DR. KULIN SÁNDOR, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum frakciója vitára alkalmasnak tartja. Alkalmasnak tartja anélkül, hogy a törvény 6. §-ában alternatív módon felvetett A-variáció támogatásának kérdésében egyeztetett frakcióálláspontot alakított volna ki. E bejelentés - azt hiszem - csak azok számára meglepő, akikben kész sablon él a Demokrata Fórumról, akik előítéleteik alapján skatulyázzák be a fórumbelieket, és akik e tárgyban egy év óta elhangzott számtalan megnyilatkozás közül mindig csak azokat vették át és kizárólagosként adták tovább, amelyek megfeleltek előítéleteiknek. Azok viszont, akik vették a fáradságot és látták a vélemények megoszlását és párton belüli békés egymás mellett élését, természetesként veszik tudomásul, hogy a Demokrata Fórum- frakció a képviselők teljes egyéni, lelkiismereti szabadságára bízza a kérdésben elfoglalt álláspontot, s majd a szavazást. Ennek igen egyszerű a magyarázata. Sokszor elmondtuk, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem ideológiai párt, de ezen túlmenően tudvalevő, hogy a párthovatartozástól függetlenül nemcsak a koalícióban, hanem az ellenzéki pártok körében is megoszlanak a terhességmegszakítás szabályozásának kérdésében a vélemények. Indokolatlan és hibás magatartás lenne tehát, ha éppen mi próbálnánk egységes pártálláspontot kialakítani vagy megkívánni e kérdésben. S amint mondtam, lehet, hogy a közvélemény egy részét meglepetésként éri álláspontunk. El kell mondanunk, hogy minket, törvényhozókat is ért meglepetés a közvélemény részéről, mégpedig az a tájékozatlanság, hogy a közvélemény-kutatásban megkérdezetteknek csak 14%-a tudta azt, hogy erre a törvényi szabályozásra most az Alkotmánybíróság döntése kötelezte a Parlamentet és nem a Kormány vagy a Parlament túlzott ügybuzgalmából került ez előterjesztésre. Az Alkotmánybíróság ugyanis - el kell ismernünk, teljes joggal - úgy foglalt állást, hogy e nagy horderejű kérdést alkotmányellenes gyakorlat lenne továbbra is törvénynél alacsonyabb jogszabályban szabályozni. Az, hogy a Demokrata Fórum nem ideológiai párt, természetesen nem jelenti azt, hogy tagjainak nincs valamilyen világnézete, sőt az is elmondható, hogy tagjainak és szimpatizánsainak többsége elfogadja vagy vallja a keresztény-keresztyén erkölcsi értékeket; bár ez a többségben tendenciaként él, ennek megléte nem sine qua nonja a tagságnak, és a hiánya nem kizáró ok. A terhességmegszakítás kérdésköre azonban nem szűkíthető le pusztán világnézeti kérdésre, a szabályozás során jogi, filozófiai, jogfilozófiai, orvosi, etikai, pszichológiai, történelmi, társadalmi momentumokat és szempontokat is mérlegelni kell, és e soktényezős mérlegelés eredményeként alakul ki kiben-kiben az a lelkiismereti döntés, amely szerint választ úgy, hogy döntését kellően alá is tudja támasztani. Frakció-előadói, vezérszónoki feladatom tehát nem teszi lehetővé, hogy a törvényjavaslat legtöbb vitára és vagylagos véleményalkotásra okot adó 6. §-a ügyében egyeztetett frakcióvéleményt fogalmazzak meg, vagy akárcsak valamelyik mellett egyéni álláspontot fejtsek ki. Ezenkívül azonban a törvénytervezet többi és meggyőződésem szerint legalább ennyire lényegi kérdéséről igenis van mondanivalóm. Ennek során mindjárt a címét emelném ki, számunkra ugyanis nem a terhességmegszakítás törvényben biztosított joga a lényegi kérdés, hanem a megfogant magzati élet védelme, az élet tisztelete és a hozzá fűződő felelősségre való nevelés. A terhességmegszakítást nem tartjuk a születésszabályozás kívánatos és lehetőleg még lehetséges eszközének sem - az abszolút egészségügyi indokokat kivéve -, eddig is inkább az egészségügyi és szexuális kulturáltság és ismeretszint mértékének tartottuk. E tekintetben társadalmunk - sajnos - nagyon rossz bizonyítványt állít ki magáról, s hogy ezen változtatni lehessen, ez is e törvényi szabályozás feladata, amikor előírja a 2. §-ban az egészség és emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről szóló oktatást az alap- és középfokú oktatási intézetekben az egészségtan keretében, s az oktatási intézeteken kívül a családvédelmi szolgálat feladatává teszi a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését. Az előbbiekben - idézvén a törvénytervezet preambulumából - azt mondtam, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és születésszabályozás eszköze. E megállapítást indokoltnak érzem kiegészíteni azzal, hogy ugyanakkor a tilalom sem lehet súlyos demográfiai helyzetünknek és népesedéspolitikánk kívánatos megjavításának megoldása és motivációja. Ezeket azért szükséges hangsúlyozni, mert a hazai és nemzetközi tapasztalat és statisztika nem támasztja alá, hanem egyszerűen ellene szól annak, hogy ez hatékony eszköz lehetne ez irányú célok elérésére. Egyöntetűen támogatja frakciónk a várandósági pótlék - mint új intézmény - bevezetését, mely a terhesség negyedik hónapjától belépő családi pótlékként funkcionál. Végül pedig szigorúan ügyelve arra, hogy állásfoglaljak és egyéni véleményemet mondjam el most frakció-előadóként arról, hogy a szigorúbb vagy engedékenyebb megoldást támogatom-e, utalok néhány olyan dilemmára, feladatpárra, amelyekre képviselőinknek lelkiismeretük szerint meg kell felelniök. Első: hihető-e, biztosítható-e, hogy a radikálisabb tiltás valóban csökkenti a megszakítások számát, vagy csupán a legalitásból az illegalitásba vonulna a gyakorlat annak minden hátrányos és az életet és az egészséget veszélyeztető következményével? Másrészt a megengedőbb változat támogatásával, aprólékos indikációs lista nélkül, a nők és a családok felelősségére bízva nem emelkedik-e tovább az abortuszok száma? Második: a szigorú tiltás megszegőit tudná-e és akarná-e az állam törvényesen szankcionálni, fel van-e erre készülve, és el tudja-e fogadtatni ezt a társadalommal? Ellentéte: de ezen elgondolkodva esetleg a megengedőbb variáció mellé állva hogyan számoljon el hitbéli elkötelezettségével és mandátumával a képviselő azoknak, akik a radikális kiállást várták tőle? Harmadik: képviselőként mi nyugtatja meg inkább lelkiismeretemet, lelkiismeretünket - látván, hogy igazán jó törvény nem hozható -, ha olyan törvény mellé teszem le szavazatomat, mely kielégíti azt a morális követelményt, amelyet a saját életemben követendőnek tartok, sejtve bár, hogy ez társadalmi mértékben egyelőre megvalósíthatatlan, vagy ha inkább úgy fogom fel a feladatomat, hogy megbízatásom nem arra szól, hogy jogi, filozófiai vagy teológiai absztrakt igazságok gyakorlóterepévé tegyem a társadalmat, hanem a szabadság, a kultúra és tudatosan vállalt etikus élet köreit kell fáradságosan tágítanunk és építgetnünk. (11.10) Tisztelt Képviselőtársak! A dilemmák sora szaporítható. Gondolom, mindenki állít fel magának még egypárat. Én azonban itt most abbahagyom, mert félek tőle, hogyha ezt tovább szaporítom, óhatatlanul is kibújna, hogy melyik mellett tettem le, vagy tenném le a voksomat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)