DR. SZŰCS ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a bizalmat. Köszönöm, hogy úgy szavaztak, hogy elmondhassam mondandóimat. Formabontó módon én mint tevőleges +56-os és mint az +56-os érdemrend kitüntetettje kívánok szólni ehhez a dologhoz, mert úgy érzem, hogy rossz irányba ment el ez a vita, és nem olyan értelemben beszélünk itt, mint amiről a valóságban szó van. Én úgy gondolom, hogy az 1956-osoknak október 23-a ünnep, nagy ünnep. Eddig csendes ünnep volt, otthon, titokban ünnepeltünk. Most már szabad nyíltan is ünnepelni - hál+istennek -, és aki ezt az ünnepet megsérti, megbántja, alapvető bűnt követ el, tekintet nélkül arra, hogy ez a sérelem melyik oldalról érkezett volna. Természetes, fel kell tegyem én is a kérdést Kónya Imre után, hogy kinek az érdeke. Ő nem fejtette ezt ki. Én úgy gondoltam, egészen mostanáig, hogy én ezt értem. Azoknak az érdeke egy ilyen bensőséges ünnep megzavarása, akik a forradalom időszakában a barikád másik oldalán álltak. Vagy azok apjának, anyjának, rokonságának, baráti körének, akik a barikád másik oldalán, netán a III/III-asba és ebbe a rokon kategóriába tartoznak. (17.10) Ez eddig nekem nagyon világos volt; most, negyedórával ezelőtt zavarodott össze a kép. Idézem a Népszabadságból Horn elvtárs, bocsánat, Horn elnök úr nyilatkozatát, aki +56 kapcsán megjegyezte - idézem: -, hogy "Az akkor aktív forradalmárok ma az ellenzék padsoraiban ülnek, az MSZP eszmei elődei pedig a 301-es parcellában nyugosznak." (Közbekiabálás: Fúj! - Élénkség.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon próbáltam mértéktartó lenni, és úgy döntöttem magamban, hogy a legudvariasabb reakció, amit mondhatok erre a nyilatkozatra, hogy ez szemérmetlen. Én nem tudom, hogy az MSZP-frakció ezt hogy éli át, de a volt tevőleges forradalmárok nevében, meg a magam nevében ezt az undorító nyilatkozatot viszszautasítom. (Nagy taps.) És a 303-as parcella halottainak, vagy a 301-es+ kérem, én még a számra se merem venni azt a szót, ami annak a nyilatkozatnak a kapcsán eszembe jut annak ellenére, hogy Horn Gyula bizonyára jól informált, és ezúttal is kibújt a szög a pufajkából. (Taps.) Tehát ott tartottunk, hogy nem szabadna megzavarni egy ilyen kegyeletes ünnepséget. Nem szabadna ilyen tartós ünneprontást csinálni, ami itt most folyik. Napok óta arról beszélünk, hogy lehetne még elszúrni azt a hangulatot, azt az ünnepi hangulatot, ami az incidens ellenére megmaradt. Kérem, én elítélem ezt az ellenzéki nyafogást, ezt a magamutogatást, azt, hogy volt meghívó vagy nem volt meghívó. Kérem szépen, +56-ban a Corvin közbe vagy Veszprémbe nem meghívóval mentünk! Nem is küldtek! Magunktól mentünk, mert ott éreztük jól magunkat. (Taps.) Ahogyan tájékozva vagyok, a 301-es parcellába se meghívóval vitték az embereinket, azokat, akiknek a szellemi elődéről most nyilatkozott itt a képviselőtársunk. (Gadó György közbekiabál: Ezt kinek mondja, Mécsnek?) Tisztelettel köszönöm! Vissza fogok térni a skinheadnél, képviselő úr! (Derültség.) Kérem szépen, én megértem+ (Zaj, közbeszólások.)