KOVÁTS LÁSZLÓ (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Régi adósságát törleszti az Országgyűlés, amikor hozzálát a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat tárgyalásához. Köztudott, hogy a törvényjavaslat előkészítése igen nagy körültekintéssel és alapossággal történt, de e törvényjavaslat jelentőségéből kindulva ez igen indokolt és szükséges volt. Az elmúlt évtizedek antidemokratikus viszonyai nem tették lehetővé az Alkotmányban deklarált kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulását. A kisebbségi közösségek ugyanúgy áldozatává váltak egy hamis nemzetköziséget hirdető ideológiának, mint a nemzet nagyobb közössége. Ezt tovább súlyosbította a kisebbségi létből fakadó, eleve hátrányos helyzet, a velük szemben elkövetett súlyos jogtalanságok emléke, a vegyes lakosságú aprófalvak gondjai, az elhibázott településpolitika, az úgynevezett szocialista iparosítás, urbanizáció és migráció. Ennek következtében a kisebbségek közösségi összetartó ereje meggyengült, és asszimilációjuk előrehaladt. A mi kisebbségpolitikánk célja olyan feltételek megteremtése, amelyek közepette a kisebbségeknek lehetőségük nyílik az asszimilációs folyamat megállítására, illetve visszafordítására. Szükségesnek tartjuk, hogy a törvényalkotói folyamat során a kisebbségi jogok alkotmányos védelmet kapjanak. Ezt a célt szolgálja a kétéves előkészítés után a mai napon vitára bocsátott, nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat, amely az Alkotmány 68. §-ában meghatározottak megvalósítását, végrehajtását hivatott elősegíteni. Alkotmányunk ugyanis kimondja: a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. A törvényjavaslat előkészítőit az aktív kisebbségvédelem elvének érvényre juttatása vezette, amely nem csupán eltűri, hanem elő is segíti a kisebbségek identitásának megőrzését. Emellett a törvényjavaslat másik két fontos eleme az esélyegyenlőséget szolgáló pozitív megkülönböztetés és az önkormányzatokban is megnyilvánuló kulturális autonómia elve. Ennek szellemében a törvényjavaslat tartalmazza a fent említett alapelveket, a kisebbségek egyéni és közösségi jogait, a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat, a kisebbségek helyi szószólójának jogállására és feladataira vonatkozó normákat, továbbá a kulturális autonómia és a nyelvhasználat jogi garanciáit, valamint a kisebbségek támogatásával, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat. A törvényjavaslat szerint a törvény hatálya kiterjed mindazon magyar állampolgárokra, akik a szabad identitásválasztás jogával élve magukat valamelyik Magyarországon élő népcsoporthoz, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozóknak tekintik. Nem terjed ki a törvény hatálya a menekültekre és a bevándorlókra. A törvényjavaslat előkészítéséhez modern európai minták nemigen álltak rendelkezésre, de összhangban van a nemzetközi ajánlásokkal és a nemzetközi jogi szabályokkal, megteremtve azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik a kisebbségek számára jogaik érvényesítését. Szeretném hangsúlyozni, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a törvényjavaslat megszülessen, megoldási módozatait rendkívül korszerűnek tartjuk. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat legfontosabb mondanivalóját nem is magában a törvényjavaslatban, a paragrafusok között, hanem annak preambulumában találjuk meg. Sokat elárul a törvényről és a jogalkotó szándékáról az, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti. Hogy ezeket a jogokat egyéni és közösségi jogokként fogja fel, amelyeket alapvető állampolgári szabadságjogként tisztel. Fontosnak tartom annak megállapítását, hogy a kisebbségi jogok összessége nem a többség adománya és ugyanakkor nem is a kisebbség kiváltsága, hanem a másság joga. Döntőnek tartom annak kinyilvánítását, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek a Magyar Köztársaságban államalkotó tényezők. Az előzőekben említett és csupán példálózó jelleggel felsorolt elvek és az ebből következő felfogás összhangban van Alkotmányunkkal, az e tárgyban megszületett nemzetközi egyezményekkel és a huszadik század vége fejlett és civilizált Európájának normáival. Tisztelt Országgyűlés! Úgy ítélem meg, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény akkor lehet igazán korszerű, demokratikus és előremutató, ha megfelelő módon összeötvözve egyszerre tudja tükrözni az egység, a különbözőség, az azonosság és a másság kategóriáit. Egységet és azonosságot kell tükröznie akkor, amikor a nemzeti és etnikai kisebbségeket a többi állampolgárral azonos jogú alanyként, államalkotó tényezőként ismeri el. Ugyanakkor el kell ismerni és garantálni kell a másság jogát is a kisebbség igazgatási, nyelvi, kulturális autonómiájának megteremtésén keresztül annak érdekében, hogy a nemzeti és etnikai kisebbség saját nyelve, kultúrája, hagyományai és összetartozás-tudata az önszerveződés különböző formáin keresztül fennmaradhasson. Kerülni kell ugyanakkor minden olyan szabályozást és megoldást, amely a kisebbségek beolvasztására és erőszakos asszimilálására irányulhat. Megítélésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat minden tekintetben megfelel a fejlett jogállamiságból és a demokratikus értékrendből eredő követelményeknek. A törvényjavaslat I. fejezetében foglalt alapvető rendlekezések jól összefogottan, megfelelő logikai rendbe szerkesztve, világos és egyértelmű megfogalmazásban sorolja fel mindazokat az alapelveket és általános rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslat egészére kihatnak. Külön kiemelném ezek közül a 4. § rendelkezéseit, amelyek önmagukban is megfelelően tükrözik az államnak a kisebbségekhez való viszonyát, szándékát és a kisebbségi jogok védelmének garanciáit. Ez fejeződik ki abban, hogy a Magyar Köztársaság nem követ, nem ösztönöz és nem támogat olyan politikát, amely kisebbségek erőszakos asszimilációjára és a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul. (12.20) Ugyanakkor a Magyar Köztársaság nem tűr olyan politikát, amely a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésén alapul, vagy a kisebbség erőszakos ki- és áttelepítését célozza. Az államnak ezek a törekvései a nemzetközi politikában és kapcsolatrendszerben is megnyilvánulnak. Külön is szeretnék néhány szót szólni a kisebbségek részére biztosított önkormányzati jogokról - egyrészt azért, mert a törvényjavaslat a lehető legszélesebb körben és tartalommal biztosítja a kisebbségek önszerveződésének lehetőségét, az önkormányzatiság szabadságának és korszerű elveinek a gyakorlatba történő átültetését, másrészt pedig azért, mert a törvényjavaslat a fenti célok elérése érdekében helyesen és kellő tartalommal él az úgynevezett pozitív diszkrimináció elvével. Ez utóbbi ugyanis annak a felismerésén alapul, hogy a kisebbségek részére a kisebbségi lét már önmagában is hátrányt jelent a többséghez képest, és ezért, az esélyegyenlőség érdekében, meghatározott területeken és formában több jogot kell biztosítani részükre. Ez a pozitív diszkrimináció a legmesszebbmenően a települési és településrészi kisebbségi önkormányzatok és önkormányzati csoportok létrehozásában, illetőleg a kisebbségi képviselőknek ezen önkormányzatokba történő megválasztása során jelenik meg. Ugyancsak ezen az elven alapul a kisebbségi szószóló intézményének a bevezetése is. Bízom abban, hogy 1994-ben már a magyar Országgyűlésben is üdvözölhetünk olyan képviselőket, akiket a kisebbségi autonómiák választanak meg érdekeik parlamenti képviseletére. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi jogok egyik legkényesebb területe a kisebbségek kulturális autonómiájának kérdésköre. Nem azért kényes ez a kérdés, ez a témakör, mert bárki is akadályozni vagy visszafogni kívánná a kultúra és a hagyományőrzés területén érvényesülő kisebbségi jogokat. Az ügy attól válik nehézzé és bonyolulttá, hogy a kulturális autonómia magas szintű megvalósítása igen sok pénzt igényel. Véleményem szerint ugyanis nem oldjuk meg a kérdést, ha a kisebbségek kulturális jogait széles körben deklaráljuk, de ugyanakkor nem tudunk az ebből eredő feladatok végrehajtására megfelelő költségvetési fedezetet biztosítani. A kisebbségi ügyek kapcsán már többször hallhattunk más államok részéről olyan természetű megnyilatkozást, miszerint azért nem tudják az országban élő kisebbségek anyanyelvi oktatását és kulturális intézményhálózatát a jelenleginél magasabb szinten biztosítani, mert az ehhez szükséges feltételek és pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre. Nagyon szeretném, ha mi nem mennénk bele ebbe a zsákutcába, és éppen a pozitív diszkrimináció elvéből kiindulva, biztosítani tudnánk a kisemberek, a kisebbségek megfelelő szintű kulturális autonómiájának a feltételeit. Bizakodó vagyok, mert ez a törvényjavaslat e tekintetben is jelentős előrelépést jelent a jelenlegi viszonyokhoz képest. Néhány adattal szeretnék a hazai kisebbségekkel kapcsolatban szolgálni. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a kisebbségi kérdés ma Európa rákfenéje, és a kontinens sorsa múlik azon, hogy meddig tudnak a különböző ajkú népcsoportok kiegyezni egymással. A két-három évvel ezelőtti, majd azt követő becslések alapján hazánkban a németség létszáma 200-220 ezer körül van; 110 ezerre teszik a szlovák ajkúakat, 80 ezer horvát, 25 ezer román, 5 ezer szerb, 5 ezer szlovén él itt; a bolgárok létszáma mintegy 2500-ra, a görögöké 6 ezerre, az örményeké 3 ezerre, a lengyeleké 10-15 ezerre tehető; a cigányság száma elég labilisan van megállapítva: 400 és 600 ezer között. Még azt szeretném itt elmondani, hogy a cigányság szaporodó szervezeteinek száma márciusban már elérte a 99-et. Két nappal ezelőtt kaptam meg egy cigány egyesületi vezető ember felvilágosítását, amely szerint 113 cigányszervezet működik Magyarországon. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet emberi dimenziókkal foglalkozó koppenhágai tanácskozásán kimondták, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogainak tisztelete része a nemzetközileg elismert emberi jogoknak, és lényeges tényezője annak, hogy az érdekelt országokban béke, igazságosság, stabilitás és demokrácia honoljon. Sajnos, a kisebbségi jogok nincsenek még nemzetközileg megfelelően kodifikálva. Az ENSZ emberi jogi bizottságában történt ugyan némi haladás, a döntő lökést azonban Mitterrand francia elnök adta meg, főleg az 1992. április 11-ei beszédében, éppen itt, Budapesten, ahol a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását az európai biztonság kulcsfontosságú kérdésének nevezte. A nemzetközi nemzetiségi statútum eszméjét már 1990 januárjában meghirdette. A magyar és a francia álláspont a kisebbségi kérdésben azóta lényegileg azonos, és Franciaország ezt mindig nyilvánvalóvá is teszi. A döntő fordulat akkor állt elő, amikor Jugoszlávia felbomlása bekövetkezett. Miután még belső határváltoztatásokról sem lehet Európában szó, a horvátországi szerb kisebbségnek a legteljesebb autonómiát kell nemzetközileg biztosítani - ez precedens lesz a többi autonómiához Jugoszláviában, sőt valószínűleg a romániai és csehszlovákiai kisebbségek autonómiájához is. Badinter, a francia alkotmánybíróság elnöke és Lord Carrington ezt dolgozták ki. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon olyan jogokat kell biztosítani a kisebbségeknek, mint amilyeneket elvárunk az utódállamokban a mieink számára. E téren még nagyon sok a tennivaló. Mintául vehetők azok az igen jól funkcionáló és nagyon modern katalán és finnországi svéd nemzeti autonómiák. Felhívnám a figyelmet Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárnak az Egyesült Nemzetek közgyűlésének 47. ülésszakán a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatára, amely így hangzik: "Ha nem védik meg a nemzeti kisebbségeket, a világ apró államok halmazaivá hullik szét a következő évszázadban." Itt említeném meg, hogy a Magyar Rádió híradása szerint - éppen tegnap este jelentette - Ausztriában is rendezték a cigányság kérdését, és megfelelő kereteket biztosítottak részükre. Már az elnevezés is megvan náluk: osztrák romáknak hívják őket. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat elárul az adott ország civilizációjáról, kultúrájáról és demokráciájának fejlettségéről az, hogy miként foglalkozik az állam területén élő kisebbségek jogaival. Egyetlen államnak sincs erkölcsi alapja, hogy számon kérje más országoktól a kisebbségek helyzetének és jogainak rendezését akkor, ha ezt megelőzően maga sem tesz meg mindent ennek érdekében. Úgy vélem, nem kell külön hangsúlyoznom ennek igazságát és fontosságát a határainkon túl élő magyarság érdekében. Mi, országgyűlési képviselők, ha ezt a törvényt elfogadjuk, nyugodtak lehetünk a tekintetben, hogy kimutattuk a Magyar Köztársaság elkötelezettségét az ország határain belül élő nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek boldogulásában, nemzeti identitásuk megőrzésében. Csak remélni tudom, hogy példánkat követve mások is így fognak cselekedni. Ez az egyetlen útja annak, hogy Európa különböző térségeiben csökkenjenek a nemzeti és etnikai kérdések megoldatlanságából adódó vitás kérdések és feszültségek. A törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt nevében elfogadom. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)