HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt két év számos elintézetlen, megválaszolatlan kérdéseinek egyike sajnos a munkavállalói érdekvédelem és érdekérvényesítés problémája is. A rendszerváltás előtti illúziók e területen is jócskán megcsappantak, hiszen a sokak által várt szakszervezeti pluralizmus, felvirágzás helyett jött az ismert szakszervezeti vagyonháború, amelyben mind a szakszervezetek, mind a politikai szféra jelentős energiákat pocsékoltak el. Mindez talán mégsem volt hiábavaló, hiszen annyi civakodás után az érintett szakszervezetek túlnyomó többsége az őket érintő kérdésekben egyezségre jutott. Tisztelt Ház! Mint ismeretes, a hat legnagyobb országos szakszervezeti szövetség szeptember 10-én megállapodást kötött. A megállapodás csomagban történt, és megvalósulásának feltétele a csomag egészben való kezelésén túl, hogy az Országgyűlés teremtse meg a végrehajtás feltételeit, illetve garanciáit. A munkaügyi miniszter a szeptember 25-ei, szakszervezetekkel folytatott hivatalos találkozón kötelezettséget vállalt arra, hogy a Kormány által benyújtott és napirendre tűzött választási törvénytervezet vitájának megkezdését mindaddig felfüggeszti, amíg e témában a tárgyalások folynak, s ezzel összefüggésben egyértelművé tette, hogy az idő előrehaladt volta miatt ebben az évben már nem kerülhet sor a szakszervezeteket érintő választásokra. Kiss Gyula miniszter úr október 2-ai keltezésű levelében azt is kinyilvánította, hogy a szakszervezeti szövetségek megállapodását a Kormány tárgyalási alapként elfogadja. Hölgyeim és Uraim! Amennyiben a legrövidebb időn belül az Országgyűlés nem alkot törvényt, amely lehetővé teszi az üzemi tanácsi és társadalombiztosítás- önkormányzati választások azonos időben történő megtartását, akkor november folyamán a hatályban lévő Munka Törvénykönyve, s a közalkalmazotti törvény rendelkezései értelmében el kell kezdeni az üzemitanács-választásokat. Miután a szakszervezetek megállapodásának egyik sarokpontja e két választás egyidejűsége, pusztán technikai okok miatt a nehezen megszerzett megállapodás fölborulhat. Az 1991. évi LXXXIV. számú törvényt szintén rövid időn belül módosítani kell, hiszen különben az Országgyűlés mulasztást és alkotmánysértést követ el. Miután a Kormány a szakszervezeti megállapodást tárgyalási alapként elfogadta, s a megállapodást kötő szakszervezetek egybehangzóan kijelentették, hogy a megállapodást a maguk részéről fenn kívánják tartani, csak egy többpárti önálló képviselői indítvány sürgős napirendre tűzésével és elfogadásával lehet nyitva hagyni azt a lehetőséget, hogy a Kormány és a szakszervezetek közötti tárgyalások folytatódhassanak, s e tárgyalások eredményeképpen a szakszervezetek megállapodása megvalósulhasson. Indítványunk sem a Kormány, sem a szakszervezetek mozgásterét nem korlátozza, ám a Kormány csak akkor terjeszthetne be a tb.-önkormányzatok képviselőinek s az üzemi tanácsok együttes időpontban történő választására törvényjavaslatot, ha a számára kötelezően előírt hosszadalmas belső egyeztetést elvégezné, ami lehetetlenné tenné az említett törvények időben történő módosítását. Hangsúlyozni szeretném, hogy indítványunk technikai, időpont-módosításra tesz javaslatot, nem jelenti azonban semmiképpen sem a szakszervezeteket érintő választások elhalasztását. Tisztelt Ház! Mivel indítványunk célját és tartalmát illetően fogadókésznek mutatkozott az Országgyűlés szociális bizottságának munkacsoportja, valamint a koalíciós és ellenzéki pártok képviselőinek jelentős része, valamint azért, mert az indítvány biztosítja az esélyt az érintett szakszervezeti szövetségek megállapodásának érvényesítésére, kérem képviselőtársaimat, hogy indítványunkat, annak sürgős napirendre tűzését és megtárgyalását támogassák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) (15.50)