DR. SZABÓ JÁNOS, Független Kisgazdapárt: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttem már többen és több szempontból megközelítették ezt a kérdést, ami a Kossuth téri eseményeket illeti. Én szívem szerint már nem is szóltam volna. Tekintettel azonban arra, hogy frakciónk állást foglalt ebben az ügyben, úgy gondolom, hogy az a helyes, ha nagyon röviden ezt ismertetem. Abból indulnék ki, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben az országban az Alkotmány szerint szólásszabadság van. És a szólásszabadságba az is belefér, hogy akár egyedül, akár csoportosan valaki vagy valakik a véleményüket nyilvánítsák. Ez történt megítélésem szerint a Kossuth téren is. A véleménynyilvánítást nem, legfeljebb a módját nagyon sajnáljuk, hogy így történt, hogy ez bekövetkezett. Azonban - miután többen feltették a kérdést, hogy cui prodest, kinek állt érdekében - én egy másik kérdést tennék fel, tisztelt Országgyűlés. Mi volt az oka, hogy ez bekövetkezett? Ennek pedig megítélésem szerint az volt az oka, hogy azok az emberek, akik ott voltak, olyan kérdésekben szólaltak meg, amelyekben sajnálatos módon a köztársasági elnök úr arról a piedesztálról leszállva, amit ez a közjogi méltóság jelent, bekapcsolódott az elmúlt időkben a napi politikai eseményekbe. (Bánffy György: Így van!) Nevezetesen arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt vetették ott a szemére ilyen vagy olyan formában. Méghozzá a Zétényi-Takács-féle törvénytervezettel kapcsolatos állásfoglalását+ (Felzúdulás. - Közbeszólás: Alkotmányellenes volt!)+ a taxisblokád kérdésében elfoglalt álláspontját, a kárpótlás kérdésében elfoglalt álláspontját és a médiaügyben elfoglalt álláspontját. (Taps a jobb oldalon.) Aki erről a piedesztálról leszáll és a napi politikai harcokban mutatja magát, annak számítani kell, ha harcba megy, hogy visszalőnek. (Közbeszólás az MDF soraiból: Így van!) Ez a háború természete! De ez a természete a politizálásnak is. Kérem a köztársasági elnök úr azt a a magatartást tanúsította ezek hallatán és láttán, amit tanúsított. De mondom önöknek, hogy a politikus+ az adott esetben említés történt arról, hogy a miniszterelnök úr a Sportcsarnokban, de Szegeden is másképp reagált a dologra. Hát, az a körülmény, hogy valakit ilyen körülmények között egy nagygyűlésen szó ér+ (Hack Péter: Nagygyűlés?) Igen, kérem szépen, az volt. És hozzáteszem, hogy nem a bőrfejűek voltak ott elsősorban. (Zaj.) Lehet, hogy voltak bőrfejűek is, de elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozók+ (Zaj. - Az elnök csenget.), akik az +56-os veteránok voltak, de legalábbis olyanok, akik már 1956-ot megérték, uraim. És ha ez szélsőség, ha +56 szélsőség, akkor ők szélsőségesek voltak. (Taps a jobb oldalon.) Tehát azt gondolom, hogy semmiféle vizsgálóbizottságnak itt az ügyben helye nincs. Nem volt korábban sem vizsgálóbizottság, szerintem nincs értelme most sem. Ami megtörtént, az megtörténhet esetleg máskor is természetesen, még egyszer mondom, a sajnálatunk mellett. Én azonban azt mondom, térjünk napirendre a dolog felett, legfeljebb mindenki vonja le a megfelelő következtetést. Azok az ünneplők, akik ott voltak és kiabáltak, azt, hogy méltatlan az ünnephez, az ünnep hangulatához a magatartásuk, de ugyanakkor megítélésem szerint a másik oldalon is le kell vonni a köztársasági elnök úrnak a következtetést ebből. Mert nem jó sem neki, sem az ország népének, hogy az ország első polgára - ahogy Tölgyessy úr mondta -, engedjék meg, hogy ezt a kifejezést használjam, waldheimizálódjon. (Felzúdulás, zaj a bal oldalon.) Nem lehet, hogy a tekintélye csorbát szenvedjen. (Zaj, közbeszólások.) Aki valamelyest ismeri a szomszéd ország történetét, tudja, + (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)+, hogy ilyen, olyan, amolyan okokból - sajnos - az utóbbi időben már rezidenciája foglya volt az államelnök, és úgy gondolom, ez nem használt sem az osztrák népnek, sem az ő személyének. Tehát nem mehetünk megítélésem szerint ezen az úton. Ugyanakkor azoknak a tanácsadóknak is - szerintem - a felelőssége felmerül, akik nap mint nap a köztársasági elnök úr álláspontját ütköztetik a napi politikai eseményekben mások álláspontjával. Ezeken a kérdéseken túl én azt javaslom, hogy térjünk napirendre és foglalkozzunk a törvényalkotással, mert a költő szavaival élve: "Ez a mi munkánk, és nem is kevés." Köszönöm szépen. (Taps.)