DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Csapody Miklós MDF-es képviselőtársammal arra szeretnénk javaslatot tenni a tisztelt Háznak, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó ideiglenes bizottságot hozzon létre. A vízlépcsőrendszer körül kialakult helyzet meglehetősen aggasztó, sokkal aggasztóbb, mint akár egy-két évvel ezelőtt volt. A szlovák fél gyakorlatilag befejezte a C-változat megépítését, és bejelentése szerint az elkövetkező hetekben sor kerülhet a Duna elrekesztésére és a Duna elterelésére. Eközben a magyar fél két vonalon próbál ezzel szemben valamilyen ellenlépést tenni. Egyfelől megpróbálunk az Európa Közösséghez fordulni egy olyan háromoldalú szakértői bizottság létrehozásáért, mely megvizsgálná ennek a vízlépcsőrendszernek a természeti, ökológiai következményeit, esetleges kárait. Nem valószínű, hogy ez a bizottság föl tud állni, még akkor is, ha a magyar fél ezt mindenképpen kívánatosnak tartaná, a szlovák fél vonakodása ezen a téren közismert. Kérdéses, hogy a holnapi pozsonyi tárgyaláson milyen eredményt sikerül ezen a ponton elérni. Ez az akció mégis ugyanakkor egy szakértői logika keretein belül mozog, feltételezi azt, hogyha egy ilyen környezetvédő közös bizottság kimutatná azt, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ökológiailag káros mindkét fél részére, akkor talán a szlovákok elállnának ennek a vízlépcsőrendszernek az üzembe helyezésétől. A szlovák fél magatartása ugyanakkor nem valószínűsíti ezt a megoldást. Másfelől a kormányzat, egyébként helyesen, a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kíván fordulni két kérdésben. Meg kívánja kérdezni, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság hogyan ítélne, hogyan foglalna állást abban a kérdésben, hogy az Országgyűlés határozata, mely felmondta a +77-es államközi szerződést, elfogadható és jogosnak mondható-e. A másik kérdés pedig arról szólna, hogy a Duna elterelése nem sérti-e az 1947-es Párizsi Békeszerződés egyes rendelkezéseit. A Hágai Nemzetközi Bírósághoz való fordulás mutatja, hogy fordulópont állt be ennek a konfliktusnak a kezelésében, hiszen most már nemcsak elsősorban ökológiai kérdésről van szó, nemcsak olyan kérdésről van szó, amelyet a két fél szakmai belátása alapján kezelni lehetne, hanem egy nemzetközi jogi, nemzetközi konfliktusról van szó, s ebben kívánnak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, még akkor is, ha itt is nagy a valószínűsége annak, hogy a szlovák fél nem fogadná el ennek a bíróságnak a fennhatóságát. Mégis el kell mondanunk, hogy a magyar fél reakciói is meglehetősen megkésettek, számos esetben kétértelműek, nem eléggé egyértelműek voltak az elmúlt két év folyamán. Szeretném megjegyezni itt, hogy már +90 nyarán javaslatot tett egy országgyűlési határozatban Papp János FIDESZ-es, és Kiss Róbert SZDSZ-es képviselőtársam arra, hogy a Kormány mondja fel a +77-es államközi megállapodást, és erre csak két évvel később, gyakorlatilag idén nyáron került sor. Azonkívül még mindig nem kezdte el a kormányzat a nagymarosi körgát elbontását, és Nagymarosnál az eredeti környezet helyreállítását, ami talán azzal is járhat, hogy a szlovák fél úgy gondolta, hogy talán nem elég határozott az elképzelésünk, nem elég komoly az elhatározásunk a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszert illetően. Azonkívül még mindig késik egy hajózási program kidolgozása, amely megnyugtathatná a Duna-Rajna-Majna-csatorna fenntartásában és üzemeltetésében érdekelt európai országokat, hogy Magyarország komolyan biztosítani akarja a Duna hajózhatóvá tételének, illetve hajózási viszonyai javításának ügyét. Ugyancsak késett az a külpolitikai offenzíva, amely felkészíthette volna mind kinti követségeinket, mind pedig az európai hatalmakat arra, hogy megértsék azokat az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy ezt a vízlépcsőrendszert nem szabad üzembe helyezni, miközben a szlovák fél nem késlekedett mindezt megtenni. S végezetül: egy tárcaközi bizottság sem áll fel a Kormány kezdeményezésére. Megértem, hogy ezeknek a késlekedéseknek voltak objektív okai is. Olyan okai is, amelyek arról szólnak, hogy a kormányzat mindenfajta kompromisszumot, az úgynevezett puha megoldásokat megpróbálta előnyben részesíteni, és ezzel talán a szlovák felet is egy emberibb, normálisabb párbeszédre kényszeríteni. Mégis, nemcsak ez munkált, úgy látszik, a magyar fél reakcióiban, hanem egyfajta bizonytalanság a Kormányon belül is, hiszen a Kormány is megosztott volt ezeknek a kérdéseknek a kezelésében, még ha ez a megosztottság nem is volt teljesen nyilvánvaló, de érezhető volt a magatartásból, bizonyos miniszterei egészen másképp nyilatkoztak, mint mondjuk a kérdés kezelésével megbízott tárca nélküli miniszter. Az Országgyűlés szintén mulasztást követett el - hogy így mondjam -, amikor ezt a bizottságot, amit most Csapody Miklós kollégámmal javasoltunk, nem hozta létre már két évvel ezelőtt, holott országgyűlési határozati javaslat szólt ennek a bizottságnak a létrehozásáról. E bizottság feladata lenne - tisztelt hölgyeim és Uraim! - egyfelől figyelemmel kísérni a Bős-Nagymarosi Vízlépcső körüli helyzetet, figyelemmel kísérni a kialakult konfliktust, másrészről javaslatokat tenni mind az Országgyűlésnek, mind a különböző parlamenti bizottságoknak a konfliktus kezelésére, harmadrészt pedig adott esetben a résztvevők köreit szolgáltatni egy magyar-szlovák vegyes bizottság, a Kormány által is kezdeményezett vegyes bizottság felállításához. Ehhez kérem az önök segítségét és támogatását, és javaslatunk sürgős tárgyalásának elfogadását. Köszönöm. (Taps.)