DR. BECKER PÁL, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellentétben az elmúlt évekkel, de összhangban az államháztartási törvény idevágó szakaszaival, a Kormány időben, szeptember 30- án benyújtotta az 1993-as költségvetést. Az általános vita megkezdésére minden képviselő megkapta az Állami Számvevőszék jelentését is, amely magas szakmai színvonalon értékelte az előterjesztést. Mindez nagy segítséget nyújtott a frakciónknak is, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Ugyanakkor egy kicsit sajnáljuk, hogy ez a jelentés meglehetősen későn jutott el hozzánk, hiszen összeállításához négyszer annyi időre volt szükség, mint tavaly. Milyen gazdasági háttérre alapozhatott és alapozott az 1993-as költségvetés? Mindannyian ismerjük a tényeket, hogy 1991-ben az árak 35-36%- kal emelkedtek, az inflációs ráta 1992-ben várhatóan 20 és 25% között lesz. A jogi személyiségű társaságok száma tízről ötvenezerre nőtt az elmúlt időszakban, 200 helyett 400 ezer az egyéni vállalkozók száma, és nagyarányú liberalizáció ment végbe a külkereskedelem területén is. Ma már az áraknak több mint 90%-a szabad árformába tartozik, tehát a piaci viszonyok döntik el az árak nagyságát, nem pedig a Kormány vagy a Parlament. A gazdasági élet egyik fontos részén, a pénzügyi rendszeren belül a pénzintézeti törvény viszonylagos stabilitást hozott létre. Hangsúlyozom, hogy viszonylagos stabilitást, hiszen ezt a stabilitást tovább kell erősíteni, és várhatóan ezt a kidolgozás alatt álló bankstabilizációs, konszolidációs program meg fogja oldani. A konvertibilitás és stabilitás című kormányprogramtól eltérően a fizetési mérleg 1991-ben az 1200 millió dolláros hiány helyett 700 millió aktívumot mutatott fel, s +92-ben is a 650 milliós hiány helyett 700 milliós pozitívumot tudunk felmutatni. A tervezett devizatartalék szintjét jóval magasabban sikerült elérni, 2,1, illetve 2,4 milliárd helyett +91-ben 4, 92-ben - tehát idén - kb. 5 milliárd dollár a várható devizatartalék. Ugyanakkor ezen programtól negatív irányban is eltért a gazdaság. Az első és legfontosabb, a legsúlyosabb kihatású eltérés, hogy az 1991-ben várt 3%-os GDP-csökkenéssel szemben 11%-os volt a visszaesés, és 1992-ben, amikor egy szerény növekedéssel számolt ez a program, akkor még mindig visszaesésről kell beszélnünk, egy 2-5%-os teljesítménycsökkenésről. Ennek egyik következménye, hogy jelentősen megnőtt a költségvetés hiánya. A GDP %-ában meghatározva ezt az értéket, a program +93-ra 1,4%-os hiányt prognosztizált, ezzel szemben a most megkapott adatok szerint várhatóan 6,7% lesz. A hiány tervezettnél nagyobb növekedését mind +91-ben, mind +92-ben a vártnál kisebb bevételek okozzák, amelyek értelemszerűen rendkívül szoros összefüggésben vannak a GDP alakulásával, és ahogy csökkent, illetve a tervezetthez képest nem nőtt a GDP, úgy növekedett a jövedelem centralizációja. A program ennek a centralizációnak a csökkenésével számolt, és ebben mindannyian egyetértettünk, hogy ez az út, amit követnünk kell. A feltételek alakulása miatt azonban +91 és +92 között ez a centralizáció jelentősen nőtt, +92 és +93 között valamelyest csökken. 3130 milliárd forint a GDP várható értéke 1993-ban, amely 118%-a a +92-es értéknek, eközben az államháztartás bevételei, illetve kiadásai durván 16%-kal nőttek, tehát itt a GDP-koncentráció foka csökkenő. Ugyanakkor az államháztartás bevételeinek 60,5%-át központosítottuk 1991- ben. +93-ban ez az arány 66,9%, tehát - ahogy említettem - jóval magasabb a +91-esnél, ugyanakkor kisebb a +92-es 67,7%-ánál. Hogyan alakultak a gazdálkodó szervezetek feltételei az elmúlt időszakban, és mi várható 1993-ban ezen a területen? Ha megnézzük a beterjesztést, akkor a gazdálkodó szervezetek költségvetési befizetései a költségvetés arányában jelentősen és folyamatosan csökkennek. Pénzintézetek nélkül ez az arány +91- ben 28, +92-ben 22% volt, és +93-ban várhatóan ez 19,5%. (10.40) A GDP %-ában meghatározva, az államháztartás összességében is csökken a befizetés a gazdálkodó szervezetek részéről. Ennek több oka van. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy recesszió van, volt Magyarországon, tehát értelemszerűen a gazdálkodó szervezetek befizetései csökkennek ezen időszakban. Ugyanakkor az elmúlt három évben jelentősen változtak a jogszabályi feltételek, amelyek szándékosan azt az eredményt hozták, hogy a vállalkozóknak, illetve a gazdálkodó szervezeteknek jóval kevesebbet kell nyereségadó címén befizetniük a költségvetésbe. Itt csak nagyon röviden hadd említsem meg, hogy az új amortizációs szabály révén az új beruházásokat az eddigi 20 év helyett 6 év alatt lehet amortizálni, amely költségágon elszámolva - értelemszerűen - a nyereségbefizetés csökkenését vonja maga után. Nem jelenti ez azt, hogy az elmúlt időszakban ez tényleges nyereség volt, hiszen a vállalatok szempontjából semmiféleképpen nem volt, hiszen a költségeiket nem tudták ezáltal realizálni. De a költségvetés szempontjából ez tényleges nyereségként volt értékelhető, hiszen azt a gazdálkodó szervezetek befizették a költségvetésnek. A számviteli törvény a gazdálkodó szervezeteknél is biztosít tartalékolási lehetőséget, amelyet a nyereségadó képzése előtt tudnak képezni, így megintcsak csökken a törvényesen elszámolt nyereség. Az elmúlt időszakban - ahogy ezt már érzékeltettem - rengeteg új vállalkozás alakult, és ezek az induló vállalkozások a legritkább esetben fizetnek nyereségadót az első években. Nem fizetnek akkor sem - érthető módon, hiszen magasak a költségeik -, ha nem új vállalatokról, gazdálkodó szervezetekről van szó, hanem meglévő gazdálkodó szervezetek szétválásáról. Végül pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a nagyon helyes, leszögezem, helyes mentalitásváltozást, hogy a kisebb magánvállalkozóknak egyszerűen nem érdekük a nyereség kimutatása. Az elmúlt időszakban, az elmúlt rendszerben az utolsó években eljutottunk oda, hogy a nagy gazdálkodó vállalatok vezetőinek prémiuma a kimutatott nyereségtől függött, és sokszor a saját egzisztenciális helyzetük is. A magánvállalkozónak nem érdeke a nyereség kimutatása, hiszen a nyereség után adóznia kell, ezért sokszor a jogszabályi keretek között a saját személyi fogyasztását is beviszi a vállalkozásába. Gondolok itt arra, hogy gépkocsit vesznek a vállalkozás költségére, nagyon sokan meg tudják tenni, hogy a tévét, a bútort, a lakásfelszerelést is a költségek terhére számolják el. Végül pedig jelentősen csökkentette a befizetéseket, hogy az áruforgalom egy része kikerülte a hivatalos csatornákat, kikerült ezzel az APEH, az ellenőrző szervezet látóköréből. Jelentős és érdekes az a mutató, amely a nyereségcentralizáció fokát jelzi. +91-ben 31,9, +92-ben 24,8, +93-ban 27% a nyereségcentralizáció. Tehát ahogy az előbb elmondtam, egyre kevesebb az adóalap, amit a gazdálkodó szervezetek felmutatnak, s amikor eljutunk az adóalaphoz, akkor a nyereségcentralizáció foka is csökken a költségvetésben, amit én és frakcióm helyes tendenciaként értékelünk. Más jellegű változásokat érzékelhetünk a lakossági befizetéseknél. Ezeknek a befizetéseknek a költségvetésen belüli aránya jelentősen nőtt, +92-ben 19,7% volt, +93-ban ez várhatóan 21,7% lesz. Ennek több oka is van. Az egyik egy technikai jellegű ok: a tervezet az eddigi 50-50%-os személyi jövedelemadó-megosztás helyett egy 70-30%-os megoszlást javasol. Értelemszerűen itt nagyságrenddel ugrik meg az az összeg, amelyik a költségvetés bevételeinél jelenik meg, pusztán amiatt, hogy az 50-50% 70-30%- ra módosult. Ugyanakkor az összes személyi jövedelemadó-köteles jövedelem az elmúlt időszakban csökkent. +92-ben a lakosság összes bruttó jövedelmének 47,6%-a volt személyi jövedelemadó-köteles, ez 1993-ban 46%-ra csökken. Csökken a progresszív adóalapot képező jövedelmek aránya is, bár itt a csökkenés 0,1%-pont, 40,2%-ra jutunk el. Ezzel szemben, tehát azzal szemben, hogy az adóalap csökken, az összes jövedelem adóterhelése nő azáltal, hogy a személyi jövedelemadó-tábla nem változik, tehát az értékhatárok megmaradnak. A +92-es érték 8,6%-ról 8,9%-ra növekszik, tehát az összes jövedelem adóterhelése 0,3%-ponttal növekszik. Azt hiszem, a lakosság nagy rétege nem is foglalkozik a személyi jövedelemadóval, illetve az ezzel kapcsolatos változásokkal, hiszen az ő helyzetüket a tervezett kétkulcsos ÁFA-rendszer befolyásolja leginkább. Ez mindannyiunk előtt ismert, nem kívánom részletezni a hatásait, pusztán azt a tényt, hogy a kétkulcsos adórendszer a 0% megszüntetésével azokat az embereket sújtja a legjobban, akik eddig is igen nehéz körülmények között éltek, hiszen az ő fogyasztásaikban szerepel magas aránnyal mindazon juttatás, szolgáltatás, aminek az ÁFA-kulcsa a tervek szerint megváltozik. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja még szeptember elején, a kenesei frakcióülésen 6 embert bízott meg azzal, hogy keressük meg ennek az ellentételezését pont azoknál a rétegeknél, amelyeket legsúlyosabban érint ez az intézkedés. 27 elemből álló programcsomagot dolgoztunk ki az elmúlt időszakban, ennek konkrét kihatásairól csak néhány nap múlva tudunk beszámolni, hiszen a költségvetési változások kiszámolása folyamatban van. Igen fontos változás még a kétkulcsos ÁFA-rendszeren belül a lakásépítéseknél az ÁFA-visszatérítés megszűnése. Képviselőcsoportunk azon megoldáson gondolkodik, hogy meghatározatlan ideig, a lakásépítésnél bizonyos összeghatárig megmaradjon a visszatérítés lehetősége. Ezzel - ha szabad így mondanom - több legyet is szeretnénk ütni egy csapásra. Az eddigi rendszer több szempontból is igazságtalan volt. Igazságtalan volt a visszatérítés azért, hiszen ha valaki 50 millióért épített házat, ugyanúgy megkapta az ÁFA-visszatérítés lehetőségét, mintha 2,5 millióért épített volna, és így a költségvetés - szándékán kívül - hússzor annyi pénzzel támogatta ezeket az építkezéseket, mint azokat, akik szerény feltételek megteremtésére voltak csak képesek. Ez a támogatás elfogadhatatlan! Igazságtalan volt ez a rendszer azért is, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy lakásépítés során az adott körzetben, környéken mi minden épült fel a lakás terhére, ha szabad így mondanom. Hiszen a víkendházaktól kezdve, mindenféle más bővítések, felújítások, lakástól teljesen független felújítások ÁFA-terhét is arra a bizonyos építkezésre lehetett terhelni, így megintcsak nem szándékolt támogatást erőszakolva ki. Ha egy bizonyos összeghatárig engedélyezzük, illetve meghagyjuk a visszatérítés lehetőségét, ez mindkét problémát megoldja, hiszen nem támogatja a villa-, a palotaépítkezéseket, és nem ad lehetőséget a visszaélésre sem. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ez a megoldás életben tart egy nagyon nagy apparátust az APEH-nél, és ennek a költségeit is a költségvetésnek kell vállalnia. A lakosság helyzetének elemzésekor mindenféleképpen figyelembe kell venni, hogy az állami költségvetés mennyi pénzt fordít a szociálpolitikai támogatásokra. Ez az összeg 1993-ban 253 milliárd forint, ami 24%-kal több a +92-es tervezettnél és mintegy 23%-kal több, mint a +92-es várható tényadat. (10.50) Az államháztartás összességében 845 milliárd forintot fordítunk szociálpolitikára - itt 2l%-os a növekmény. Sajnos, ennek a növekménynek igen jelentős része a szolidaritási, illetve a foglalkoztatási alapra esik, tehát a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos, de ha ezen összegeket nem vesszük figyelembe, a növekmény 1993-ban akkor is 17%. Az önkormányzatok helyzete a költségvetésen belül, illetve a támogatási szintjük 1993-ban nem változik 1992-höz viszonyítva -, hangsúlyozom, hogy itt a költségvetésen belüli arányról beszélek. A személyi jövedelemadó javasolt 70-30%-os megoszlása 1992-höz képest 14 milliárd forint veszteséget jelent az önkormányzatoknak, 1993-ban a tervezett, illetve az eredeti 55%-os elosztáshoz képest 33 milliárdot! Ezzel szemben az állami támogatás 265 milliárd forint +93-ban, - 47 milliárddal több, mint a +92-es előirányzat. Itt nagyon sok olyan feladat is bekerült az önkormányzati feladatok közé - nevesítve, amely eddig valójában feladatuk volt, - egy részük nem volt feladatuk a tényleges életben -, és az ezekhez kapcsolódó normatíva emeli meg a központi támogatás mértékét. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor az új előirányzatok nélkül a támogatás növekedése 10% az önkormányzatok esetében. Nem kerülhetem meg - sajnos - azt a témát, amelyet a költségvetési irányelvek során is említettem. Örömmel jelenthetem, hogy azon időszak óta, amikor legutóbb erről beszéltem a Parlamentben, az önkormányzatok számláján 3 milliárd forinttal több pénz van, - ennyi a növekmény azon időszak alatt, hogy ezt legutóbb felvetettem. Jelen pillanatban 72,6 milliárd forint az önkormányzatok számlaállománya, amely a januárihoz képest 18 milliárd forinttal több. Itt nem arról van szó - mint ahogy egyesek felvetették -, hogy itt a pénzmenet finanszírozására van szükség - a gazdálkodás finanszírozására -, mert ezt nem indokolja ez a dinamikus növekedés, és nem indokolja az sem, hogy ennek a 72 milliárdnak 40%-a tartós betétállományban van. Természetesen rendkívül helyesen teszik az önkormányzatok, hogy tartós betétállományban tartják pénzeiket, hiszen ostobaság lenne a rövidebb lejáratú, kisebb kamatozású betétállományokban tartani pénzüket, de 1992-ben a finanszírozásnak ez a módja 9 és fél milliárd forint kamatjövedelmet jelentett önkormányzati szinten, ami nem értékelhető másként, mint burkolt állami támogatásként. Minden költségvetésnek neuralgikus pontja és a reflektorfény közelében van az államigazgatás. Menynyi pénzt fordít erre a költségvetés? Ha a költségvetési szervezeteknek az összkiadását nézzük, akkor 1993-ban az előirányzat 285 milliárd forint, amely 112,9%-a a +92-es előterjesztésnek. Meg kell mondanom őszintén, hogy ez a szám, ha jobban megnézzük, az égvilágon semmit nem mond! Nem mond azért, mert ennek a számnak örülhetünk, hogyha növekszik: örülhetünk, hogyha csökken. Örülhetünk, ha növekszik, mert benne vannak a múzeumok, a központi kórházak, az egyetemek stb., stb., ugyanakkor ebben a számban benne vannak az igazgatási szervek is. Éppen ezért a mostani költségvetés jellegéről sokkal többet mond, ha megnézzük az államigazgatás és az államhatalom támogatásának változását. Az államhatalom és az államigazgatás összesen 1993-ban 6,8%-kal több pénzt kap, mint 1992-ben - eközben a létszám 4,2%-kal csökkent. A viták során mindig össztűz alá kerül - nagyon helyesen, és ezt az össztüzet én magam is támogatom, részt is szoktam venni benne - a kormányzati szervek támogatása. 1993-ban a beterjesztés szerint a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek összesen 5,2%-kal több pénzt kapnak, mint 1992-ben. Természetesen én is értesültem arról - mint képviselőtársaim -, hogy 1992- ben a KSH-ban átsorolás történt, tehát ma más szervezetek tartoznak az igazgatási ágazat alá, mint tartoztak 1992-ben. Éltem a gyanúperrel, hogy az adatok nem lesznek olyan szépek, ha összehasonlító szerkezetben vizsgáljuk meg az igazgatási ágazat súlyát, illetve a támogatás növekményét. Ezért kiszámoltattam ezt az adatot is: így 1993-ban az összehasonlítható szerkezetű igazgatási ágazat összesen 1,4%-kal több támogatást kap, mint 1992-ben. Tehát ha összehasonlító szerkezetben elemezzük az igazgatási ágazat támogatását, akkor kedvezőbb képet kapunk, mint a +93-as statisztikai besorolást figyelembe véve. Tisztelt Ház! A vezérszónoknak - sajnos - nincs ideje és lehetősége, hogy mindenről beszéljen. Így nem beszéltem a prioritásokról. Nem beszéltem az államháztartás reformjáról, nem beszéltem azért, mert erről frakciónk más tagjai fognak beszélni, és részletesen elmondják, hogy ezen két témakörön belül mintegy 20 milliárd forintot szeretnénk megmozgatni. Nem beszéltem a dologi és bérautomatizmusról, nem beszéltem a nyugdíjakról, és még nagyon sokáig tudnám sorolni, hogy miről nem beszéltem - hiszen erről majd mások fognak szólni itt a Parlamentben. Amit érintettem és amiről beszéltem, itt egyedül az, hogy 1992-höz képest a költségvetésen belül a támogatások milyen irányban mozdultak el, és itt a különböző zavaró hatásokat kiszűrve megállapíthattuk, hogy a szociális szférán belül, a munkanélküliséget figyelmen kívül hagyva, 117%-kal nőtt a támogatás. Az önkormányzatoknál a pótlólagos erőforrásokat figyelembe véve 10%-os növekménnyel számolhatunk, és az államigazgatáson belül - attól függően, hogy összehasonlító szerkezetben kívánjuk elemezni, vagy a +93-as besorolás szerint - 5,2 vagy 1,4%-os a támogatás növekménye. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)