DR. SIPOS IMRE (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokadik felszólalóként talán nem kell önök előtt hangsúlyoznom, hogy a mezőgazdaság mennyire fontos, meghatározó ágazata gazdasági életünknek, nemzeti jövedelmünknek. Nem kevésbé elhanyagolható az a tény sem, hogy a lakosság tetemes részének egyedüli megélhetési forrásául ezen ágazat szolgált, és kellene hogy szolgáljon napjainkban is. Sajnos a demokratikus átalakulási folyamat, a szociális piacgazdaságra való áttérés, a privatizáció éppen ezen jelentős ágazatban tudta legkevésbé nyújtani a hozzá fűzött reményeket. A mezőgazdaság az a terület, ahol az átalakulási folyamatok a legnehézkesebben folynak. A kolhoz- és szovhoztípusú gazdálkodás majdnem az egész ágazatra kiterjedő csődje, piaci lehetőségeink nagymérvű beszűkülése és az egész Európát érintő gazdasági válság az ágazat ellehetetlenülését eredményezte. A mezőgazdasági termelés ennélfogva, valamint a termelést és az értékesítést összehangoló tövény hiánya miatt elbizonytalanodott, kaotikussá vált. Így a mezőgazdasági termelésből élő, nagyrészt állami gazdaságokban vagy termelőszövetkezetekben dolgozó tömegek megélhetése, egzisztenicája lehetetlenné vált. Az ország amúgy is hátrányos helyzetű területein - ahogy az én választókerületemben is - ezen gondok még fokozottabban jelentkeznek. A családi, farmertípusú gazdálkodás igen nehézkesen indul a gazdálkodás anyagi fedezetének hiánya, az értékesítési lehetőségek kilátástalansága, az alacsony felvásárlási árak és a magas termelési költségek miatt. Mindezen problémák megoldását, a piacgazdaságra való teljes áttérésünket, a mezőgazdaság jelen válsághelyzetének a részbeni megoldását van hivatva az agrárpiaci rendtartást szabályozó törvény elfogadása biztosítani. A törvény megalkotása elengedhetetlen előfeltétele a fejlett nyugat-európai országokhoz való felzárkózásnak, a Közös Piac országaihoz való teljes jogú csatlakozásunknak. A törvény olyan kritériumokat vezet be, mint a kvóta, a garantált ár, küszöbár, zsilipár, irányár, melyek a törvény hatálya alá tartozó termékek termelési biztonságát, piaci feltételeit garantálják. Korlátozzák a sokakat felháborító külföldi élemiszertermékek behozatalát is. A törvény biztosítja az agrárpiac közvetlen vagy közvetett szabályozását, mely elősegíti egyrészt a belföldi ellátás és piac egyensúlyát, másrészt a gazdaságosabb, kiegyensúlyozottabb export feltételeit teremti meg. Ezzel külgazdasági, külkereskedelmi kapcsolataink stabillá, biztosabbá válnak. Garanciát nyújt továbbá a Közös Piac vérkeringésébe való bekapcsolódásunkhoz, az egyre szigorúbb minőségi feltételek teljesítéséhez is. Ahhoz, hogy a rendtartás működjön, és a tőle várt eredményt legalább részben elérje, intézményrendszerének jól összehangolt, korrekt működésére van szükség. Legjelentősebb szerepe lesz a már jelenleg is működő terméktanácsoknak, melyek biztosítják a termelés és a piaci kvóta alapján kiépített összhangját. Nagyon fontos tehát, hogy a terméktanácsok, amelyek közvetlen szerződéses viszonyt tartanak fenn a termelőkkel, korrekt kapcsolatot alakítsanak ki. Itt említeném meg a földművelésügyi hivatalok szerepét, amelyek koordinátorként működhetnének az alulról felfelé, illetve fordítva folyó információk kapását, illetve adását illetően. Elengedhetetlen a megyei hivatalok állományának fejlesztése olyan területi felügyelők beállításával, akik az adott térséget ismerik, és onnét az információ áramlását felfelé, a hivatalon keresztül a rendtartást szabályozó tárca felé biztosítják. Nem engedhető meg az eddig fennálló, a termelők teljes kiszolgáltatottságát előidéző, monopolhelyzetben lévő, a teljes kapcsolatrendszert kezében tartó néhány intézmény, valamint volt rendszer terméktanáccsá történő átalakulása és működése. Ez esetben ugyanis semmi esélyét nem látom annak, hogy a kvótából igazságosan, szektortól függetlenül részesüljenek a termelők. Hiszen a 14. §-ban előírtak alapján további létük függ ettől a termelőknek. Gondolok itt a mezőgazdasági termelésből megélni kívánó, új kapcsolatokkal még nem rendelkező kistermelőkre, családi farmergazdákra. Az ő terméktanácshoz való csatlakozási lehetőségeik igen korlátozottak. Vannak, akik csorbítani akarják a mezőgazdasági kormányzat, a miniszter szerepét a rendtartás működésében. Az én véleményem viszont az, hogy a tárcák közötti bizottságok javaslata alapján a miniszternek teljes jogot kell kapnia a törvény által, hogy csak olyan terméktanácsokat ismerjen el, amelyek alkalmasak a kvóta igazságos elosztására, hozzájuk való csatlakozás területén nyitottak, és jó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeznek. (18.20) Én bízom abban, hogy ezt tárcán belül - a földművelésügyi tárcán belül - meg lehet oldani, és nem válik szükségessé újabb hivatalok felállítása, hiszen a közvéleményt irritálja az a tény, hogy a rendszerváltás nemhogy csökkentette volna a bürokráciát, hanem inkább teret engedett annak. A törvény elfogadása egyelőre csak a rendtartás feltételeit teremti meg. A termelési és piaci lehetőségek gyors ütemű változása a közeli és a távolabbi jövőben minden bizonnnyal többszöri módosítását követeli majd meg. Kétségtelen, hogy a törvény megalkotása elengedhetetlen és szükségszerű, mégsem várható el - sajnos -, hogy a rendtartás egy csapásra fogja megoldani az agrárágazatban fennálló feszültségeket. Nem látom ugyanis biztosítottnak, hogy a törvénytervezet által elénk tárt pénzforrások biztosítanák a rendtartás zavartalan működését. Költségvetési hiánnyal küzdünk, amely nem biztos, hogy biztosítja az ehhez szükséges, igen magas költségeket. A bankszféra ezután is lehetetlenné teheti a kormányzat által kidolgozott, az új típusú termelés elindítását szolgáló anyagi háttér, a megfelelő hitelkonstrukciók gyakorlati működését. A kistermelők esélyeit pedig tovább ronthatja a kvótához jutás bizonytalansága. Eddig ugyanis - bár számos tényező árán - tudták azért értékesíteni termékeiket, kiegészítve a már-már a létminimumhoz is alig elegendő jövedelmüket. Ezután kvóta nélkül hiába termelnek, termékük értékesítése még bizonytalanabbá válik. Mindezek ellenére - és feltételezve a miniszter úr helyes döntéseit - a törvényjavaslatot képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom, bízva abban, hogy jobban fog működni, mint az agrárpiacot jelenleg szabályozó 98/1991-es rendelettel módosított 11/1991. (I. 18.) számú kormányrendelet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)