egy olyan rendszerben, amely abszolút nem tartotta tiszteletben az emberi jogokat, szinte alig volt olyan döntés, amely nem sértett meg emberi jogot. Ha mindegyiket az országgyűlési biztos kivizsgálná, akkor pusztán ezzel meg lehet fojtani az intézményt. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a +89 óta eltelt időre; a +90-es előterjesztés azt mondta volna, hogy +90 végétől vagy +91 elejétől vizsgáljuk ezeket az ügyeket. Mi azt javasoljuk, hogy +89, az új Alkotmány elfogadása óta eltelt időszakra terjedjen ki az országgyűlési biztos felülvizsgálati jogköre. Vitába szállunk az előterjesztéssel abban a vonatkozásban, hogy mit tehet az országgyűlési biztos. A javaslat úgy szól, hogy az országgyűlési biztos a jogerősen befejezett ügyekre vonatkozóan jogosult bármely hatóság ellenőrzésére. Szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan vélemények - és így például a finn ombudsman intézményénél ez bevett gyakorlat és más országok hasonló gyakorlata is ezt tükrözi -, amikor folyamatban lévő ügybe is beleszólhat az országgyűlési biztos. Mi ezt nem javasoljuk, támogatjuk az előterjesztést, hogy csak jogerősen lezárt hatósági döntésekre vonatkozzon. Ugyanakkor egy megszorítást is tartalmaz a javaslat, amikor kimondja, hogy a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség és a rendészeti szervek működésére szolgáló területekre az országgyűlési biztos csak a hatáskörrel rendelkező miniszter által szabályozott módon léphet be. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az intézmények, az itt felsorolt intézmények: a fegyveres erők, nemzetbiztonsági szolgálat, rendőrség, rendészeti szervek mindenhol azok a szervek, amelyek a leginkább potenciális veszélyeztetői az emberi jogoknak. Tehát én most nem a magyar nemzetbiztonsági szolgálattal vagy a magyar rendőrséggel szemben fogalmazom meg a gyanúmat, hanem a világtörténelem által produkált intézményekkel kapcsolatban szeretném elmondani a tapasztalatokat, azt a tapasztalatot, hogy az amerikai rendőrséggel vagy a svéd rendőrséggel kapcsolatos ombudsmani vizsgálatok ugyanolyan széles körű sérelmeket fedtek fel, mint amilyen sérelmek veszélye Magyarországon is fennáll. Ha erre a körre nem engedjük meg, csak a miniszter által, a mindenkori miniszter által szabályozott feltételek melletti belépését az országgyűlési biztosnak, és az Országgyűlés nem tartja fenn magának a jogot, hogy meghatározza azt - mint például Ausztriában kimondja, vagy mint ahogy a svéd példa kimondja -, hogy semmiféle titok, sem államtitok, sem szolgálati titok nem lehet akadálya az ombudsman vizsgálatának. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor megintcsak az a veszély áll fenn, amire Zétényi Zsolt joggal hivatkozott, hogy olyan intézményt hozunk létre, amely a kirakatba állítva nagyon mutatós, de valójában nem+ tehát referenciaként külföldön nagyon elegáns, hogy nekünk ilyen van, de valójában semmi hatása nincs. Azt a kiszolgáltatottságot, amiről az előttem szóló, az MDF vezérszónoka beszélt, nem fogja csökkenteni, nem fogja megszüntetni. Tehát ezért olyan garanciákat kell beépíteni a törvénybe, amely az országgyűlési biztos számára megfelelő garancia, hogy beléphet ezeknek az intézményeknek a hivatalába. Itt térek át az utolsó, a negyedik pontra, arra, hogy milyen garanciái vannak az országgyűlési biztos eljárásának. Ezek a garanciák a törvényjavaslatban sajnos nagyon hiányosak. (12.20) A törvényjavaslat azt mondja, hogy az országgyűlési biztos bárhol, kivéve az említett körben, ahol csak a miniszter által meghatározott módon teheti meg, bárhol máshol vizsgálatot tarthat. Ugyanakkor egy szó sincs arról a törvényjavaslatban, hogy ennek a vizsgálatnak milyen feltételei vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a javaslatot, ahogy így előttünk szerepel, elfogadjuk, akkor ugyanolyan viták tömegét zúdítjuk magunkra, illetőleg az országgyűlési biztos intézményére, amilyen viták a rádió elnökének parlamenti bizottsági meghallgatása kapcsán mostanában folynak. Ugyanis ez a javaslat, hasonlóan az Alkotmány nagyvonalú rendelkezéséhez, amely kimondja, hogy mindenki köteles a parlamenti bizottság rendelkezésére állni, ugyanúgy nagyvonalúan szól arról, hogy mindenki köteles az országgyűlési biztos rendelkezésére állni. De ezeket a javaslatokat a jog tökéletlen jogszabálynak, lex imperfectának nevezi, olyan jogszabálynak, amely jogszabályról nem tudjuk, hogy mi van akkor, ha valaki nem teszi meg. Mi van akkor, ha valaki nem válaszol, egy kormányhivatalnok nem hajlandó beengedni az ombudsmant, az országgyűlési biztost például az egyházi iratokat tároló helyiségbe? Mi történik ilyenkor, ha nem hajlandó valaki vallomást tenni? A mai szabályok értelmében erre nem lehet választ adni. Az a képviselőtársam, akinek a nevét sajnos nem tudom, mert csak közbekiáltásokkal tette ismertté magát a Parlamentben+ (Derültség a bal oldalon.)+ őneki válaszolok arra, hogy nem lehet erre választ adni a hatályos jogszabályok alapján. Ugyanis ha valaki egy közönséges bűncselekményt követ el - lop, embert öl -, az ő esetében, ha megidézik, a jogszabály nagyon világosan előírja, hogy mit lehet tenni. Ő például megtagadhatja a vallomást. Az ombudsman eljárásában, vagy a parlamenti biztos eljárásában ilyen szabály nincs. Köteles-e valaki saját magát vagy hozzátartozóját vádolni? Egy büntetőeljárásban nem köteles ezt megtenni. Ebben az eljárásban köteles-e megtenni? Köteles-e jelen lenni mindenkor mindenki a vizsgálatnál, mégha azt éjszaka tartják, mint például parlamenti üléseknél, vagy csak meghatározott feltételek esetén? Köteles-e költségeket ő maga vállalni, ha mondjuk a vizsgálatban való részvétele akadályba ütközik? Én nem mondom, hogy minderre a kérdésre itt részletes választ kell adni. Elképzelhető, hogy azt a szabályt tesszük bele, hogy az ombudsman, az országgyűlési biztos eljárására az értelemszerű eltérésekkel a büntetőeljárásban írt tanúkihallgatási szabályokat kell alkalmazni. Ennek valószínűleg bele kellene kerülni az Országgyűlés Házszabályába is, ugyanis ennek hiányában jogász számára - persze íróember könnyen eligazodik ebben a dologban -, de jogász számára nincs megfelelő válasz, és nincs a világon olyan jogász, aki ennek hiányában meg tudná mondani, hogy kinek milyen joga, milyen kötelessége van, és ezért a kötelesség megsértése milyen szankciókkal jár. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem a kormánypárti előterjesztések elmondták, hogy ez egy fontos intézmény, amely intézmény fontos garanciákat tartalmaz. Ezzel mi is egyetértünk, de ezeknek a garanciáknak gyakorlati garanciáknak kell lenni, nemcsak formai garanciáknak. Ha ezek a gyakorlati garanciák megvannak, amelyre remélem, megvan a készség, hogy meglegyenek a másik oldalban is, akkor ez a törvény kompromisszum eredményeként jó törvényként fog bevonulni a magyar jogalkotás történetébe, fontos fordulatként, amelyre unokáink előtt is büszkék lehetünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)