DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ: Hölgyeim és Uraim! Történelmi jelentőségű pillanatok ezek... (Felzúdulás a jobb oldalon. - Derültség a bal oldalon.) Kérem, hallgassanak végig! (Zaj. - Dr. Tóth Tihamér: De hát hülyeséget beszélsz!) Csak fölsorolnám, Uraim, hogy mit kínál mindannyiunknak a kollektivizmus étlapja, jó? (Zaj.) Lehet választani belőle: ellenség, országrontó, ügynök - kinek-kinek tetszése szerint: moszkovita, tel-avivi, New York-i -, vagy ateistából is van választék, fehér vagy vörös, bolsevik náci, termesz... Mindez az az étlap, amelyet ez a kollektivista szörny akar velünk megetetni. Most azért is szólok így, mert tudom nagyon jól, hogy akkor, amikor az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások voltak, itt többségünkben egyet kívántunk: egy olyan rendszert, egy olyan államot, ahol nem létezhet többé egyéni jogtiprás. Ezért azt hiszem, mindannyian átérezzük, hogy ha ennek az étlapnak a választékát megeszi valaki - megeszi a társadalom, vagy megesszük mi -, akkor általánossá válhat az, amire csak figyelmeztető az a szörnyű eset, ami a hét végén történt, hogy egy emberélet kevesebbet ér egy szatyor körténél vagy almánál - nem tudom, hogy körte vagy alma volt ... (Zaj.) Uraim, ez figyelmeztető! Tisztelt Ház! Az igazi rendszerváltás akkor történik majd meg, hogyha az egyénnek újra értéke lesz, és önmagától lesz értéke az egyénnek, nem pedig attól a kollektívától, ahová tartozik. Nem úgy fogunk egymásról beszélni, hogy ki "jó magyar", vagy ki "jó katolikus" - mert ezt is lehet mondani -, hanem arról fogunk beszélni, hogy X.Y. egy jó ember - önmagáért. Én azt hiszem, ebben is egyetérthetünk. Ez egy nagyon is keresztényi elv, én úgy gondolom. A legnagyobb kérdésünk, tisztelt Ház, hogy a gazdasági problémák kezelése mellett vajon Magyarország, a Magyar Köztársaság lélekben is össze tud-e házasodni a Nyugat szellemével, azzal a szellemmel, amely az egyéni szabadságokat, a magánéletet és a másság tiszteletét, a vitapartner megbecsülését, az etnikai, vallási és kulturális sokszínűséget, a hajlékonyságot és az udvariasságot kedveli. Ez a fő kérdés. Ehhez nyújtanak segítséget mindannyiunk számára - mindannyiunk számára, akik itt ülünk, a patkó mindkét oldalán, és hiszem, hogy ennek a magyar társadalomnak a számára is - az egyéni jogok, amelyek a privát szféránkon kívül tartják a hatalom megszállottjait. Mert - ne szégyelljük - ilyenek is vannak. A hatalom természete olyan, hogy akinek nincs megfelelő tartása, azt megrészegíti Az egyéni jogok megóvnak a nagy verbuválóktól - mert jönnek idők, mikor a verbuválók támadnak -, a mozgalmároktól, a hivatásos forradalmároktól is megóvnak az egyéni jogok; ugyanígy megóvnak a nagy átnevelőktől is. De az egyéni jogok - nem utolsósorban - megóvnak a közakarat fanatikusaitól is - akikből, azt hiszem, örökre elege van ennek a nemzetnek, mert támadtak ilyenek is ebben az évszázadban, éppen elegen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én egy új magyar "életteret" szeretnék kínálni önöknek+ (Zaj.)+ és a nemzetnek. Ezt az életteret abban foglalhatnám össze, hogy udvariasan és tisztelettel megkérem önöket is és megkérek másokat is, hogy lépjünk ki kölcsönösen egymás életéből. Ezt nevezném én új magyar élettérnek. Higgyék el, hogy sokan nem kívánnak mást tőlünk ebben a hazában, csak azt, hogy hagyjuk békén őket! Ez legyen mindannyiunk számára a polgárok legszentebb kívánsága. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalról.) Csurka István úr pedig hadd szomorkodjon, hogy - idézek - "Nem lehet a népet seregbe toborozni távoli célok zászlói alá." Tehát én azt mondom, hogy szomorkodjanak a nagy megszólítók, ők szomorkodjanak - mi pedig éljünk békében. Én úgy hiszem, hogy erre van szükségük az egyéneknek, és úgy gondolom, hogy a társadalomnak is. De eme ünnepélyes pillanatokban, amikor egy ilyen jelentős egyezmény megerősítéséről van szó, akkor sem hallgathatom el, hogy vannak bizonyos pontok, ahol ki kell fejezni az aggályainkat - és most konkrétan a határozati javaslat szövegére térek+ (Csodálkozó, hitetlenkedő felkiáltások a jobb oldalon. - Egy hang: Rövid hozzászólás!) Az egyik a végrehajtás kérdése. Nem kaptunk ugyanis az emberi jogi bizottság ülésén megnyugtató választ a minisztérium képviselőjétől abban a vonatkozásban, hogy milyen eszközökkel, milyen eljárásban próbálják majd meg a strasbourgi ítélet hatályát, hatályának érvényesülését Magyarországon is biztosítani, hogy lesz-e erre vajon külön perújítási ok, vagy hogy történik meg mindez. Ezt nem ebben a határozatban kell elintézni, ezt csak a jövőre nézve mondom, hogy ezen el kell gondolkozni. A másik a harmonizációs kérdésekkel kapcsolatos aggály, nevezetesen, hogy ugyan a határozati javaslat indoklása tartalmazza, hogy haladéktalanul el kell kezdeni a munkálatokat a szabálysértési terület átalakításában, és egy tucat törvénymódosítást is ígér a minisztérium. Ismerem azt a munkát, amelyet a minisztérium munkatársa és mások is írtak ebben a tekintetben - és úgy tudom, a Kormány el is fogadta ezeket. Csak megjegyzem, hogy egy kiváló munkáról van szó, és úgy gondolom, hogy ha azokat az irányokat fogja a Kormány követni, amelyeket ez a munka - Bárd Károlynak és Bán Tamásnak a munkája - megjelenít, akkor nem gondolom, hogy sok vita lesz emberi jogi kérdésekben a módosítások kapcsán köztünk itt, a Parlamentben. Az az aggályunk van azonban, hogy a Kormány őszi jogalkotási programja nem tartalmazza ezeknek a módosításoknak az előterjesztését, és ezért Szent- Iványi István képviselőtársammal olyan módosító indítványt terjesztettünk elő, hogy ezekre az előterjesztésekre kerüljön sor december 31-éig. Az igazságügy- miniszter mondta, azt hiszem, hogy tudják is vállalni ezt a határidőt. Garanciális oka van tehát ennek a határidőtűzésnek: köztársaságunk nemzetközi tekintélyének a megóvását is szolgálja. Ugyanez vonatkozik a szabálysértési jogterület átalakítására is. Itt olyan határidőt indítványoztunk, amely 1994. december 31-e, mert figyelembe vesszük azt, hogy mekkora feladattömegről van szó, amelyet lehet, hogy ez a Kormány már nem tud elvégezni a mandátuma időszaka alatt, tehát igazán a határidőből következően sem mondhatják képviselőtársaim azt, hogy ezt a Kormányt akarjuk aláaknázni: ebből a feladatból jut még az új Kormánynak is, bőségesen. A harmadik dolog, amelyet megemlítenék, a fenntartás kérdése. Ide nem fűztünk módosító indítványt. Szeretnénk viszont az aggályainkat kifejezni itt, önök előtt. Svájc is hasonló tartalmú fenntartást tett, és a svájci fönntartást egy konkrét ügy kapcsán érvénytelenítette a strasbourgi bíróság. Álláspontunk szerint a magyar fönntartást is fenyegetheti ez a veszély, tehát ennek előttünk kell lebegnie, és a Kormány előtt kell lebegnie, amikor a szabálysértési jogterület átalakításához hozzákezd, hogy ezt minél előbb végezze el. Ezért is szükséges lenne a módosító indítványunk elfogadása, mert annál szörnyűbbet nehezen tudok elképzelni, mint hogy mi az emberi jogokra hivatkozunk, és méltán tarthatjuk azt, hogy a helyzet itt sokkal jobb, mint szomszédainkban - de szörnyű lenne az, hogyha egy eset kapcsán érvénytelenítenék a magyar fenntartást, és akkor északi szomszédaink - akik épp a Dunát akarják elterelni - arra mutogatnának, hogy kérem, hát mit hivatkozunk mi itt emberi jogokra, amikor a strasbourgi bíróság érvénytelenítette a magyar fenntartást. (17.20) Ezt én azért hangsúlyozom, mert ez mindannyiunk közös felelőssége, mert ahogy - tisztelt Hölgyeim és Uraim - utalnék arra, hogy borzasztó dolog a kollektivizmus egymás között is, önöket mind egy MDF-es masszának látni, vagy bennünket egy más masszának. Vannak önök között nagyon tiszteletreméltó emberek, akiket én személy szerint nagyon tisztelek+ (Derültség. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Igen!)+ és biztos vagyok abban, hogy ez kölcsönös. Tehát én nagyon bízom abban, hogy ez az ügy is olyan, ahol pártkorlátozásokra tekintet nélkül tudunk együttműködni, és ezért is mondtam el egy kicsit részletesebben azt, hogy+ (Zaj.)+ nemzeti felelősségünk, hogy ezek a módosítások mielőbb végbemehessenek, és a fenntartást fel tudjuk oldani. Tehát röviden és bezárásként mondanám, hogy támogatjuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot, kérjük önöket, hogy támogassák a módosító indítványainkat, amelyek betarthatók. Az emberi jogok mindannyiunk közös ügye, és én úgy gondolom, hogy rendkívül könnyű eljátszani egy tekintélyt, amit megszerzett a Magyar Köztársaság, és az emberi jogok ügye viszont olyan dolog, amelyet féltőn kell őrizni, legyen bármilyen kormány. Legyen itt bármilyen öszszetételű Parlament, mi kis országként akkor emelkedhetünk ki itt Közép- Kelet-Európa népei közül Európából, hogy alkalmazkodván és folytatván azokat a dicső magyar hagyományokat, amelyek az elmúlt században szabadelvű hagyományokként kibontakoztak, amelyek Kossuth Lajoséi, Széchenyiéi, Deákéi, Eötvöséi, mi ezekre az alapokra állunk, és nem engedjük azt meg, hogy még egyszer bekövetkezhessen egy nemzetégés. De higgyék el, hogy ehhez az egyéni jogokra van szükség, és ne engedjünk olyan törekvéseknek, amelyek az egyéni jogok megfoghatóságát valamiféle homályos nemzet- vagy népszabadság, vagy valamiféle más fogalmakkal fel kívánják cserélni. Szóval hölgyeim és uraim, rendkívül örülök ezeknek a lépéseknek, rendkívül örülünk mi, szabaddemokraták, de úgy gondoljuk, hogy ebben az örömünkben nem vagyunk egyedül, hanem ebben az örömünkben együtt tudunk osztozni önökkel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)