DR. FUTAKI GÉZA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Urak! Engedjék meg, hogy az állami vagyon privatizálása kapcsán, egy példán keresztül mutassunk rá néhány jellegzetesnek mondható problémára. Mint bizonyára tudják, a Békéscsabai Konzervgyár, Békés megye és az ország egyik legkorszerűbb élelmiszeripari vállalata reménytelen helyzetbe került. (15.30) A gyár 1990-ig minden évben nyereséges volt. Ekkor új igazgató került az élére. +91-ben a vállalati veszteség már a 700 millió forintot meghaladta, s jelenleg a gyár 3,6 milliárd forintos adósságot halmozott fel, és felszámolás alatt áll. A veszteség kialakulásában három tényező volt meghatározó: a szovjet piac elvesztése, a tőkés piaci lehetőségek beszűkülése s harmadrészt a rossz, helytelen vezetői döntések sorozata. A gyár éves szinten körülbelül százezer tonna nyersanyag feldolgozására volt képes, melynek értéke másfél milliárd forint. A nyersanyagot már +89-ben is a túlnyomórészt kistermelőktől vásárolták, így a vállalat megszűnése érzékenyen érinti a termelésből élő, főleg megyei parasztságot. A leállással, illetve a felszámolással összefüggésben a magyar gazdaság évi 15-20 millió dollár devizabevételtől esik el. A vállalat 1992. február 6-án kezdte a csődegyeztetéseket, végül május 6-án csődegyezség jött létre a hitelezők és a vállalat között. A megállapodás értelmében az ÁVÜ - Állami Vagyonügynökség - államigazgatási felügyelet alá vonta a konzervgyárat. Kinevezte a vállalati biztost, akinek feladata lett volna a válságkezelés és a vállalat részvénytársasággá alakítása a csődmegállapodás szerint. A hitelezők 3 éven belül kapták volna meg követelésüket vagy annak egy részét. A 102 millió forintos kistermelői tartozások a bankok közreműködésével soron kívül kerültek volna kifizetésre. Ezekből a tennivalókból csak a vagyonkezelő részvénytársaság jött létre, a vállalat államigazgatási felügyelet alá lett vonva, és a vállalati biztos is kinevezésre került. A többi lépés pedig nem történt meg. Pedig azokban a napokban zajlódó, kihelyezett békéscsabai kormányülés is foglalkozott a helyzettel. A vállalat a jelenlegi körülmények között már nem működőképes. Akkor lenne az, ha ez az egyezség szerint bonyolódna, és a vállalat élére egy hozzáértő termelési és kereskedelmi tapasztalatokkal rendelkező vezető kerülne. Azonban ebben az esetben is szükség lenne 600 millió forint állami garanciára. A +92. március 21-i kormányülés szövegéből szeretnék idézni, amikor is Gergátz miniszter úr többek közt ezt mondta a konzervgyárral kapcsolatban: "Azért, hogy ne legyen nagy állami vagyonvesztés, és mivel igen súlyos a mezőgazdasági vonzata, valami gyors beavatkozás szükséges." Folytatom: természetesen tudjuk, hogy 10%-os külföldi tőke bevonásáról lett volna szó, és a vállalat a feljavítás után került volna értékesítésre. Nem erre az esetre vonatkozik csak ez a javaslat, hanem általában élelmiszer-ipari vállalatokra. Ehhez viszont állami garanciát a Kormánynak kell megadni, és ha sikerül, akkor ez azt jelenti, hogy a Kormány segített. Múlik az idő, és már általános az a vélemény, hogy a kialakult helyzet miatt a vállalat egyébként egyben történő üzemelése pénzügyi okok miatt elsősorban nem reális célkitűzés. Ezek után - tisztelt miniszter urak! - kérdéseink a következők: Miért nem jött létre a csődegyezség a kihelyezett kormányülésen megfogalmazottak szerint? Mi vezetett ilyen rövid idő alatt a gyár összeroppanásához a piaci viszonyok beszűkülésén kívül? Terhel-e felelősség valakit azért, s történt-e erre irányuló vizsgálat és felelősségrevonás? S végül: Hogyan akadályozható meg a miniszter urak szerint, hogy más, jól működő vállalatok ne jussanak egyik pillanatról a másikra ugyanilyen helyzetbe? Van-e erre irányuló programjuk? Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)