DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Először nagyon röviden szeretnék reagálni néhány kormánypárti megjegyzésre. Először is, a FIDESZ képviselői minden rendezvényen képviseltették magukat. Ebből fakadóan az ellenzékről szóló megállapítások nem igazak, beleértve a Corvin közi megemlékezést is. Másodsorban azt szeretném elmondani, hogy mi a Kormány tagjait közvetlenül nem hoztuk hírbe, miután jelen lévő képviselőink például itt a Kossuth térről úgy számoltak be, hogy a Kormány tagjai valóban nem pfújoltak - ez igaz -, közvetlen felelősség őket nem terheli. Azt is el kell mondanom ugyanakkor, hogy nem volt egyszerű dolog például itt a Kossuth téren bejutni a képviselők számára elkerített részre, de a FIDESZ néhány képviselőjének sikerült áttörni a kordont, és így ott álltunk önök között. Továbbá nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr - tőle némileg szokatlan módon - egy ilyen hangütéssel kezdte meg ezt a mai vitát, ahogyan megkezdte. Ennek ellenére szükségét látom annak, hogy a FIDESZ álláspontját leszögezzem. Most már lassan több mint egy órája folyik a vita arról, hogy kit terhel felelősség a péntek este a Kossuth téren történtekért. Boldogan jelenthetem - ha jól értettem az önök szavait és jól értettem a Kormány nyilatkozatát -, hogy a további vita értelmetlen, hiszen Göncz Árpádot terheli a felelősség. (Dr. Józsa Fábián: Ezt senki sem mondta!) Az önök nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy Göncz Árpád addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos működését, amíg a felháborodott - úgymond - nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze. (Derültség. Taps a bal oldalon.) Egy pillanatra elállt a lélegzetünk akkor is - be kell hogy valljam önöknek -, amikor a Szocialista Párt egyik vezető képviselője ugyancsak Göncz Árpád magatartásával, ügyefogyottságával magyarázta a történteket. (Egy hang: Szűrös!) Hölgyeim és Uraim! Komolyra fordítva a szót, úgy ítéljük meg, hogy a szóban forgó üggyel kapcsolatos felelősséget egyértelműen szét kell választani jogi és politikai felelősségre. Ami a jogi felelősséget illeti, úgy gondoljuk, hogy a Kormány akkor járt volna el helyesen, hogyha rendőrsége azt teszi, amit tett 1991. március 15-én, amikor a Kormányt gyalázó röpiratot, illetve transzparenst határozottan, fél perc alatt eltávolította. (Dr. Salamon László: Nem igaz!) Hozzá szeretném tenni, hogy nem igaz a miniszterelnök úrnak azon kijelentése, mintha az ellenzék ez után az akció után támadta volna a rendőrséget; a FIDESZ részéről ilyen nem történt. (Zaj.) Álláspontunk szerint a rendőrségnek fel kellett volna lépnie a Kossuth téren. Még ha nagyon szigorúan értelmezzük a jogszabályokat, az esetben is egyértelműen megáll a garázdaság szabálysértése, amelyet az követ el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ez kétséget kizáróan megtörtént. (Dr. Surján László: Elmegy az Operából!) A rendőrségnek nem csupán bűncselekmény gyanúja esetén kell fellépnie, hanem a szabálysértések megelőzése és megbüntetése érdekében is. Itt tehát olyan mulasztás történt, amely akkor sem lenne magyarázható, ha nem nemzeti és egyben állami ünnep megzavarásáról lett volna szó. Azt pedig mind ez idáig senki sem cáfolta a sajtóban, miszerint a Kossuth térről a Televízió elé vonulóknak lett volna bejelentésük és engedélyük a Televízió előtti rendezvényre. Az egy engedély nélküli rendezvény volt, amivel szemben a rendőrségnek fel kellett volna lépnie. Ami pedig hölgyeim és uraim a politikai felelősséget illeti, a helyzet - megítélésünk szerint - még inkább egyértelmű, mert a Kossuth téren tartózkodó miniszterek nem vállaltak szolidaritást, nem álltak ki Göncz Árpád mellett, pedig ez - megítélésünk szerint - kötelességük lett volna. (Józsa Fábián: Tizenöt másodperc állt rendelkezésre!) Ugyanis nem egyszerűen kifütyülték Göncz Árpádot. Ha csak ennyi történt volna, az ügy szóra sem lenne érdemes. Megesett ez már mással is, legutóbb éppen a miniszterelnököt fütyülték és nevették ki a Sportcsarnokban a sportrajongók és a sportolók. (Egy hang: 2000 forintért!) Ez a foglalkozási ártalom előbb-utóbb minden politikust elér, önmagában említésre sem lenne méltó. (16.10) Most azonban Göncz Árpádot a Kormányt éltető, fasiszta skinheadek fütyülték ki, és a FIDESZ megítélése szerint ilyen esetben demokrata politikusok között a szolidaritás kötelező. (Gadó György: Úgy van! - Derültség, közbeszólások a jobb oldalról. - Gadó György: Akkor is úgy van!) A jelen lévő kormánytagok, a péntek este a Kossuth téren jelen lévő kormánytagok nehéz helyzetét megértjük: választaniuk kellett saját - egyébként náci viseletbe öltözött - híveik és az ország elnöke között. S önök, uraim, nem az elnököt választották. (Taps a bal oldalról.) Ismerjük továbbá a miniszterelnök beszédeinek azon kedvenc fordulatát, amely arról szól - és amelylyel mélyen egyetértünk -, hogy nem lenne helyes, ha megismétlődne a magyar történelemben az, ami már nemegyszer megesett: az egy helyre tartozó demokrata politikusok a börtönben jönnek rá arra, hogy valójában egymásnak nem ellenségei. Úgy gondoljuk, először lett volna szükség arra, hogy most ezeknek a szavaknak a szellemében egy apró gesztust tegyenek azok, akiket éltettek egyébként a tömegek -, de úgy látjuk, hogy nem sikerült lefordítani ezeket a szavakat cselekvéssé. Sajnáljuk; talán legközelebb+ Végezetül pedig - felülemelkedve a történteken és a mostani vitán - el kell mondanunk önöknek, hogy megítélésünk szerint az ország fél. Az egzisztenciális félelem mellé fizikai félelem is társul. Nem önmagában néhány száz skinheadtől fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsőjobboldali erőszakos csoportokkal való együttműködés vádjával. (Taps a bal oldalról . - Zaj, közbeszólások a jobb oldalról. - Dr. Gáspár Miklós: Hazudik a FIDESZ!) A történtek - ha akarják önök, uraim, ha nem - ezt a gyanút + (Közbeszólás a jobb oldalról.) + ismétlem még egyszer: ezt a gyanút erősítik. Ezért a magunk részéről felszólítjuk a Kormányt, hogy pártjai, miniszteriális szervei szakítsanak meg minden kapcsolatot a szélsőjobbos csoportokkal, és a lehető legkeményebben lépjenek fel a polgárok nyugalmát fenyegető csoportokkal szemben. Bős ügyében pedig úgy gondoljuk, az együttműködés eddig is példás volt. A magunk részéről a Kormányt támogatjuk legutóbbi lépéseiben, és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Ennek fényében az Európa Parlament liberális frakciója sürgősségi indítványt nyújtott be vagy fog benyújtani még ezen a héten a szóban forgó tárgyban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)