DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is két dologban szeretnék szólni. A szabaddemokraták elvárják a Köztársaság Kormányától, hogy mindent tegyen meg azért, hogy mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a többoldalú viszonyokban a Dunához fűződő érdekeink - a Dunához fűződő ökológiai és politikai érdekeink - teljességében érvényesüljenek. Elvárjuk a Köztársaság külügyminiszterétől, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket, és ne feledkezzen meg arról, hogy nem pusztán az Európai Közösségnél, a Hágai Nemzetközi Bíróságnál, hanem a szlovák partnernél is megoldást lehet találni erre - ha lehet. (15.30) A másik dolog, amiről miniszterelnök úr is hosszabban szólt, azok az események, amelyek a minap történtek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy vélem, hogy Magyarország továbbhaladt a Balkán felé, vagy ha valakinek úgy tetszik, akkor továbbhaladtunk Weimar felé. Pedig jól kezdődött a magyar demokrácia története, szerencsés csillagzat alatt született a magyar demokrácia, 1989-ben, +90 elején a nagy politikai erők egyetértettek az alapintézményekben, a politikai alapértékekben, és sokáig úgy tűnt, hogy tisztán a gazdaság ügyeivel kapcsolatos különbözőségek, amelyek határozottan elhatárolják egymástól a különböző politikai erőket. Úgy tűnt, hogy nem lesz más feladat Magyarországon a +89-es és +90-es demokratikus fordulat után, mint a súlyos gazdasági bajoknak az orvoslása. Félek attól, hogy +92-re sokban megváltozott a helyzet. Először szerintem azzal kellene foglalkoznunk, hogy hogy jutottunk el idáig, s hogy a Köztársaság első polgárába szervezett csoportok - vélhetőleg szervezett csoportok - belefojtották a szót. Szerintem a kezdet valamikor 1990-ben volt, mikor kiderült, hogy az önök kormánya nem rendelkezik világos, egyértelmű cselekvési programmal, aztán mikor +91 tavaszára már rendelkezett a Kupa-programmal, néhány hónap múltán ennek a programnak a végrehajtását ez a Kormány feladta. Ehelyett egy kemény hatalmi politikába kezdett. Szinte nincs olyan hatalmi ág, amelynek a hatalmi kompetenciáját ne próbálta volna csorbítani az Antall-kormány. Nemcsak a köztársasági elnökkel került vitába a kormánytöbbség, hanem szó esett az Alkotmánybíróság kompetenciájáról, az önkormányzatokról, a jegybankról és sok- sok más hatalmi intézményről. Ez egy valódi hatalmi politika volt, amely föladta a gyakorlatias gazdasági cselekvésnek a lehetőségét. Ezzel párhuzamosan már +90 tavaszán megvoltak az első hangok, amelyeket akkor még írói munkásságnak neveztek, amelyek már egyértelműen szélsőséges hangok voltak. Vagy volt egy interpelláció, amelyben a válasz már valamiféle kizárólagosságot követelt a kormánytöbbség számára. Aztán dolgozatok születtek, tanulmányok, végül megjelent az utcán a szélsőjobb. Először csak a Jurta Színház környékén, és aztán végül itt a Köztársaság téren, (Derültség, zaj.) a Köztársaság téren és a Kossuth téren, nagy-nagy hanggal és egyre erőteljesebben. Azt hiszem, hogy már ott tartunk: közvetlenül fenyegetettek a demokrácia új intézményei. A Kormány jeles képviselői és a kormánytöbbség képviselői közül többen részt vesznek szélsőjobboldali rendezvényeken, személyi jelenlétükkel is néha-néha támogatva ezeket a törekvéseket. (Szauter Rudolf: Ki volt, hol? - Dr. Józsa Fábián: Konkrétan!) Önök pontosan tudják, hogy kikre és mire gondolok. Ezek az események vezettek megítélésem szerint ahhoz a helyzethez, ami 23- án bekövetkezett. Az első kérdéskör, amivel szeretnék foglalkozni közvetlenül az eseményeket illetően az, hogy a Köztársaság biztonsági hivatalai, amelyekre hétmilliárd forintot költünk - ez körülbelül egyharmada a teljes belügyi költségvetésünknek, és azonos a kutatásra fordított összes összeggel, amit a Magyar Köztársaság kiad, beleértve a Tudományos Akadémia intézményeit is - foglalkoztak-e a különböző szélsőséges csoportokkal, bőrfejűekkel és hasonlókkal. Újsághírekből tudni, hogy foglalkoztak. Szeretném kérdezni a biztonsági szolgálatokért felelős tárca nélküli minisztert, hogy készültek-e jelzések arra, hogy mi várható. Ha pedig készültek, akkor milyen következtetéseket vontak ebből le az illetékes belügyi szervek? Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincsen jelen, így Morvay úrnak szeretném föltenni a kérdéseket. Ki rendelkezett arról, hogy a határőrség katonái parancsra megjelenjenek a Kossuth téren? Akkor, amikor nyilvánvalóan alkotmányellenes a jelenlétük, és nemcsak az Alkotmányba ütközik, hanem egy 1974-es, a határőrségről szóló rendeletbe is. Ki rendelkezett erről? Milyen elvárások alapján, s hogyan kerültek oda a határőrök? Kérdezem a belügyi államtitkárt s közvetve a belügyminiszter urat: történt- e valóságos, határozott, egyértelmű vizsgálat abban a tekintetben, hogy az ott jelen levő katonák részt vettek-e a különböző bekiabálásokban, mert többen, hitelt érdemlő személyiségek határozottan tanúbizonyságát adják, hogy ezek a katonák részt vettek ezekben a cselekményekben. (Zaj a jobb oldalon.) Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy volt-e vizsgálat abban a tekintetben, hogy a köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokát sértő cselekményekben részt vettek-e a köztársaság katonái. (Zaj, derültség a jobb oldalon.) Kérdezni szeretném a belügyminiszter urat ismételten, illetőleg a jelen levő államtitkár urat, mint a rendezvény rendezőit, hogy milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az incidest megakadályozzák. Újságnyilatkozatból olvasom, hogy ezek megakadályozhatatlanok voltak. Előkerestem régi újságokat, 1991. március 18-ai újságokat, amikor egy hasonló incidens volt, itt van valamennyi a kezemben, az egyikükből hadd olvassak föl egy rövid részt! "Miközben Antall József miniszterelnök ünnepi beszédét mondta, fiatalok egy csoportja igyekezett megzavarni az ünnepséget. A láthatóan előre tervezett akció fél percig sem tartott, a rendőrség, a biztonsági emberek gyorsan leszerelték a társaságot. Az Országos Rendőr-főkapitányság úgy tájékoztatott, hogy tettüket garázdaságnak minősíti." (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Itt van egy precedens arra, hogy ilyen helyzetben fél perc alatt, íme egy precedens arra tekintettel, hogy fél perc alatt intézkedni tudnak a biztonsági szervek és a Belügyminisztérium szervei, ha akarnak. (Közbeszólás a bal oldalon: Cinkosok!) Kérdezném a Kormány jelen levő tagjait: miért nem voltak szolidárisak a köztársasági elnökkel, akitől kinevezésüket kapták? (Zaj. - Közbeszólások a jobb oldalon: Ó!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök úr az Operában arról beszélt, hogy sajnálja, illetőleg nem örült a történteknek. Most néhány pillanattal ezelőtt a sajnálaton túl továbbment, és azt mondta, hogy el is ítéli a történteket. Ehhez képest alpárinak minősültek azok, akik a kritikájukat fogalmazták meg az ügyekkel kapcsolatban. Én kérdezni szeretném a miniszterelnök urat, hogy ezzel befejezte a dologgal való foglalkozást, vagy pedig maga fogja kezdeményezni a szigorú vizsgálatot az ügyben? Mert én határozottan úgy hiszem, hogy nem lehet befejezni ezzel a történteket. Többen állították Magyarországon, hogy a miniszterelnök úr azért nem ítélte el határozottabban az ott jelenlevőket, azért nem indítja el a szükséges vizsgálatot, mert arra számít, hogy az őt ott éltetők, egyben fasiszta jelszavakat kiabálók jó szavazói lehetnének még a mostani kormánypártoknak. (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Antall József miniszterelnök közbeszól.) Miniszterelnök úr, önnek megvan a lehetősége arra, hogy a létező leghatározottabban elítélje a történteket, a belügyminiszter úrnál, a biztonsági szolgálatok vezetőinél kezdeményezze a megfelelő eljárást. Ha ezt megteszi, senki nem szólalhat meg a Magyar Köztársaságban önt támadólag. De kérdem én nagyon határozottan öntől, és kérem, válaszoljon kérdésemre: miért marad el a dologgal való szembenézés, és miért marad el a határozott elítélése a szélsőjobboldali cselekvéseknek? (Taps az SZDSZ padsoraiban.) (15.40) Mert meggyőződésem, hogy ön mindmostanáig nem ítélte el meggyőzően a köztársaságban jelentkező szélsőjobboldali törekvéseket. (Antall József miniszterelnök: Olvassa el képviselő úr a beszédeimet! - Közbeszólás jobbról: Kampány!) Megteszem ezeket. Ezekben a beszédekben és legutóbb a Kormány nyilatkozatában azt olvastam, hogy a miniszterelnök úr a dolgok egyik végső okának a köztársasági elnök úr magatartását tekinti+ (Egy képviselő tapsol a bal oldalon.)+, tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök úr - az Alkotmányt védő szerepének megfelelően - több esetben az Alkotmány védelmezőjeként az Alkotmánybírósághoz fordult, vagy különböző aláírásokat - az Alkotmányt védve - megtagadott. Megdöbbentő számomra az, hogy egyszerre szól kényszeredetten, hogy nem örül ennek a dolognak, hogy sajnálkozik, és tesz nagyon határozott, támadó nyilatkozatot a köztársasági elnökkel szemben. Én azt hiszem, hogy ez a hintapolitika ad terepet Magyarországon a szélsőségnek. Ez teszi lehetővé azt, hogy a kezdetben tanulmányíró szélsőség az utcán jelenhessen meg. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Számos a kérdés, remélem, hogy a közeli percekben válaszokat fogunk kapni ezekre a kérdésekre, mégis azt hiszem, megnyugtatóbb volna, ha az Országgyűlés felállítana egy vizsgálóbizottságot. Mécs Imre és mások is javasolták ezt az intézményt. Kívánatos volna, hogy a hat párt, illetőleg a független képviselők egyenlő részvételével alakuljon egy olyan parlamenti vizsgálóbizottság, amely kivizsgálja a történteket, sőt ezen túl vizsgálatot folytat a magyarországi szélsőséges, szélsőjobboldali tevékenységgel kapcsolatban, s a vizsgálat eredményeit, amelyeket - többek között - nyilvános meghallgatásokon tudja szerezni, többek között ön, miniszterelnök úr, belügyminiszter úr, a biztonsági szolgálatot felügyelő miniszter úr kifejthetik majd az álláspontjukat, és megvédhetik álláspontjukat az úgymond "alpári" nézetekkel szemben. Kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, hiszen ez megnyugtatóan lezárhatná ezt a vitát, rámutathatna a tényekre. Én azt hiszem, hogy a történtekben volt valamiféle ellenzéki felelősség is. Az ellenzéki pártok képviselői, a szabaddemokraták hagyták magukat kiutálni a nemzeti ünnepekről+ (Derültség a kormánypárt padsoraiban.) +, elfogadták azt, hogy önök sokszor megpróbálják kisajátítani a nemzeti ünnepeket. Én magam sem tiltakoztam azért, mert nem érkezik meghívó legkülönbözőbb nemzeti ünnepekre, s a miniszterelnök úr sem gondolja komolyan, hogy jegyet kell vásárolnia ellenzéki vezetőknek+ (Dr. Salamon László: Nekünk is kellett!)+ ilyen rendezvényekre, mert hovatovább oda fogunk lyukadni, hogy a köztársasági elnöknek is jegyet kell vásárolnia ilyen rendezvényekre. Mégis határozottan állítom, hogy az ellenzéknek megvolt a felelőssége ebben. Bizonyos vagyok abban, hogy a szabaddemokraták ezután ott lesznek az ilyen rendezvényeken+ (Taps. - Közbeszólások: Nagyon helyes!) Megpróbáltunk most is ott lenni. Juhász Pál ügyvivőnk megpróbált elmenni erre a rendezvényre, de a kordonon nem engedték át a Belügyminisztérium illetékes szervei, pedig felmutatta az oda vonatkozó meghívót. (Zaj. - Közbeszólás jobbról: Hazugság!) Higygyék el, hölgyeim és uraim, legközelebb ott leszünk a téren, és igen hangosan fog hallani, hogy "Éljen Göncz! Éljen a Magyar Köztársaság! És éljen a Köztársaság Alkotmánya!" (Taps.) Németországban voltak és ma is vannak szélsőséges jobboldali törekvések és jelenségek. Ekkor a német parlament elfogadott egy határozatot ezzel kapcsolatban. A szabaddemokraták javasolni fogják önöknek, hogy a Magyar Parlament is fogadjon el egy határozatot, amelyben egyértelműen és határozottan kifejti a véleményét a szélsőjobboldali cselekményekről, és elítéli ezeket. (Zaj. - Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt hiszem, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus intézményei ellen fognak tudni állni ezeknek a törekvéseknek. Azok az intézmények, amelyeket 1989-ben még együtt teremtettünk meg, sokkal szilárdabbak annál, semmint hogy szélsőséges csoportok meg tudják akadályozni ezek működését. Én bizonyos vagyok abban, hogy a magyar ellenzék képes lesz kiállni ezen intézmények mellett. Ugyanakkor azt is el szeretném mondani - másodszor ebben a hónapban erről a helyről -, hogyha önök végre felhagynak hatalmi politikájukkal, ha önök végre határozottan elítélik a szélsőjobboldalt Magyarországon, és végre gazdasági cselekvésbe kezdenek, akkor a szabaddemokraták fogadókészek lesznek. Fogadókészek lesznek az együttműködésre, fogadókészek lesznek a szükséges kétharmados törvények megalkotására, és fogadókészek lesznek egy gyakorlatias gazdasági cselekvésre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)