KATONA BÉLA (MSZP): Szeretném elmondani, hogy ez az elhatárolódás nem is történhetett meg kellő keménységgel. Nem történhetett meg, mert ez, a most éppen náci egyenruhában megjelenő csoport máskor is résztvevője az MDF egyes körei által szervezett tüntetéseknek. Nem történhetett meg, mert teljesen egyetértek Kónya Imrével abban, hogy itt nemcsak a skinheadek kiabáltak, hanem az MDF kemény magjának aktivistái is, és egyes jelentések szerint a kivezényelt határőrök is. (Zaj.) Nem történhetett meg, mert van olyan kormánypárti képviselő, aki úgy gondolta, hogy ezek az emberek voltak a nép igazi képviselői. Nem történhetett meg azért sem, mert ezek az emberek nemcsak Göncz Árpádba fojtották bele a szót, hanem éltették Antall Józsefet, Csurka Istvánt és a Kormányt, és természetesen ilyenkor nem lehet elhatárolódni. És nem történhetett meg azért sem, mert ahogy ez Surján László és más politikusok szavaiból, más politikusok alig titkolt kárörvendő nyilatkozataiból előbb-utóbb érthetővé vált, tulajdonképpen nagyon örülnek annak, hogy ez a dolog megtörtént. (Surján László: Hazugság! - Zaj.) Őszintén szólva, mi is vártunk, ebben az ügyben valóban úgy gondoltuk, hogy egy kemény, mindenki számára érthető, határozott elhatárolódás következhet be. Bíztunk benne, de tudjuk azt is, hogy itt nem egy elszigetelt jelenségről van szó, nem egy egyedi esetről van szó! Ez az ügy egy folyamatnak a része vagy következménye, egy olyan folyamatnak, amelyet pontosan a kormánypártok indítottak el és irányítanak a mai napig. (Gáspár Miklós: A taxisblokádról ne feledkezzünk meg!) Ezt a folyamatot akkor kezdeményezték, amikor másfél-két év után kiderült, hogy a valóban nehéz helyzetben, a társadalom legnehezebb problémáinak megoldására a kormánykoalíciónak nincsen valós válasza, és ezért a népszerűségük meredeken zuhanni kezdett. (Zaj.) Ennek a folyamatnak voltak eddigi, jól kivehető részei azok a támadások, amelyek a demokratikus intézményrendszer különböző elemeivel szemben megalapozatlanul meg-megújultak, az Alkotmánybíróság, a Parlament és elsősorban a köztársasági elnök intézménye ellen. Ennek a folyamatnak voltak a részei a tudatos alkotmánysértések. Ennek a folyamatnak voltak a részei az újra és újra felmelegített bűnbakkeresések és politikai boszorkányüldözések,+ (Derültség a kormánypártok soraiban.)+ és ennek a folyamatnak volt a része a Csurka-tanulmány körül kibontakozott vita és az egyre szélsőségesebbé váló kormánypárti tüntetések. Ezek vezettek oda, hogy a mai magyar politikai életben egyre kevesebb sajnos a lehetőség az érdemleges párbeszédre, és egyre több ebben a politikai életben a gyűlöletkeltés, a kirekesztés és a megfélemlítés. (Surján László: Amit most teszel!) Sajnos, azáltal, hogy a Kormány és a kormánypártok eddig egyetlen esetben sem határolódtak el kellő határozottsággal az ilyen jelenségektől, sőt kormánypárti politikusok tevékeny szervezői és résztvevői voltak ezeknek az eseményeknek azáltal, hogy az MDF vezető testületei úgy foglaltak állást, hogy politikájukba beleférnek a náci ideológiával is kacérkodó, szélsőséges politikai nézetek, ezáltal közvetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti ünnepünkön a Kossuth téren rendezett ünnepséget néhány száz, fasiszta egyenruhába bújtatott, nyilas jelvényt viselő és csuklyát hordó+ (Zaj. - Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)+ suhanc megzavarhassa. Szeretném elmondani, hogy azok a példák, amelyekre többen hivatkoztak, abból egyetlenegy példa a valós: Amikor egy nemzeti ünnepen egy hivatalos rendezvényt próbáltak megzavarni, ez pedig a +9l. március l5-e volt, és hogy azzal kapcsolatban, akkor a rendőrség hogyan viselkedett, azt Tölgyessy Péter tökéletesen elmondta. És én úgy gondolom, hogy ennek a rendőrségnek semmivel se lett kisebb a felkészültsége, csak éppen más parancsot kapott 1992 októberében a Kossuth téren, mint 1991 márciusában a Múzeum-kertben. Úgy gondolom, hogy Boross úrnak, Kónya Imrének és mindenkinek, aki hasonlóképpen nyilatkozott, üzenném, hogy nem igaz, hogy az ellenzék képviselői nem voltak a Kossuth téren. Nem igaz, hogy a Kossuth téren nem többségben voltak a demokráciát akaró emberek! Csak felhívnám a figyelmet, hogy az okos szóra vágyók csendjét nagyon gyakran túlharsogják a botrányt akarók üvöltözései. (Taps az ellenzék soraiban.) Szeretnék néhány szót szólni arról a teljesen alaptalan állításról, és nem akarok most további jelzőket találni, amely arra vonatkozik, hogy az ellenzék tüntetően távol maradt ezekről a rendezvényekről. Morvay államtitkár urat idézném, aki azt mondta a belügyi ünnepségen, hogy +56 birtoklásáért kíméletlen harc folyik. Ha valóban így érzi, akkor Morvay úr most nagyon megelégedett lehet, mert a +92-es csatát az MDF döntő fölénnyel megnyerte. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Kösz!) Szeretném felhívni az önök figyelmét -, ha nem vették volna észre -, hogy a hivatalos rendezvényeken kizárólag az MDF szónokai szólalhattak meg, és +56 történelmi személyiségei ezeken a rendezvényeken a mikrofon közelébe se kerülhettek. (Zaj.) Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a hivatalos koszorúzáson a parlamenti erők közül egyedül az MDF politikusai koszorúzhattak, és az ellenzéki pártoktól ezt megtagadták. (Zaj.) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Operaházba valóban egyetlenegy meghívót kapott a szocialista frakció is+ (Zaj. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Az is sok volt! - Derültség.)+ lehet, hogy az is sok lett volna, valószínűleg mert az ellenzéki képviselők egy jelentős része nem vállalta volna az álló helyzetben történő, 5 perc hosszig tartó ütemes vastapsban való kötelező részvételt. (Taps az ellenzék soraiban. - Bánffy György: A régi emlékeid előjönnek? - Zaj.) Ha egy kis csönd lesz, folytatnám! Mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek az ügyeknek a tanulságait itt, a Parlamentben is le kell vonni. Ezért először is úgy gondoljuk, hogy innen, a Parlament nyilvánossága elől, azok helyett, akik ezt eddig nem tették meg, a szocialisták nevében és mindazok nevében, akik meg akarták hallgatni a köztársasági elnök beszédét 1992. október 23-án, megkövetjük Göncz Árpádot azért az aljas provokációért, ami érte, és biztosítjuk arról, hogy nemcsak az a nép, amely a Kossuth téren kiabált. (16.40) Másodszor: a holnapi nap folyamán kérdéseket fogunk intézni a belügyminiszter úrhoz - úgy látom, az államtitkár úrhoz - a rendezvény bizonyos konkrét ügyeivel kapcsolatban. Harmadszor: a szabad demokratákhoz hasonlóan mi is beterjesztettünk - Jánosi György képviselőtársam révén - egy parlamenti ad hoc bizottság felállítására való javaslatot, amelynek úgy gondoljuk az lenne a feladata, hogy megnézné, hogy milyen szervezési hibák történtek és milyen rendzavarások október 23-ával kapcsolatban. Azt szeretnénk, hogy ennek a bizottságnak a jelentése alapján, valamennyi ténynek az ismeretében, néhány hét múlva, a mai hangulati elemektől megtisztítva gondolkodhatnánk el azon, hogy mit kell tenni valamennyiünknek annak érdekében, hogy többet ilyen eset a nemzeti ünnepen minket ne zavarhasson meg. Nagyon örülünk annak, hogy az MDF benyújtott egy olyan törvénymódosítási javaslatot, amely fasiszta jelképek tiltását is tartalmazza. Át fogjuk nézni, és szeretnénk megegyezni abban, hogy valóban ezek a jelvények - mondjuk, Ausztriához és Németországhoz hasonlóan - nálunk se legyenek szabadon használhatók. Befejezésül hadd idézzek Antall Józseftől. Antall József nemrég a Parlamentben azt mondta, hogy mindazon jelenségek, amelyek bekövetkeztek - beleértve a demonstrációkat, az eldurvult hangot -, hozzájárultak ahhoz, amelyek a legutóbbi időben történtek cselekedetben és írásban egyaránt. Ez a magatartás hozzájárul a középerők felőrléséhez, az úgynevezett weimarosodási folyamathoz, és ennek szem előtt tartása nemcsak egyetlen pártra vonatkozik - ez vonatkozik, remélem, a Parlament minél szélesebb körére, majdnem azt mondhatnám: szeretném, ha az egészre. A nemzet nem engedheti meg magának a belső felőrlődést, és ez arra kötelez bennünket, hogy az értelmetlen csaták ügyében fegyverszünetet és a józan ész politikáját folytassuk. Kónya Imrével ellentétben én úgy vélem, hogy október 23-án nem az ellenzék és nem a szocialisták rúgták föl ezt a fegyverszünetet. (Taps a bal oldalon.)