VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Némileg megkönnyíti a dolgomat Békesi László és Soós Károly Attila felszólalása - végül is nem egy olyan nagy terjedelmű jelentésről van szó, amiről egy miniszteri expozé hosszában kellene beszélnem. Sok dolog elhangzott már, amiről beszélni szerettem volna - egy-két dolgot szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Mindenképpen érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy eleget tett-e a Kormány ezzel a jelentéssel annak a törvényi kötelezettségének, amely a költségvetési törvényből fakad. Formai szempontból mindenképpen igennel kell válaszolnunk, hiszen előttünk fekszik egy jelentés - bár én is csak zárójelben jegyzem meg, hogy április helyett szeptember végén kell tárgyalnunk, és e két hónap között maximum annyi az egyezőség, hogy mind a kettő harmincnapos, ha jól tudom+ De ezt a tavaszi hónapok végén igazán tárgyalhatta volna már az Országgyűlés. A másik dolog, ami még formai szempontból némileg aggályossá teszi a dolgot, hogy ezt az 1,2 milliárdos megtakarítást az általános tartalékalap növelésére kell - ha jól tudom - átcsoportosítani. Ez fölveti azt a kérdést, hogy szükséges-e ilyen tekintetben a költségvetési törvény módosítása. Hát erre semmilyen választ nem kaptunk ebből a jelentésből, de lehet, hogy nem is szükséges. Tartalmi szempontból két dologra kívánom felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a jelentés, ugye, nem egészen 1,2 milliárdos csökkentéssel számol, hanem - ha én jó idézem és jól emlékszem - 1,147 milliárdos megtakarítással, ami egy 52 milliós, 53 milliós hiányt jelent az eredeti elképzeléshez képest. Ugye, most hallhattuk a pénzügyminiszter úrtól, hogy nemes felajánlásként a köztársasági elnöki hivatal és az Állami Számvevőszék 64 millió forinttal kipótolta ezt az összeget - ezzel sikerült az 1,2 milliárdot teljesíteni. A másik kérdés, ami tartalmi szemponból fölmerülhet, hogy mit jelent az 1,2 milliárdos költségcsökkentés a hiányhoz képest. Amikor az 1992-es évre szóló költségvetési törvényt elfogadta a Parlament, egy 69 milliárdos hiánnyal számolt. Ahhoz képest ez valamilyen módon szépségtapaszt, gyógyírt jelentett volna ehhez a hiányhoz. Most, a legutóbbi, augusztusi jelentés szerint 122,9 milliárd forint az állami költségvetés hiánya - nem tudjuk, mennyi lesz majd az a pótköltségvetés, amit később kíván a Ház elé hozni a Pénzügyminisztérium. Sajtóinformációkból, államtitkárok, helyettes államtitkárok nyilatkozataiból 200-200 milliárd körülire tehető. Ahhoz képest tehát gyakorlatilag egy elenyésző és nagyon csekély összegről van szó: 1%-át sem éri el. Mit tartalmaz maga a javaslat? Békesi László és Soós Károly Attila már kimerítően szóltak arról, hogy különböző felajánlások vannak és nyesegetések - hogy Soós Károly Attilát idézzem. Azt tapasztaljuk, hogy a Pénzügyminisztérium a legnemesebb lelkű felajánló, mintegy több mint 200 millió forinttal járul hozzá ehhez a költségcsökkentéshez, és hasonló felajánlása van a többi minisztériumnak is. Mint ahogy Békesi László kifogásolta, jómagam is azt a kifogást kell megtennem: milyen ügy vagy milyen szempontok alapján esik ki ebből a körből a tárca nélküli miniszterek költségvetési kerete, és milyen szempontok alapján esik ki a kárpótlási hivatalok, az APEH kerete? Hogy egy példával illusztráljam ezen kifogásomat, a Parlament 420 millió forintot különített el az 1992-es év folyamán a társadalmi szervezetek költségvetési támogatására. Hosszas vita volt egyébként ezen az összegen - ez egy kompromisszum eredménye -, ki-ki saját maga becsülje meg, hogy ez mennyire elég. A társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság kért egy olyan anyagot a minisztériumoktól, amely azt tartalmazza, hogy a minisztériumok saját hatáskörükben milyen összeget osztanak még szét ezen társadalmi szervezetek között. Hát, itt vagy 10-11 minisztérium - többek között még az OMFB - adott be ilyen listát. Mintegy 1,1-1,2 milliárd forintnyi összeget osztanak szét ezek a minisztériumok. Mindenképpen szembeötlő azonban az a tény, hogy Horváth Balázs tárca nélküli miniszter úr saját hatáskörében 863 millió forintot oszt szét. Na most, a dolog roppant aggályos: ha összevetik a Parlament által szerénynek ítélt 400 millió forintos keretet Horváth Balázs majdnem 900 millió forintos keretével, amiről nem tudjuk, milyen szempontok alapján van szétosztva, nem tudjuk, hányadrésze lett ennek a pénznek szétosztva, és nem tudjuk, kiknek lett ez a pénz szétosztva, milyen módon valósul meg az ellenőrzés e pénzek fölött, nos, akkor már valóban kifogásolhatjuk azt a metódust, hogy a Kormány a tárca nélküli minisztereket nemes gesztussal kivonta itt a költségcsökkentések ténye alól. (19.50) Még egyszer hangsúlyozom, Horváth Balázs egymaga a háromnegyed részét osztja el annak a pénznek, amit ma Magyarországon államilag társadalmi szervezetek kaphatnak. Szólni kell még itt magáról az összegről is. Csak példaként említeném meg, hogy 1992-ben a német kormány - nem a Németh Miklós-kormány, ez nem is +92-es, hanem -, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya szintén költségvetési hiány csökkentésére egy javaslattal állt elő a német parlamentben, az körülbelül 30 milliárd márkás költségcsökkentést tartalmaz. Ahhoz képest a Magyar Köztársaság Kormánya által beadott 1,2 milliárd forint roppant szerénynek tűnik. A hivatali üdülők kérdéséről Békesi László már szólt. Valóban, az államháztartási reformot, amit Kupa Mihály úr beígért miniszterré választása alkalmából, jómagam is hiányolom. Az 1992-es költségvetési törvény vitájában többször szóvá tettük, nem kaptunk rá érdemi, kielégítő választ. Beszélhetnénk szintén az ÁSZ-jelentések ügyéről is, jó néhány ÁSZ-jelentés készült a bérkiadásokról, dologi kiadásokról, ezeknek a hasznosítására nem találunk semmi érdemi választ ebben a jelentésben. A jövő évi költségvetés összeállításakor is a Kormány elég szűkkeblűen bánt ezzel a témával, bár meg kell jegyeznem, hogy a 95. Magyar Közlönyben megjelent 1053/1992. kormányhatározatban azért egy pont szól erről, a 17. pont, ami azt mondja: "A Kormány szükségesnek tartja, hogy a költségvetési szervek szigorú és takarékos költséggazdálkodást folytassanak, a költségvetés egyensúlyi helyzetének javítása, illetve az előirányzatok betartása érdekében. Felelős: az érintett miniszterek. Határidő: folyamatos." Semmilyen garanciát nem kapunk arra, hogy ezekből valami is meg fog valósulni 1993-ban. Összefoglalva: Jómagam is úgy vélem tehát, hogy nem elégedhetünk meg ezzel az 1,2 milliárdos megtakarítással. Nagyon szerény, érdemi lépések az államháztartási reform és a központi költségvetési szervek takarékossága szempontjából nem történtek. Ezért a FIDESZ parlamenti frakciója nevében is, nem tartom elfogadhatónak ezt a jelentést. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)