DR. SZŰCS ISTVÁN (MDF): Köszönöm. Azt gondolom, hogy akik ténylegesen érdekelve voltak a forradalom ünneplésében, azok eljöttek, eljöttek ide a Kossuth térre. (Közbekiabálás: Nácik!) Úgy gondolom, hogy azért fordulhatott elő ez a kifütyölés, ez a hurrogás, mert a forradalomban ténylegesen érdekeltek már valahogyan nem szimpatizálnak annyira Göncz Árpád úrral, mint ezt évekkel ezelőtt tették. Úgy gondolom, hogy bizonyára az az oka ennek, hogy a köztársasági elnök úr nagyon elkötelezte magát a napi politikában, és minden bizonnyal azoké a felelősség, akik őt ebbe belesodorták. (Közbekiabálás: Úgy van!) Kérem szépen, a szocialista frakció fölvetette itt a javaslatát a vizsgálásra: nem szeretik ezt a hurrogást. Megértem: a szocialista frakció megszokta a tapsokat az elmúlt évtizedekben, itt a Kossuth téren mindig tapsoltunk, a Köztársaság téren+ (Zaj. - Közbekiabálás: Te is?!) Én is! Ez volt a divat, uraim! (Felzúdulás. - Az elnök csenget.) A Vörös téren is tapsoltunk, mert ez volt a divat. Most már belefér a pakliba a fütyölés, és belefér a pakliba a lehurrogás. Ez a demokratikus intézményrendszer egyik kellemetlen velejárója. Úgy vagyok tájékozva, hogy tojással, paradicsommal megdobálták már demokratikus államokban Kohl kancellárt, megdobálták Thatcher asszonyt, Erzsébet királynét, és kérem, úgy hallottam, hogy egyenesen merényletet követtek el a pápa ellen. Sajnos, ez benne van a pakliban, mint mondtam. (Zaj, közbeszólások.) Úgy gondolom, hogy lássák, milyen népi-nemzeti vagyok, hogy aki fölvette a csöngőt egyszer, az most már rázza. (Közbeszólás: Kolompot!) A kolompot, igen. Na most, kérem, ezzel szemben, ha valaki szembesül a tömegekkel, a saját választóival, nem azzal, aki őt választotta, hanem akit mi kiválasztottunk, akkor tudomásul kell venni azt is, ha ez a tömeg nem úgy fogadja őt, mint ahogy eddig elvárta volna. Kérem, ha belenézünk a tükörbe és megállapítjuk, hogy a tükör nem mutat olyan szép képet, mint amit magunkról föltételeztünk, ha a tükörben ráncosabbnak mutatkozunk, mint hisszük, akkor nem a tükröt kell összetörni, hanem le köll vonni a következtetéseket és el köll menni+ Úgy értem, a kozmetikushoz, hogy csökkentsük a ráncainkat. Tehát azt hiszem, hogy volt már példa ilyesmire Magyarországon is és volt már példa a nyugati demokráciákban is. Úgy hiszem, hogy önök túljátsszák, túldimenzionálják ezt a kérdést. Na most, kérem, a következő témakör a morális jog. Fölvetem, hogy egyáltalán egy köztársasági elnöknek van-e joga a megsértődésre. Van-e joga 50-60 ezer ember előtt megsértődni és faképnél hagyni ott a hallgatóságot? (Hodosán Róza: A fasisztákat!) Minden bizonnyal van, mert különben nem tette volna a köztársasági elnök úr. De azt hiszem, hogy ahhoz már nem nagyon van joga, hogy az ő politikai és emberi botlását, hirtelenül talán egy rossz döntését most a Kormányra hárítsa. Úgy gondolom, hogy nem szabadna ezt tennie. Márpedig itt ez történik, hogy a köztársasági elnök úr ott egy pillanatra meglepődött a tükörbeni képétől. Úgy érzem, hogy egy rossz döntést hozott, utána fölmérte a rossz döntés következményeit, és azonnal a belügyminiszterre oktrojálta a felelősséget. Kérem, lehet. A szocialista és a nemzetiszocialista jelképek. Kérem, akik ismernek, tudják, hogy én az utóbbi 50 évben ugyanúgy gyűlöltem ezt a fajtát is, mint a másikat, akivel a beszédem elején kezdtem. De azt hiszem, hogy az Alkotmány ezt nem tiltja; miként egyik ellenzéki képviselőtársunk mondta a tévében. Az alkotmánymódosításokat együtt csináltuk, kétharmados, önök is segítettek. Akkoriban bizonyára nem jutott eszünkbe, hogy tiltani köll ezeket a jelképeket. Sajnos az idő úgy hozza, hogy tiltani köll, és nyilván tiltani is fogjuk. De azt azért erkölcstelen dolognak tartom, hogy most önök úgy mutatkoznak, hogy mutogatnak ránk, mintha az összes törvényt és minden alkotmányt a kormánypárt csinálta volna. Kérem szépen, nyilván akkor kell ezekről törvényt hozni. De természetesen nem nagyon hangzott el: nemcsak a horogkeresztet és az árpádsávot köll majd eltiltani, hanem a vörös csillagot is+ (Közbeszólás: Így van!) +, mert van egy olyan gyanúm+ (Taps.)+, hogy a vörös csillag jegyében nagyságrenddel több embert, inkluzíve több kommunistát irtottak ki, mint az árpádsáv és a horogkereszt alatt összesen. Ez nem jelenti azt, hogy pártolnám ezt a két jelvényt, csak konstatálom, hogy a vörös csillag nagyobb kárt csinált az emberiségnek, mint a világ összes járványa és háborúja együtt. És nagyon sokan ülnek ebben a teremben, akik évtizedekig viselték ezt a vörös csillagot, és érdekes módon nem voltak úgy fölháborodva, mint most az árpádsávon. (Közbekiabálás: Törvényt kell módosítani!) Törvényt köll módosítani, nyilván. Szóval kérem, a magam részéről, említettem, mint +56-os résztvevő, rendkívül hamis beállításnak tartom ezeknek a szerepét fölértékelni, és egyenesen bűnösnek azt a tevékenységet, amelyet egyes képviselőtársunk csinál, hogy az '56-osokat összemossa ezekkel a skinheadekkel. Kérem, még azt is megjegyzem, hogy a skinheadeket sem szabad megvetni - most utalok erre a bekiabálásra -, azokat se lehet egy tagban elítélni, mert lehet, hogy valaki nem skinhead, csak kopasz. (Derültség, zaj.) Kérem, a felelősség kérdéséről, és befejezem. Úgy gondolom, hogy a köztársasági elnök úr belesodródott ezekbe az eseményekbe. Úgy gondolom, hogy pillanatnyi botlása, rossz döntése után fújják most ezt a luftballont, tovább fújják és újra fújják. (17.20) Én azt hiszem, nem ezt kéne csinálni. A felelősséget nem a Kormánynál kell keresni, hanem annál, aki ezt a botlást megcsinálta, és nem utolsósorban azoknál, akik beleviszik a köztársasági elnököt ezekbe a napi pártpolitikai dolgokba, ahelyett, hogy ők is óvnák, hogy ne keveredjen bele ebbe a napi politikába. És azok a felelősök, akik még ezt a számomra szent napot is igénybe veszik annak érdekében, hogy lehetőség szerint még botrányt is csináljanak. Ezért utolsó mondatként azt szeretném mondani, kérem a képviselőtársaimat, és kérem azokat, akik ezt a felszólalást hallják vagy írják, hogy ne dőljenek be az ellenzék súlyos provokációjának és ennek az ellenzéki hisztériának. (Egy hang: Nahát, ez elképesztő!) Értettem, képviselő úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelettel köszönöm, elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)