DR. PUSZTAI ERZSÉBET népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! 1992. május 5-én terjesztette elő Kelemen András államtitkár úr a nemzeti gondozásról szóló törvényt. Az előterjesztésben ezekre a kérdésekre kitért, most idézni fogok belőle. "A tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, már kormány-előkészítési szinten, hogy az idézett jogszabályok két eltérő csoportot kapcsoltak össze, mégpedig az antifasiszta ellenállásban részt vevőket és a nemzeti gondozottakat, mely csoportok között ugyan gyakorlatilag lehetnek bizonyos átfedések, egységes elvek szerinti kezelésük azonban vitatottá vált." 1991. december 5-én a kormányülésen ezt a problémát megtárgyalták. Ennek talán a leglényegesebb elemét említem, ha elmondom: a Kormány úgy foglalt állást, hogy nem csupán az antifasiszták, hanem minden totális diktatúra ellen fellépő ellenállást egyformán óhajt kezelni, és ilyen irányban kérte az anyag átalakítását, későbbi határidőt adva. Ezek után készült a tisztelt képviselőtársak előtt fekvő új előterjesztésünk, amely - mivel az ellentmondások kiküszöbölésére nem volt más mód - a Kormány jóváhagyásával tulajdonképpen átlépi az országgyűlési határozatot és az említett +91. évi XII. törvény által megszabott határokat, főleg azzal, hogy a nemzeti ellenállók ellátását leválasztja a nemzeti gondozásról. Továbbra is idézek: "Széles körben merült fel az az igény, hogy ilyen ellátási követelmény esetén az antifasiszta nemzeti ellenállókhoz hasonlóan a kommunista diktatúrával szembeni ellenállók is hasonló feltételekkel részesüljenek ugyanabban a havi járadékban. Ez viszont a már említett aránytalanságokat még sokkalta több jogosultra vetítve teremtett újabb problémákat, arról nem is szólva, hogy a kárpótlás ilyen mértékű kiterjesztése súlyos anyagi terhet jelent az országnak, márpedig a jogegyenlőség elve az azonos összegű juttatásokat kívánja meg. A rendelkezést nehezítette más kárpótlási témakörökkel összehasonlítva az is, hogy ez jóval kevésbé szabályozható jogászi alapossággal, hiszen a jogosultság bizonyítása a szabadságvesztés, vagyoni kár esetén egyszerűbb és az elbíráló mérlegelésének nem merül fel annyira tág tere, mint esetünkben." Újabb idézet következik: "Számítunk természetesen megítélésbeli eltérésekre abban a vonatkozásban, hogy miért nem kívánjuk végül is az elkészült, legutolsó változatban a különböző diktatúrákkal szembeni ellenállókat a nemzeti gondozási díjhoz fogható pénzellátással jutalmazni. Az előbb már említettem, hogy a különböző mértékű teljesítmények és szenvedések nagy aránytalanságérzéseket okoznak és okoznának. Ezenkívül tekintetbe kell vennünk azt a természetes emberi ellenérzést is, amely a magyar nép összességét jellemezte a diktatúrával szemben, és amelynek nehéz meghúzni a határát, hogy hol megy át az ellenérzés ellenállásba, mely akár sok millió emberre is kiterjedhet. A haza ezen tisztelettel övezendő polgárait ha a tisztelt Ház anyagilag kívánja jutalmazni, fontolja meg az előadottak alapján. Ez azonban már nem kárpótlási feladat. Én érdemben nem is merném felvállalni ezt a feladatot, és ki vállalhatná fel, hogy különbséget tegyen a között, aki itthon maradt, vállalva a meghurcoltatást és halált, és a között, aki levert forradalmunk után Nyugatra menekülvén, évtizedeken keresztül esetleg szervezte a diktatúra elleni ellenállást, felrázva a világ közvéleményét, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánkat törekvéseiben rokonszenv övezi jelenleg is. Alapelvünk tehát az, hogy a nemzet és a demokrácia érdekében történő tevékenység önmagában nem feltétlenül jutalmazandó. Erkölcsi elismerését magában hordja azonban, ha ilyen tevékenység közben az illető személy súlyosan és tartósan megsérül, vagy életével fizet érte, akkor ezért természetes, hogy államunk kárpótlásra kötelezett." Tehát 1992. május 5-én, hónapokkal ezelőtt az előterjesztésben az ön kérdéseire az előterjesztő választ adott. Nyilvánvaló, hogy ezek után az én válaszomat sem fogja elfogadni, hiszen két hónapja már ezek elhangzottak. (16.00) Ugyanakkor engem elgondolkoztatott, hogy milyen megfontolások alapján nem tett említést ön interpellációjában az antikommunista ellenállók köréről. Feledékenység ez, értékítéletet kifejező politikai szándék, vagy az ön - hogy a saját szavait használjam - kirekesztő, a differenciált megközelítést nélkülöző gondolkodásának eredménye? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)