DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Az interpellációban felvetett Dunakiliti község bős-nagymarosi beruházás felvonulási területein lévő három darab barakképület - közismert nevén: H- tábor - árverését követően felmerült problémakört és kérdéseiket részletesen megvizsgáltattam, és a feltett kérdésekre a következőkben szeretnék válaszolni. Ismert önök előtt, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a bős-nagymarosi beruházás leállítását követően 1991. december 31-i határidővel volt kötelezve az említett 2009/91. MT, a Magyar Közlönyben megjelent 9. sz. kormányhatározattal a felvonulási és melléklétesítmények, valamint a beruházáshoz kisajátított egyéb ingatlanok, az üzemeltetésre nem alkalmas, további fejlesztésekbe nem illeszthető létesítmények kezelői jogának átvételére és azok hasznosításának megkezdésére. Ezt a fenti határozat 1.3 és 1.4 pontjai írják elő. Ez a jogszabály ugyan jogilag nem kötelezi a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetet az önkormányzatokkal való együttműködésre, de e szervezet a többi vagyontest hasznosítása során nyert kedvező tapasztalatai alapján ezt önként megtette, és a mai napig is gyakorlatban is alkalmazza. Ezt az interpellációt is elismeri, mivel a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet már az átadás-átvétel során 1991 decemberében jelezte az önkormányzat felé, hogy a helyi rendezési terveket és elképzeléseket figyelembe kívánja venni. Ezt az önkormányzat meg is adta, és az árverési hirdetmény ennek figyelembevételével került összeállításra. Nagy valószínűséggel az interpellációban felvetett együttműködési kötelezettség a határozat 1.6 pontjában foglalt rendelkezés félreértésén alapul, amely azonban a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetre nem vonatkozik. A sikertelen árverést követően a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a területet hatmillió forintért - értelemszerűen az önkormányzat feltételeinek betartási kötelezettségével, de azokat nem megismételve - tulajdonba adja. Erre érdemi, jogilag kötelező választ csak a harmadik személlyel aláírt szerződést követően kaptak. Fentiek ismeretében azt kell mondanom, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet az önként vállalt együttműködési kötelezettségének eleget tett. Ki állapította meg a kikiáltási árat? Természetesen a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, hiszen az ő joga és kötelezettsége. A kikiáltási ár megállapításánál a KVSZ figyelembe veszi a nyilvántartási értéket, az árverés napjáig várható avulási értéket, továbbá a várható piaci értékítéletet. Ezen esetben az ingatlan nyilvántartási értéke - amelyet nem a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, hanem a beruházást irányító OVIBER állapított meg - 38 778 000 forint volt, a kikiáltási ár pedig 30 millió forint. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet ettől a szabálytól nem térhet el, a piac értékítéletét teljeskörűen csak az eredménytelen árverést követően veheti figyelembe. Én úgy gondolom, hogy az árverési szabályok szerint a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet az egyetlen, amelyik ezt teheti, és senki, harmadik személy nem szólhat ebbe bele. Mivel indokoljuk a 33 millió forint kikiáltási ár 7,5 millió forinttal való csökkentését? Miért volt ennyire sürgős az eladás? Az árképzés vonatkozásában már elmondtam, hogy hogy alakult ki az ár, a kikiáltás ár pedig nem 33, hanem 30 millió forint volt. A sürgősség vonatkozásban szeretném egyrészt ráirányítani a figyelmet arra, hogy minél tovább van a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnél egy objektum, annál kevésbé értékes. Másodszor: számottevő nagyságrendű őrzési és védelmi költségek merülnek fel. Mindkettő a költségvetést terheli: vagy kevesebb bevételt kap vagy pedig több kiadást. Végső soron a kereslet-kínálat törvényeit is figyelembe kell venni. Ez az ingatlanrész 7,5 millió forintot ér úgy, hogy a bontást, a rekultivációt, amelyek szintén számottevő költségek, a vevő köteles elvégezni. Ebben a helyzetben tehát a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet azt az utat választotta, hogy a legjobb ajánlatot tevő, a költségvetésnek legnagyobb bevételt eredményező jelentkező ajánlatát fogadta el. Talán itt kell megjegyeznem, hogy az önkormányzat valóban jelentkezett vételi szándékával, azonban ezt esetlegesnek tüntette fel, és a vételárra megjelölést nem tett. A hiányosságra a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet felhívta az önkormányzat figyelmét, azonban az pótlásra nem került. Az esetleges vételi szándékkal nem nagyon lehet mit kezdeni. A vevő honnan tudott a jelentősen csökkentett vételi árról, és miért volt titkos ez az önkormányzat felé? A vevő nem tudott a jelentősen csökkentett vételárról, és a rekultivációs kötelezettségekről se tudott. Vételárcsökkentés egyébként ebben a formában nem történt. Volt egy sikertelen árverés, és ezt követően a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a hozzáérkező ajánlatok közül választotta ki a legkedvezőbbet. Erről az önkormányzat tudott, mivel hatmillió forintos vételárért - az ő kikötéseinek fenntartásával, beleértve a rekultivációt is - a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a nyár folyamán az ingatlant már részére eredménytelenül gyakorlatilag felajánlotta. Az önkormányzat a vevő vételi szándékáról értesítést is kapott, a szerződéstervezet megküldésre került - a tervezet. Tehát nem volt titkosság. A vevő önmaga jelentkezett a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnél, és hétmillió forintos ajánlatot tett. Ezt a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet 7,5 millióra emelte, és megegyeztek abban is, hogy a rekultiváció és a bontás a vevő kötelezettsége. Ezt a vételárat és a hozzá tartozó AFA-t a vevő már 1992 augusztusában befizette a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet számlájára, annak ellenére, hogy egy bérleti szerződési akadályoztatás miatt csak 1993. január 1-től léphet birtokba. Végezetül: mit kívánunk tenni, hogy az önkormányzatot ért jogsérelem, ami jelentős anyagi veszteséget is jelent, megfelelő módon megoldódjon? Megítélésem szerint az önkormányzatot jogsérelem nem érte. Gyakorlatilag 1991 decemberétől tudta, hogy az ingatlan értékesítésre kerül, a csökkentett hatmillió forintos vételárról is tájékoztatást kapott, amelyre nem lépett. Az első érdemi reakciója elkésve, a szerződés megkötése után érkezett meg a Kincstári Vagyonkezelőhöz. Úgy értékelem, hogy ha kár keletkezett, azt alapvetően az önkormányzat késlekedése, közrehatása okozta. Jogsérelem nem érte, így központi intézkedés kiadását nem tervezem. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a magam részéről az önkormányzatok törvényben biztosított jogos igényeit, törekvéseit minden esetben támogatom. Kérem azonban az önkormányzatokat, hogy ebből a példából is okulva, időben szíveskedjenek cselekedni és lépni, mert különben bajuk lesz. (Az elnök csenget.) Igenis, elnök úr. A válaszom alapjait képező dokumentumok - érdeklődő képviselőtársaim részére - a minisztérium titkárságán, továbbá a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnél bármikor megtekinthetők, ideértve a szerződést is. Köszönöm. (Taps.)