KŐSZEG FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször elhangzott az, hogy az ellenzéki képviselők és az ellenzék általában nem, vagy nem kellő számban vett részt ezeken az ünnepségeken. Ettől még magától nem kértem volna szót, az késztetett arra, hogy megnyomjam a gombot, hogy Miklós Árpád képviselőtársam a +88-as október 23-át hozta szóba. Azt szeretném mondani, hogy én a magam részéről számos képviselőtársammal és számos barátommal, akik most a Szabad Demokraták Szövetségének padsoraiban foglalnak helyet vagy ezzel a párttal rokonszenveznek, már 1981-ben egy magánlakáson részt vettem egy október 23-iki ünnepségen. (18.30) A 25. évforduló alkalmából rendezett ünnepségen, amelyet az azóta elhunyt Krassó György kezdeményezett, és utána, a következő napon ennek az összejövetelnek, megemlékezésnek valamennyi résztvevőjét bevitte a rendőrség, kihallgatta és megfenyegette. Ennek ellenére a rákövetkező években minden alkalommal részt vettünk hasonló megemlékezéseken. Első alkalommal 1988. október 23-án készült az akkori ellenzék megemlékezésre, akkor Csurka István Bíró Zoltánnal együtt egy olyan nyilatkozatot adott ki, hogy miután a hatalom igen szigorúan figyelmeztette az ellenzéket, hogy ne lépjen az utcára, ne próbálkozzon nyilvános megemlékezéssel, ebben a nyilatkozatban arra szólította fel Budapest lakosságát, a magyar ifjúságot, hogy ne vegyen részt ezen a megemlékezésen. Ennek ellenére számosan kimentünk az utcára és számosan szembenéztünk azokkal a rendőrökkel, akiknek a vezetője belügyminiszter-helyettesként ugyanaz a Túrós András volt, aki jelenleg a közrend és közbiztonság legfőbb őrzője Magyarországon. (Taps a bal oldalról.) Ebben az évben valóban nem mentem el egyik ünnepségre sem két okból: egyrészt azért nem, mert úgy gondoltam, hogy ez ma egy tisztes állami ünnep, amelynek a fontosságában egy pillanatig nem kételkedtem természetesen, amelyet tisztelek, de úgy gondoltam, hogy ma, akkor, amikor ez egy ilyen hivatalos állami esemény, amikor nyilvánvalóan sok ember vesz rajta részt, nem olyan okvetlenül fontos, hogy mindenki részese legyen ennek a protokollnak. A másik dolog pedig az, hogy a múlt évben azt tapasztaltam - és egyre inkább azt tapasztalhatta az ember -, hogy egyes pártok, a kormánykoalíció pártjai megpróbálják ezt az ünnepséget - ahogy mondani szokták - pártpolitikai módon pártünneppé tenni, megpróbálják ennek az +56-os hagyománynak bizonyos elemeit felnagyítani és más elemeit pedig lecsökkenteni, semmissé tenni. Most a 23-ai események és most még inkább ez a mai vita, különösen pedig az, amit Csurka István mondott ebben a vitában, világossá tették a számomra, hogy október 23-ának a megünneplése megint politikai kérdés, nem protokoll, hanem igenis politikai kérdés, amelynek során, amelynek keretében politikai erők állnak egymással szemben. Ezen túl mindig el fogok menni az október 23-ai ünnepségre, azon az oldalon fogok állni, ahol a demokrácia erői állnak, azok az erők, amelyek +56-nak a demokratikus hagyományát kívánják életben tartani. (Taps a bal oldalon.)