DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Országgyűlés 1991-ben felkérte a Kormányt arra, hogy +91. július 1-jéig nyújtson be törvényjavaslatot a nemzeti gondozásról, valamint a nemzeti antifasiszta ellenállás mozgalomban részt vevők elismerésének és ellátásának egységes rendszeréről. A felkérésnek a Kormány nagy késéssel tett eleget, amikor a nemzeti gondozásról szóló törvénytervezetét 1992-ben benyújtotta. E szabályozás keretében meghatározta azok körét, akik a nemzeti gondozási díjra jogosultak, ugyanakkor a törvény, ez a törvény megszüntette azon kötelezettséget, hogy az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevői elismerésének egységes rendszerét elkészítse. Pedig úgy gondolom, hogy 1991- ben az Országgyűlés akkor talán mindegyik tagja úgy ítélte meg, hogy a fasizmus elleni harc, e küzdelem érték, olyan érték, amelynek elismerése nem politikai kérdés, és nem valamikori párthoz való tartozásának a kérdése. Az Országgyűlés +91 tavaszán még két egymástól jól elhatárolható törvény alkotását kívánta. Ezzel szemben a Kormány - e két törvényhozási tárgyat összemosva - valójában csak a nemzeti gondozásra vonatkozót terjesztette elő. Az egységes, átfogó rendezés elmaradt, s így a volt nemzeti antifasiszta ellenállók erkölcsi és anyagi elismerése is csak részlegesen történhetett meg. Csak képviselői módosító javaslatra, a Kormány szándékától eltérően maradt meg azok nyugdíjpótléka, akik 1945 utána a miniszterelnök elismerése alapján a nemzeti és ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban végzett tevékenységükért kaptak elismerést, illetve azoknak, akik a Magyar Szabadság Érdemrendet kapták meg 1948. december 31. előtt. Ugyanakkor az elfogadott törvény politikai szándékok alapján megvonta a volt antifasiszta ellenállók nagy részétől a szerény nyugdíjpótlékot, és megszüntette annak jogalapját, hogy azok a volt antifasiszta ellenállók, akik az előző társadalmi rendben - politikai kisajátítás alapján - nem kaphattak elismerést, most ugyancsak politikai megfontolásból született szabályozás miatt ne kaphassák meg az őket illető erkölcsi és anyagi jóvátétel-támogatást. Persze lehet, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, és tetszik nekik ez a megoldás, mert ez is egy egységes rendezési elv, ami megszületett. Nevezetesen, hogy akik méltó módon kaptak elismerést, most méltatlan módon meg lett tőlük vonva, akik korábban nem kaptak elismerést, azok most továbbra is méltatlan módon nem kapnak majd elismerést. Tehát a méltatlanságban megszületett az egységes rendezés. De vajon milyen értéknek felel meg ez a méltatlanság? A fentiek alapján kérdezem az államtitkár aszszonyt - bár az ő előterjesztésükre született ez a törvény, jobb lett volna, ha más válaszol erre a kérdésre -, hogy milyen megfontolások alapján értett a Kormány azzal egyet, hogy a népjóléti miniszter a két szabályozás tárgyát - az Országgyűlés határozott intencióját figyelmen kívül hagyva - egynek tekintse és nyújtson be törvényjavaslatot, és mit kíván tenni a Kormány - kíván-e - a volt nemzeti és antifasiszta ellenállók erkölcsi és anyagi elismerésének kirekesztő, a differenciált megközelítést nélkülöző szabályozása korrigálása érdekében? Köszönöm a figyelmet. (Taps.)