DR. BRATINKA JÓZSEF, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság szintén megtárgyalta a határozati javaslatot, és a bizottsági tagok véleményét az alábbiakban összegzem. Először is, csatlakozva Fodor Gábor képviselőtársam véleményéhez, a bizottság tagjaival egyetértésben azt mondhatom, roppant jelentőségűnek tartjuk ennek az okmánynak a megerősítését, illetőleg mindazt, amit ez jogi értelemben jelent. Egy folyamatnak egy igen jelentős állomásához érkeztünk. Egy megfeszített munkának összegzéseként, eredményeként egy határozati javaslatot tanulmányozhatunk, amely tulajdonképpen összefogja mindazokat az eredményeket és törekvéseket, amelyek alapján a magyar jogrendszert és az európai jogi normákat próbáltuk, illetve próbálja az Országgyűlés összhangba hozni. Ennek a munkának természetesen állomásai vannak, és ennek a dokumentumnak a beterjesztése éppen azt jelenti, hogy a jelenlegi jogrendszerünk eljutott arra a pontra és arra a szintre, amikor ezt a féle megerősítést és az ezzel járó következményeket bátran, tudatosan vállalhatjuk. Ez ugyanis a gyakorlatra lefordítva - Fodor Gábor már szólt róla, de talán egy nagyon rövid ismétlés nem árt ebben - azt jelenti, hogy az Országgyűlés megerősíti a korábbi, 1990. november 2-án hozott határozatát, vagyis a magyar törvényhozás nevében elkötelezi magát az emberi jogi alapokmány érvényesítése mellett. Ennek formai oldala az, hogy a nyilatkozatot az Európa Tanács főtitkáránál letétbe helyezi a magyar kormány. Ehhez csatlakozik két másik nagyon fontos elem, amit szintén egy nyilatkozat fog át, ennek a dokumentumnak a mellékleteként, az, hogy elismerjük az Európai Emberi Jogi Bizottság illetékességét, és ezzel párhuzamosan az Emberi Jogi vagy másképpen a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joghatóságát. Ez azt jelenti, hogy a kinyilvánított akaratunk mellett egyszersmind ennek következményeit, a szankciókat is vállaljuk. Ennek folyamán, ennek folytatásaként, eredményeképp kell majd megalkotnunk a hatálybalépés után a kihirdetésről szóló törvényt, amely ennek a folyamatnak - legalábbis - törvényhozási lezárása. De ahogy Fodor Gábor kollégám utalt rá, ez korántsem azt jelenti, hogy Magyarországon ezentúl nincsenek és nem lehetnek emberi jogi problémák. Ellenkezőleg, ez az okmány azt jelenti, hogy megvannak a garanciák, és megvan a törvényes szándék arra, hogy a fölmerülő jogvitákat, az emberi jogi alapelvekkel esetleg ellenkező és Magyarországon megoldatlan ügyeket egy független nemzetközi bíróság fórumán elbírálják. Ennek ezzel a nyilatkozattal mi a magyar törvényhozás nevében alávetjük magunkat. Ilyen módon azt hiszem, nem értékelem túl ennek a dokumentumnak a jelentőségét, ha azt mondom, ez a magyar jogállamiság megszilárdításának és garanciájának egy nagyon jelentős eszköze. Ami a bizottsági vitát illeti, nálunk is fölmerült a fenntartások kérdése, és a bizottság tagjai egyetértenek azzal, hogy a jelenlegi jogi helyzetben ilyenféle fenntartást tegyünk a határozatban. Tudva azt, hogy a kormány a határozati javaslat indoklásában is olvasható módon haladéktalanul nekikezd a még hiányzó paragrafusok összhangba hozási munkájának. Tehát ilyen módon bízunk benne, hogy a 64. cikkelyre tett fenntartás rövid úton a magyar jogrendszerben is rendeződik. Mindenesetre ilyenféle gyakorlat más országok esetében is van, tehát úgy is, mint az Európa tanácsi delegáció vezetője azt mondhatom, ez megfelel az általános európai gyakorlatnak. Az, amit a hatályról elmondott a miniszter úr, szintén megfelel az általános európai joggyakorlatnak, és tekintettel a korábbi jogsértések, emberi jogi vonatkozású visszaélések tömeges számára, itt valóban nem egy nemzetközi Európai Emberi Jogi Bíróság adhatja az adekvát válaszokat erre. Konkrétan a döntéseinket ismertetve: először is elővettük a Zsiros Géza által még 1991. január 18-án beadott határozati javaslatot, amelyet 1827-es számmal kaptunk meg annak idején, és ezt elbírálva kijelentettük, hogy jelen helyzetben és a kormány által beterjesztett határozati javaslat létezésével efölött eljárt az idő, tehát vitára mindenképpen a Kormány 6242-es számú javaslatát ajánljuk. A következő döntésünk a határozati javaslat, illetőleg a mellékelt nyilatkozattal kapcsolatos vita után az volt, hogy a bizottság vitára ajánlja és egyhangú szavazással elfogadásra javasolja a 6243-as számú határozati javaslatot, az előttünk fekvő dokumentumot. (17.00) Elnök Úr! Az egyszerűség kedvéért talán a módosító indítványról is most szólnék, amelyről az előbb már szó volt: a 6573. számú, Szent-Iványi István és Mészáros István által beterjesztett módosító indítvány, amely határidők megszabását veszi célba, és ilyen értelemben egészíti ki a határozati javaslatot. A bizottság, mérlegelve a nyilatkozat szövegében, illetőleg az indoklásban felhozott érveket, szó szerint idézve a következő megfogalmazást: "haladéktalanul hozzá kell kezdenünk a szabálysértési jogterületnek az egyezménynek megfelelő reformjához" - ezt a megfogalmazást több szempontból szigorúbbnak véli a Kormányra és a határidőkre nézve, mint amit a módosító javaslat ajánl. Ilyen módon többségi szavazással a Szent-Iványi képviselőtársunk által szóban előterjesztett módosító indítványt többségi szavazással elvetette. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps.)