MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, ma sajnos interpellációk napja lesz, mint ahogy ez mindjárt kiderül. Március 3-án interpelláltam a Kormány elnökéhez a nyugdíjas bányászok szénjárandósága esetleges elmaradása ügyében. Ön április 7-én adott írásbeli válaszában április 30-át jelölte meg határidőként, közben beszédében biztosítva együttérzéséről a témában szereplőket. Csak emlékeztetni szeretném a Házat, körülbelül 80 ezer nyugdíjas bányász évi 6000 és 10 000 forint közötti szénjárandósága esetleges elmaradása nyugtalanított. Olyan 80 ezer emberé, akiknek 75%-a 40-45 évi munka után havi 8000 forintos nyugdíj alatt él. Szeptember 1-je van, úgy gondoltam, április 30-a régen elmúlt, s ezért egyetlen kérdést szerettem volna a Kormány elnökéhez föltenni, miután ez nem egy tárca feladata: milyen megoldást talált a Kormány? Az eredeti elképzeléseim szerint itt én leültem volna, és vártam volna a választ, délelőtt azonban kaptam Szabó Iván ipari miniszter úrtól egy levelet, amiből engedelmével és tudtával két mondatot szeretnék felolvasni. +92. április 30-a határidőt nem tudtuk betartani, mert nem sikerült az érintett tárcák között egységes álláspontot kialakítani a nyugdíjas szénjárandóság pénzügyi forrásait illetően. Második mondat: a Kormány várhatóan +92. szeptember 10-én dönt a rendezés lehetőségéről, ezt követően írásban soron kívül tájékoztatom képviselő urat. Egy kicsit elszomorít a válasz, és kicsit meg is nyugtat. Elszomorít, mert szeptember 1-je van, 5-én, szombaton bányásznap. Azt remélem, hogy miniszter úr válasza jó hír lesz az amúgy jó hírektől elszokott bányászoknak. És megdicsérem ez ügyben végzett jó munkáját, és hát miért tagadjam, pici elégtételt is éreztem volna, hogy siettettem egy fontos döntés meghozatalát. Tehát ennyiben sajnálom. Másik oldalról örülök, mert ebből arra következtetek, hogy ezt a nem könnyű kérdést miniszter úr vezetésével - több miniszter ellenkezése dacára - talán komoly felelősséggel oldja meg a Kormány. Ezért akkor, amikor természetesen ezt a választ, a levelében foglaltakat elfogadom, azt kérem, hogy ne legyünk formabontók: tehát tisztelettel kérem miniszter urat, hogy az interpellációmat úgy tekintem, hogy az ön válaszát írásban kapom meg, hogy akkor a Parlament nyilvánossága előtt válaszolhassak. Erre két ok késztet. Az egyik: szeretném hinni, hogy a megoldás elfogadható lesz, és akkor miért ne tenném meg, hogy egyébként konstruktív ellenzékiként elmondjam, hogy köszönöm, ha pedig nem elfogadható, akkor szeretném az ebben vétőket vagy hibázókat kellőképpen elmarasztalni. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)