DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Az idő miatt is szeretnék nagyon röviden foglalkozni ezzel a törvényjavaslattal. A társasági adó kiindulási alapja a számviteli törvény alapján kimutatott eredmény. Ebből következően - szemben a forgalmi adóval - az új számviteli törvény flexibilisebb jellege folytán kifejezetten adóalap-szűkítés valósult meg. Tulajdonképpen ennek a törvénynek az alapvető célja a számviteli törvényhez is, egyéb, azóta megvalósult törvényekhez való hozzáigazítás volt. Az adóalap szűkítésnek egy további - tulajdonképpen elsődleges oka - a vállalati csődök és felszámolások ugrásszerű emelkedése, illetve az ipari és mezőgazdasági termelés radikális csökkenése. Ugye tudjuk, hogy az elmúlt három évben több mint 50% volt az ipari kibocsátásnak a csökkenése. Ez olyan mértéket ért el, hogy a nyereség, illetve most már a társasági adó költségvetésén belüli részaránya 1990-hez viszonyítva ez évben mintegy harmadára csökkent, és valahol a 7% körül van, tehát egyre inkább marginalizálódik. (21.30) Ebben természetesen jelentős szerepet játszik az állami vállalatok, szövetkezetek átalakulása is, tehát bizonyos fokig természetesnek nevezhető ez a részesedéscsökkenés, de azért ilyen mértékben semmi szín alatt nem elfogadható, és ebben sajnos a magyar gazdaság helyzete, és ezen belül különösen a magyar ipar helyzete szembeszökő. A törvényjavaslat elsősorban pontosító jellegű, tehát ezekhez az időközben meghozott törvényekhez való hozzáigazítás, a törvényjavaslat ezt a hozzáigazítást nagyobbrészt korrektül és logikusan valósította meg. Ahol viszont határozottan hiányérzetünk van a törvényjavaslattal összefüggésben, az olyan, az adóztatással szorosan összefüggő strukturális átalakulásnak az elmaradása a beruházások átalakulása szemszögéből igen fontos kérdésekben, úgymint az értékcsökkenési leírásnak az új számviteli törvénnyel összhangba hozása, a készletek át-, illetve újraértékelése, valamint a tőkenyereségek adóztatásának korszerű, a rövid és hosszú távú tőkenyereségek közötti különbséget tevő szabályozása. Ezen túlmenően említette a miniszter úr is és Remport Katalin is az 50 ezer forint érték alatti tárgyi eszközök kérdését, amit ez a törvényjavaslat is szabályoz, illetve erre is értelmezhető. Ezt a szabályt az 1992. december 31-e után beszerzett tárgyi eszközökre lehet alkalmazni. A 13. § bekezdésének előírása szerint a 20 és 50 ezer forint közötti egyedi értékű tárgyi eszközök értéke az adóalapból két év alatt egyenlő részletekben levonható. Ebből a szabályozásból viszont az következik, hogy a +93. január 1. előtt beszerzett tárgyi eszközök költségelszámolása még +93. január 1. után is több évig tart, mivel nem lehet alkalmazni a szabályt a +93. január 1. előtt beszerzett tárgyi eszközökre. A logikus és az adóalanyok érdekeinek megfelelő adminisztrációt is csökkentő legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a +93. január 1. előtt beszerzett eszközöket az adóalapból 1993. évben egy összegben le lehetne írni. Egy ilyen megoldás összhangban lenne a 20 és 50 ezer forint közötti egyedi értékű tárgyi eszközökre vonatkozó 13. bekezdésben foglalt szabályozás alapelvével is. Talán ez az, amit leginkább úgy gondolunk, hogy ebben az esetben - mivel ma már többször elhangzott - ki kellene emelni. Összefoglalva mindezek mellett megállapítható, hogy 1992-höz képest a társasági adónemben alapvető módosulás nem található, a javaslatok pontosítást szolgálnak és ilyen értelemben érintik a jelenleg érvényben lévő törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)