Tartalom Előző Következő

DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az interpelláció igen fontos kérdésre hívja fel a figyelmet. Össztársadalmi érdek, hogy a munkanélküliek Szolidaritási Alapjába a szükséges pénzeszközök befolyjanak. De hadd mondjam, ebben az ügyészség jórészt eszköztelen azért, mert nem az ügyészség az adóhatóság. Én nagyon örülök annak, hogy ez a sikkasztás tárgyában tett följelentés hatásosnak bizonyult, és ennek következtében a munkáltatók nagyobb buzgalommal fizették be az adóhatóságnak a munkavállalói, illetve munkaadói járulékot, de sikkasztás ebben az esetben nem valósult meg, és ezért kellett az ügyészségnek a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadni. A sikkasztás feltételezése egy jogi konstrukció félreértésén alapul. A sikkasztást a sikkasztóra rábízott, de idegen dologra nézve lehet elkövetni. Itt pedig nincs ilyen. Hadd indokoljam meg ezt röviden. (15.30) Önöktől is, meg tőlem is havonta levonják a bruttó bérünk 1%-át a Szolidaritási Alap javára. A munkáltató ezt a törvény parancsa alapján vonja le. Tőlem nem kapott ilyen megbízást, nem tudom, hogy önöktől kapott-e. Engem nem kérdeztek meg, azt hiszem, önöket sem, hogy ez a levonás eszközölhető. De nem is kell megkérdezni, mert a törvény feljogosítja és egyben kötelezi a munkáltatót a levonásra. Tehát az a bizonyos 1%, ami a Szolidaritási Alap javára vonandó le, elvileg része a munkabéremnek és az önök munkabérének. Ez nekem ki nem fizethető. Ezt én nem kaphatom meg, és arra sincs jogom, hogy ezt követeljem. Még azzal se követelhetem, hogy majd én fogom befizetni. Ezt nekem nem adják oda, soha nem kerül a tulajdonomba. Kérdés, hogy akkor kié. Az adóhatóságé még nem, mert az adóhatóságé akkor lesz, hogyha befizetik. Ennek következtében a munkáltató tulajdonát képezi. Ezt a Szolidaritási Alap javára fizetendő járulékot ugyanúgy kell behajtani, mint az adót. Aki az adót nem fizeti, az különféle adóügyi szankcióknak teszi ki magát - késedelmi pótlék, mulasztási bírság stb. -, tehát a munkáltató ezt a pénzt azért nem tudja elsikkasztani, amíg az övé, mert az övé. Amikor az Országgyűlés az adóügyi rendtartást elfogadta - az adózás rendjéről szóló törvényt -, akkor arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy az adócsalás esetét kivéve, más büntetőjogi szankcióra szükség nincsen, azért, mert az adóügyi hatóságnak lehetősége van az adók végrehajtására, tehát a behajtás útján juthat hozzá az állam a saját pénzéhez. Eldöntendő kérdés, hogy elég-e az adóügyi szankció. Ha jól működik az adóhatóság, akkor az a pénzt bekasszírozza, büntetőszankcióra nincs szükség. Van olyan ország, ahol ennek ellenére büntető- klauzulával biztosítják az adóbefizetést. Mi egy ilyen szabályozás lehetőségével az igazságügyi miniszter urat megkínáltuk, és most a gazdasági bűncselekmények újraszabályozása kapcsán kell állást foglalni abban, hogy van-e szükség egy ilyen büntetőrendelkezés fölvételére. Tehát a képviselő urak első kérdésére a válaszom az, hogy mi megfontolásra javasoltuk egy ilyen büntetőrendelkezésnek a felvételét. A második kérdésről egész röviden. Jogilag nem tud a vállalatvezető magának se prémiumot, se jutalmat kifizettetni, csak az erre jogosult szerv. Amióta az ügyészség úgynevezett "áfel" - általános törvényességi felügyeleti - tevékenységét átalakították, akkor a vállalati szféra ebből kikerült. 1989 óta a cégbíróság gyakorol törvényességi felügyeletet a vállalatok felett, de ez a felügyelet sem terjed ki a gazdasági tevékenységre, illetőleg a gazdasági célszerűségi döntés körébe eső tevékenységre. Ennek következtében itt az ügyészség eszköztelen, s ha személyi konzekvenciát ennek folytán le kéne vonni, az pedig a kinevezőnek a dolga, és úgy gondolom, össztársadalmi érdek lévén az, hogy a Szolidaritási Alapba befolyjon a pénz. Hadd mondjam úgy, hogy senki nem tudhatja, hogy mikor lesz belőle munkanélküli. Ennélfogva a saját bőrén is tapasztalhatja, hogy milyen jelentősége van a Szolidaritási Alapba befolyó pénzek biztosításának. De az ügyészség ebben így eszköztelen. Kérem tisztelettel a képviselő urakat és az Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Kis taps.)