DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Engedjék meg, hogy mielőtt a Független Kisgazda- , Földmunkás- és Polgári Párt tagsága nevében ki fogom fejteni, hogy mi +56. október 23-a emlékét hol látjuk meggyalázva, legyen szabad föltennem azt a kérdést, hogy vajon miért nem került eddig sorra a vitában a tények rögzítése - nevezetesen annak a ténynek: azon túlmenően, hogy ki szeretett volna +56 október 23-a emlékére 1992. október 23-a délutánján itt, a Kossuth téren beszélni, tehát a magyar közjogi méltóság legcsúcsán álló köztársasági elnök, talán nem árt rögzíteni azt a tényt sem, hogy ez a köztársasági elnök teljes joggal szólhatott +92. október 23-án, hiszen +56. október 23-ának egyik hőse és mártírja, akit életfogytiglani szabadságvesztés büntetésre ítéltek, és akire nézve az ügyész, a vádhatóság képviselője mindenképpen szerette volna a halálos büntetést elérni. (Zaj.) Én tehát úgy gondolom, hogy ezt a tényt érdemes rögzíteni ahhoz, hogy egyáltalán a kérdéskörben tárgyilagos álláspontot alakíthassunk ki. Ezt nyilvánvalóan meg lehet ítélni úgy, ahogy a miniszterelnök úr tette, vagyis szubjektíven, de meg lehet ítélni, mondjuk, a jogszabályok tükrében is. És miután én úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úr által elmondottak aszinkronitásban vannak a jogszabályi előírásokkal, hadd hivatkozzam az 1989. évi III. törvény 11. §-ának (1) bekezdésére és 14. §-ának (1) bekezdésére, mely jogszabályhelyek tökéletes eligazodást adnak a jelen kérdés helyes elbírálásában. Nevezetesen: a rendezvényért mindenekelőtt, általános szabályként, a rendező felel. Ha ez a rendező a Kormány volt, akkor a Kormánynak kellett volna biztosítania a rendet. Én nem tudom, hogy ki volt a rendező - talán az államtitkár úr a belügyminiszter távollétében is meg tudja mondani -, de ha nem a Kormány volt, vagy nem volt rendezője ennek a tömeggyűlésnek - amint itt az egyik frakcióvezető ezt, ugye, aposztrofálta -, abban az esetben a 14. § (1) bekezdése értelmében a rendőrségnek közbe kellett volna avatkoznia, a rendet biztosítania kellett volna. A jogszabályok tükrében tehát nem lehet kérdéses, hogy mit kellett volna itt tenni. Ezért a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nevében mélységes megdöbbenésemnek adok hangot, hogy a köztársasági elnök úr részére mint +56-os mártír részére, és mint a legmagasabb közjogi méltóság részére nem biztosították a méltó megszólalás jogát. Ami azonban ezen túlmutat, azt a pártom nevében szeretném aláhúzni. Nevezetesen, én úgy gondolom, és mi úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy az, ami 1992. október 23-án történt, egy folyamatnak a természetes következménye: annak a folyamatnak a természetes következménye, amelyet én nem tudok másként kifejezni, mint +56. október 23-a emlékének a meggyalázását. Én úgy gondolom, a Kormánynak a kirekesztő politikája, nevezetesen, hogy nem engedett senkit +56. október 23-a méltó megünneplésében a Kormány közelébe sem kerülni+ Hiszen hadd utaljak arra, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egyetlenegy meghívót sehová nem kapott - ezt az ország nyilvánossága előtt, teljes felelősségem tudatában jelentem ki. De nemcsak hogy nem kapott meghívót! Mi megjelentünk meghívó nélkül is, például a 301-es parcellánál, koszorúzni. Ott nem akartak engedni minket koszorúzni, azt mondották: majd a Szózat elhangzása után. Annak a pártnak a koszorúját letenni, amely a legtöbb hőst adta +56-nak. (Zaj.) Ezt kérem tisztelettel tudomásul venni. És ha ebben a körben csak arra utalok, hogy a miniszterelnök úr is és a köztársasági elnök úr is valamikor tagjai voltak ennek a pártnak, akkor úgy gondolom - akkor is, ha a hatalom most nem szereti a párt elnökét -, a párt tagsága, a párt múltja iránti tiszteletből is meg kellett volna tennie. És a párt tagjainak az +56. október 23-ai forradalomban és szabadságharcban kifejtett aktív részvétele miatt is lehetővé kellett volna tenni, hogy letegyük a koszorúnkat, és nem úgy, ahogy végül kényszerültünk: hogy tolvaj módjára, csendben, titokban tegyük le a koszorúnkat - igaz, hogy a jelenlévők ovációja, tapsa és megbecsülő elismerése közepette. De a Kormány ki akart minket rekeszteni +56 méltó megünnepléséből - és én ezért felelőssé teszem a Magyar Köztársaság Kormányát: ehhez nincs joga sem a miniszterelnök úrnak, sem a Kormány egyetlenegy tagjának. +56. október 23-a az országé, és elég szégyen az, hogy nem volt elég kokárda, nem volt elég piros-fehér-zöld zászló, hogy a tömeg elmaradt ezekről az ünnepségekről, töredéke volt annak, mint tavaly és tavalyelőtt. És külön kénytelen vagyok kitérni arra, hogy ahol mi megjelentünk - például én, személy szerint, Lajosmizsén -, onnan semmiféle híradást nem adtak, éppen azért, hogy diszkriminálják a pártot, hogy +56-ból kirekesszenek mindenkit, csak a Demokrata Fórum maradhasson benn abban. És ebben a körben kell rámutatnom arra: a Független Kisgazdapárt tagsága, szimpatizánsai +56 meggyalázásának tekintik azt, hogy a rendszerváltás nem lett végrehajtva, nem történt meg az a személycsere, az a pincétől a padlásig tartó nagytakarítás, amelyet a kormányzó párt a választási hadjárat során ígért. Mi +56 meggyalázásának a nemzet kirablását tekintjük, azt, hogy a szemünk előtt egy rendkívül szűk réteg, minden ellenszolgáltatás nélkül, csupán azért, mert közel van a tűzhöz, óriási vagyonra tesz szert, míg a lakosság milliói kétségbeesve néznek a jövőjük elé, nem tudják, hogy munkanélküliként vagy a munkában eltöltött évek eredményeként nyugdíjasként kell-e szembenézniük azzal a ténnyel, hogy fázzanak-e vagy éhezzenek a télen. Mi ezt tekintjük +56 meggyalázásának. És meggyalázásnak tekintjük azt is, hogy október 22-én az +56-os Újpesti Emlékbizottságnak nem volt ahhoz joga, hogy elhelyezzen egy emlékezőtáblát az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumon, ahol az újpesti hősök benzines palackokkal és egyszerű puskákkal szálltak szembe a szovjet tankokkal. (17.40) Megakadályozták az +56-os Újpesti Emlékbizottságot az emléktábla hivatalos felállításában, és ugyanúgy, végül is engedély nélkül kellett feltennünk a táblát, mint ahogy a kommunizmus idején is erre kényszerültünk. Én úgy gondolom és azt hiszem, az igen tisztelt Háznak ebben végül is igazságot kell szolgáltatnia, hogy +56 emlékéhez méltatlan mindaz, ami +92 október 23-án történt. Méltatlan a köztársasági elnök úrral szemben és éppúgy méltatlan az egész magyar néppel szemben is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)