DR. KERESZTES K. SÁNDOR, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy úgy gondolom, a miniszterelnök úr nem tévedett, amikor rám szignálta az interpellációra adandó választ, hiszen nemcsak vélt, hanem valós gazdája vagyok - vagy szeretnék legalábbis lenni -, mint a minisztérium neve is mutatja, a területfejlesztésnek. Az azonban kétségtelen, hogy a területfejlesztés - mint kormányzati tevékenység - valóban több tárcát érint, eredményessége több tárca együttműködésétől függ, hiszen nekünk nincs más dolgunk - és ez a "más" idézőjelben értendő, mert éppen elég -, mint az, hogy a különböző minisztériumok ágazati tevékenységét területre, térségre orientáltan próbáljuk meg koordinálni és ezáltal hatékonyságát javítani. Ennyit az írásban be nem adott, szóban elmondott bevezetőhöz. Most szeretnék válaszolni az előzetesen írásban benyújtott kérdésekre. Úgy gondolom, hogy az ön által feltett első és negyedik kérdés szorosan összetartozik, azaz a törvény szükségességének megítélése és annak Országgyűlés elé terjesztése nyilván közös megfontolást igénylő kérdés. Ezekkel kapcsolatban jelzem, hogy a kormányzat már 1991-ben felismerte a területfejlesztés törvényi szabályozásának szükségességét, ezért szabta meg ezt feladatként "A magyar gazdaság átállásának és fejlődésének programja" című dokumentumban, illetve annak szabályozási tervezetében. A területfejlesztés korábbi szabályozása ugyanis a központi tervgazdálkodáshoz kötődött. A szociális piacgazdaság és az új önkormányzati rendszer a területi fejlődés számára új feltételeket teremtett, ezért szükségessé vált a területfejlesztés új jogi szabályozása. A törvény ugyanis igen fontos feltétele annak - és ebben egyetértek képviselő úrral -, hogy a területfejlesztés beavatkozásait a Parlament által szentesített, tudatos területfejlesztés váltsa fel. Szükség van erre továbbá azért is, mert jelenleg nincs olyan érvényes jogi szabály, jogi norma, amely keretjelleggel határozná meg a területfejlesztés hosszabb távú céljait, ebben az állami szerepvállalás területeit, az alkalmazkodó eszköz- és intézményrendszer elemeit. Ezenkívül a területfejlesztési törvény meghatározza majd a regionális politika prioritásait, hosszabb távú céljait, amelyek között az általunk készített tervezetben szerepel a régiók között mutatkozó hátrányos különbségek és esélyegyenlőségek mérséklése is. Hangsúlyozom: mérséklése és nem csökkentése, hiszen az egyenlőtlenségek csökkentése középtávon is nehezen vállalható feladat. Hozzátenném még ehhez, hogy éppen e kérdés bonyolultsága, a feltételrendszer sok tekintetben kialakulatlan volta, az eszközök keresése okozta azt, hogy a törvény nehezen készül. Második kérdésével kapcsolatban - hogy szükség van-e az elmaradott térségek arányos fejlesztéséhez területfejlesztési törvényre - azt mondhatnám, hogy ez a feladat önmagában még nem tenne szükségessé törvényi szabályozást, hiszen - ezt ön is jól tudja - a kormányzat regionális politikája ma is kiemelten preferálja az elmaradott térségeket. A költségvetésben e célra biztosított összegek felhasználását jelenleg az elmaradott területek fejlesztését és a munkahelyteremtést szolgáló, területfejlesztési támogatásokról szóló kormányrendelet szabályozza. Itt tenném hozzá azt, hogy szükségszerűen működik ez így, szinte krízis-, válságmanagement jelleggel, hiszen költségvetési eszközök korlátozzák azt, hogy törvény által szabályozott vagy azáltal nem szabályozott területfejlesztés folyjék. Azonban a költségvetésen kívüli más források szükségessé teszik a területfejlesztési alap létrehozását, ami törvényi szabályozást kíván, célszerűen együtt a felhasználás elveivel és céljaival. Képviselő úr harmadik kérdése azt a feltételezést sugallja, hogy nem ítéli meg elég hatékonynak a jelenleg működő finanszírozási rendszert. A jelenlegi pályázati rendszer véleményünk szerint kielégítően hatékony, mivel a saját erőforrások mozgósítására ösztönzi a vállalkozókat és önkormányzatokat egyaránt, ugyanakkor a vissza nem térítendő támogatás lehetőséget biztosít a tőkehiányos térségek fejlődésére is. Hogy ezt számszerűen is megerősítsem: az 1991 júliusa és 1992 júliusa között meghozott döntések - 7,7 milliárd forint állami támogatással - 22 milliárd forint összegű beruházás megvalósulását segítették elő, jelentősebb részben a gazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra- fejlesztést, illetve 7 ezer új munkahely kialakítását. Úgy gondolom, ez nemzetközi mércével mérve is hatékony felhasználás. Természetesen, a rendszer azért nem hibátlan. A központi döntési rendszer, a tárcaközi bizottság - amit több kritika ért - kényszerű megoldás, és erre képviselő úr jogosan utalt, épp amiatt, hogy a területfejesztés közbülső koordinációs szintje hiányzik, amelynek pótlására - és ez az önkormányzati rendszerben, az önkormányzati törvényben rejlő hiány is egyúttal - a területfejlesztési törvény szabályozási koncepciója több alternatívát sorol fel. Befejezésül tájékoztatom képviselő urat, hogy a területfejesztési törvény szabályozási koncepciója széleskörű szakmai, tudományos, illetve az Európa Tanács és az Európai Közösség szakértőivel folytatott egyeztetéssel elkészült. Szükségesnek tartjuk azonban a mind szélesebb körű konszenzus megteremtését, ezért jelenleg a tervezet az önkormányzati szövetségek véleményezik. Ezt követően rövidesen megtörténik a törvénytervezetet véglegesítése és Kormány elé terjesztése. Kérem képviselő urat válaszom elfogadására.