ZSEBŐK LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólások két témája közül én csupán csak az egyikkel kívánok foglalkozni. A Duna eltereléséről és a bősi vízlépcsőről fogok pár gondolatot elmondani. Mint ahogy az már elhangzott, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a szlovákiai Csúnynál - tehát még a közös határszakasz előtt - elterelte a Dunát. A dologhoz közvetlenül hozzátartozik, hogy ezt megelőzően Brüsszelben háromoldalú szakértői tárgyalások előkészítése folyt, ahol a tárgyalások feltételeit - és így a tárgyalást is - elutasította a csehszlovák fél. Tudnunk kell azonban, hogy a feltételeket nem mi szabtuk. Az Európai Közösség bizottságának - mondhatnánk úgy is: kormányának - volt az egyik sarkalatos elvárása, hogy visszafordíthatatlan, egyoldalú lépést egyik fél se tegyen. Csehszlovákia Európának mondott nemet. Felvetődik a kérdés: vajon tehettünk volna-e olyan lépéseket, melyekkel elkerülhető lett volna az elterelés és a vízlépcső üzembe helyezése? Meggyőződésem, hogy nem. Vajon megtettünk-e mindent, amit megtehettünk? A válaszom: igen. De nézzük sorjában a történteket. A szerződést még 1977-ben egy másik világrendszer tagjaiként kötöttük, amikor a politikai és az ökológiai szempontok valami egészen mást jelentettek, mint manapság. 1989-re mi odáig jutottunk, hogy az akkori Parlament a nagymarosi erőmű elhagyásáról döntött, és a dunakiliti-bősi rendszerrel kapcsolatban közös vizsgálatok lefolytatását tartotta szükségesnek. Ezt követően az akkori magyar kormány Csehszlovákiának szerződésmódosító javaslatot adott át, melyre válasz sohasem érkezett. A rendszerváltozást követően, 1991-ben már a mi Parlamentünk hozott egy határozatot, melyben az államközi szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésére és új szerződés kötésére hatalmaztuk fel a Kormányt. Ennek megfelelően a magyar kormány újabb és újabb tárgyalást kezdeményezett, ahol előbb közös felülvizsgálatot, majd háromoldalú, az EK bevonásával történő szakértői vizsgálatot szorgalmazott. Az elmondottakat egyszerűbben kifejezve: miután számunkra kiderültek a vízlépcső kockázatai és ökológiai következményei, leállítottuk az építkezést. Mondtuk a csehszlovák félnek: fogadják el, hogy igazunk van, találjunk valami megoldást. Amikor láttuk, hogy nem fogadják el, azt mondtuk: tudjuk, hogy igazunk van, hisz szakértőink vizsgálatai ezt bizonyítják, de ez nem elég, ám vizsgáljuk meg közösen. Nem akartak közösen sem vizsgálódni. Jött az újabb javaslatunk: hívjunk olyan harmadik felet, akit ők is tisztelnek, és mi is tisztelünk, és így értékeljük az erőmű következményeit. A harmadik fél mondta: jövök, segítek, de amíg vizsgálódunk, ne csináljon senki olyat, ami a vizsgálatot megkérdőjelezi. Ez a javaslatunk is falra hányt borsó maradt. És mit csinált közben a csehszlovák fél? Épített, és ezt az építést egyetlen napra sem voltak hajlandók felfüggeszteni, amit másként, mint politikai nyomásként értékelni nem lehet. Csak mindezen előzmények után, ebben a kényszerhelyzetben hoztuk meg határozatunkat: ha nem állítják le a jogsértő C-változat építését, felbontjuk, megszüntetjük a szerződést. Ebben felajánlottuk ismételten, immár sokadjára: kezdődjenek tárgyalások új szerződés megkötéséről. Itt állunk most, és elterelték a Dunát. Vajon mi az, amiért vállalják az ökológiai következményeket, a kétoldali és a nemzetközi konfliktust? Vajon mi az értelme az egésznek? Az áram termelése nem, mert mi felajánlottuk, a kieső áram pótlására hajlandók vagyunk másféle erőművek építésében segítségükre lenni. Ez az áram odaát nem kellett. A hajózás és főleg az európai vízi út folyamatosságára való hivatkozás sem lehet magyarázat, mert a Rajna-Majna-csatornán közlekedő hajók a Duna e szakaszán vízlépcső nélkül is tudnak közlekedni. Akkor talán az árvízvédelem? - Nem, semmiképpen sem, mert meglehetősen szokatlan dolog árvízvédekezésként vízlépcsőt építeni. Mi hát a magyarázat? Kérem képviselőtársaimat, mindenki gondolkodjon el ezen. Én nem tudok ésszerű magyarázatot adni. Ismerem viszont azokat a veszélyeket és ökológiai károkat, amiket ez a vízlépcső jelent. Tönkremegy a térség, így Magyarország és a szlovák oldal ivóvízkészlete. Visszafordíthatatlanul károsul az ottani növény- és állatvilág. Ennek része a mezőgazdaságnak okozott mérhetetlen kár is. A vízlépcső létesítményei földrengésveszélyes területen épültek. Az ott élők közvetlen fenyegetettsége a mai naptól állandósult - és folytathatnánk a sort. Ismételten felhívom a figyelmet, hogy a bősi vízlépcső magában hordja ezeket a veszélyeket, és ez igazolja a következetes eddigi magatartásunkat. Mi nem válhattunk és nem válhatunk részesévé a vízlépcső üzembe helyezésének. Felelős kormányzat nem vállalhatja a következményeket. Kérem ezért a Kormányt, folytassa tovább diplomáciai, külpolitikai tevékenységét, ami a konfliktusból való békés kiúthoz vezethet. Ugyanígy kérem a parlamenti pártokat, hogy továbbra is támogassák a Kormány ilyen irányú lépéseit. Sajnos, én bizonyos vagyok benne, hogy ki fog derülni: a vízlépcső sokszorosan több kárt okoz, mint amennyi a feltételezett haszon. A károkért és az egyoldalú lépésekért a cseh és szlovák felet terheli a politikai, a jogi, a gazdasági és az erkölcsi felelősség. Mindezekkel együtt a vízlépcső továbbra is közös gondunk marad, mely gondot csak tárgyalásokkal lehet feloldani, illetve megoldani. (16.50) Ennek jegyében hívtuk meg, és találkozott környezetvédelmi bizottságunk a Szlovák Nemzeti Tanács környezetvédelmi bizottságával az elmúlt hét csütörtökén. Bár itt a felek álláspontjai alapvetően eltértek egymástól, én szeretnék bízni abban, hogy Szlovákiában is felülkerekedik majd a valódi értékeknek és érdekeknek megfelelő megegyezési szándék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)