DR. KŐRÖSI IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársammal, akivel az interpellációt több mint három hónappal ezelőtt elkészítettük, konzultáltam, konzultáltunk egymással, egyáltalán, nem idejét múlta-e ez az interpelláció, van-e értelme felolvasni és választ kérni erre a kérdésre. Főleg az elmúlt hetek tárgyalásai, amelyek az Érdekegyeztető Tanács előtt folytatódtak, és a Kormány előterjesztése szerint, ismételten a Szolidaritási Alap hiánya miatt a járulékok emelése az egyik járható út. Mégis úgy gondoltuk, hogy talán megérdemli a nyilvánosságot ennek a kérdésnek az ismertetése. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az Országgyűlés a munkanélküliek ellátásának fedezetére létrehozta a Szolidaritási Alapot, és előírta, hogy a munkavállalók kötelesek a bruttó keresetük egy százalékát ebbe az alapba befizetni. A munkavállalók e befizetésnek általában a munkaadók közbejöttével tesznek eleget úgy, hogy a munkáltatók dolgozóik béréből, munkabéréből egyszerűen levonják a járulékot, vállalva azt, hogy a Szolidaritási Alapba továbbjuttatják. A pénzügyi szervek adataiból kitűnt, hogy több hazai nagyvállalat a dolgozóktól levont összeget továbbítás helyett saját működési körén belül egyszerűen felhasználta. Volt olyan cég, ahol a dolgozóktól levont, de nem továbbított összeg félmilliót, de olyan is, ahol másfél millió forintot tett ki. Sajátos helyzet állt elő. Az Országgyűlés kiveti a járulékot, azt a dolgozóktól le is vonják, de nem jut el a címzetthez, a címzett ezért jelzi, kevés a befolyt pénz. Az Országgyűlés ezek után a Kormány kérésére - s ennek most éppen előtte fogunk állni - felemeli a járulékot, mire joggal morog mindenki. Ezek után az immár magasabb összeget vonják le a dolgozóktól, de a levont pénz ismét eltéved útközben, ezért a Szolidaritási Alap ismételten viszszajelez, hogy kevés a pénz. A helyzet tűrhetetlensége nyilvánvaló, ezért milliós károkozás miatt 5 cég kapcsán feljelentést tettem. Annak érdekében, hogy a Szolidaritási Alap ne kerüljön veszélybe, a feljelentés tényét a Monopoly csoport egy sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozta. Itt egy érdekes dolog következett ezután. Rendkívüli mértékben megnőtt a Szolidaritási Alap befizetési oldala, az eddigi 51-60%-ról 89%-ra emelkedett egész június vagy május hónapban. Ezek után egy váratlan fordulat, a főügyészség, mielőtt a határozatot kézbesítette, a sajtón keresztül közölte, hogy különösebb dolog nem következett be, nem bűncselekmény, amiben a följelentést tettük, és természetes reagálásként a Szolidaritási Alap májusi csúcsához képest június- július hónapban az előzetes - már beállott - állapotra, a 60%-ra állt vissza. Én úgy érzem, hogy miután több idő telt el, ennek a magyarázata - bár szó szerint az interpellációban ez nincs benne - azért feltétlen megemlítendő. Ezzel, ha tetszik, ha nem, ismételten veszélybe került a Szolidaritási Alap. Kérdésem, amiben választ várok a főügyész úrtól: mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy a dolgozóktól levont összegeket ne lehessen büntetlenül más célokra felhasználni? Második kérdésem: mit szándékozik tenni azon vállalatvezetők ellen, akik prémiumot, jutalmat számfejtenek maguknak, de a munkanélküliek ellátását szolgáló Szolidaritási Alapba nem utalják át a törvényben előírt összeget. Tudom, a Büntető Törvénykönyv módosítása folyamatban van. Sőt találkoztam már olyan képviselői módosító indítvánnyal, amely ezt a kérdést az adócsalás fogalmába - mintegy kibővítve a járulékcsalást is - be kívánja illeszteni a Büntető Törvénykönyv módosításába. Mindenesetre az előállt állapot - azt hiszem - nem tartható. Gondolom, legfőbb ügyész úr válasza meg fog bennünket nyugtatni a tett lépéseiről. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)