DR. PERJÉS GÁBOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elmúlt megint egy év, és itt állunk a költségvetés megvitatásának küszöbén. Ez a munka a legfelelősségteljesebb a mindenkori Parlament életében. 1990-ben a demokratikus választásokon a nemzet az ország ügyeinek intézésével minket bízott meg, s megbízásunk a nemzet öntudatává emelésünket is jelentette. Számunkra a költségvetés nem lehet a számok összessége, az adók, a bevételek, a kiadások, az elosztó rendszerek hideg egyensúlya, hanem kifejezése a jövőt építő hitünknek, a biztonságunknak, boldogulásunknak. Az ország honvédelmi kiadásait megvédeni, reális szinten tartani a demokratikus parlamentekben sem mindenütt hálás feladat, különösen nem hazánkban, ahol átalakulásunk fájdalmas sebeket szakított fel, ahol több százezres a munkanélküliség, ahol már 1947-ben a nemzetgyűlés költségvetési vitájában Szent-Györgyi Albert a honvédelmi költségvetés felét az előbb említett égető sebek sürgős gyógyítására kívánta fordítani. Érveléséből a következő gondolatot emelném ki: "A legmélyebb meggyőződésem, hogy boldogság és békesség ezen a földön csak akkor lesz, ha a hadseregre és a háborúra mindannyian úgy fogunk visszagondolni, mint a középkori barbárság egy maradványára." Azt hiszem, hogy ezzel a gondolattal nem szállhatunk vitába, de a Szent- Györgyi Albert által említett boldogsági ponttól még nagyon távol vagyunk. Nem dramatizálom országunk helyzetét, nincs ellenségképem, különösen nincs fantom ellenségképem. Egyetértek a humanista Cervantes-szel, hogy a béke a legértékesebb jószág, amit az ember az élete folyamán megszerezhet. Egyetértek minden bizalomerősítő intézkedéssel, a kiszámíthatósággal és az országok közötti átjárhatósággal. De semmiképpen nem tudok egyetérteni azokkal, akik váltig cáfolják, hogy a Varsói Szerződés megszünte a térségben biztonsági vákumot hozott létre. Mire alapozom kijelentésemet? Öröknek vélt struktúrák bomlottak és bomlanak fel Délkelet- és Kelet- Európában. Európa térképe soha nem volt államhatárokkal ennyire felszabdalt. Térségünk és Kelet-Európa soha nem látott gazdasági válság és ökológiai katasztrófa felé halad. Délkelet- és Kelet-Európa gyilkos polgárháborúi és háborúi a barbár középkor féktelen kegyetlenségeit idézik, ahol az irreguláris fegyveres erők kicsúsztak a kormányok irányítása alól. Hölgyeim és Uraim! Tisztán kell látnunk: Közép- és Kelet-Európa önerejéből a komplex válsághelyzetet képtelen megoldani, s a külső segítség helyett Nyugat-Európa hűvös távoltartási magatartása észlelhető. Összefoglalva kimondhatjuk: a gazdasági nehézségek, a szociális feszültségek, az etnikai és a kisebbségi jogok durva, provokatív felrúgása biztonsági tényezővé váltak, a térség destabilizálódása fokozatosan nő, a hárompillérű biztonsági politikánk két pillére, a két- és többoldali biztonsági szerződések, s az összeurópai garanciák rendszere még épülőfélben van. A második biztonsági pillérünk nem védte ki, hogy egy ország, a párizsi békeszerződést felrúgva, az államhatárt sodorvonalába képező folyót elterelje, és ezzel mintegy új hídfőállást alakítson ki hazánk határán. Gondolatmenetemben beszélnem kell a harmadik biztonsági pillérünkről, az ország elégséges védelmét biztosító honvédségről, amelynek fenntartását Helsinki szelleme és alapokmánya is igazolja. Mit ír erről Carl von Clausewitz a háborúról szóló munkájában? Szó szerint idézem: "A háború sokkal inkább a védőért, mint a hódítóért van, mert a betörés hozza létre a védelmet. A hódító mindig békeszerető, amint ezt Bonaparte Napoleon is folyvást hangoztatta. Szívesebben vonulna be nyugodtan országunkba. Hogy ezt ne tehesse, háborúhoz kell folyamodnunk, és azt elő kell készítenünk. Más szavakkal: a gyengék, a védelemre szorulók álljanak mindig készen, nehogy rajtuk üssenek. Az igazi védelemhez a következők szükségesek: minden eszköz teljes előkészítése, hadra fogható hadsereg, végül józan gondolkodású nép, amelyik nem fél jobban ellenfelétől, mint amennyire az tart tőle." A XX. században minden eszköz teljes előkészítését és a hadra fogható hadsereget a védelmi költségvetés biztosítja. Így Clausewitz gondolatai ma is helytállóak. Egy ország védelmi kiadásainak nagyságrendje mindig sajátos kompromisszumok eredményeként alakul ki. Egyrészt az adott térség katonai és biztonságpolitikai helyzetének elemzésén alakuló védelmi feladatrendszer által támasztott követelmények, másrészt a nemzetgazdaság teljesítőképessége által behatárolt, az állami költségvetésen keresztül újra elosztható jövedelemnagyság sajátos egyensúlyaként jelenik meg. (9.40) Ez általában nem jelent optimális megoldást, inkább még az elfogadható változathoz áll közelebb. De nem győzöm ismételten hangoztatni: a védelmi ráfordítások elégséges vagy elégtelen nagysága nem ítélhető meg objektíven a döntés időszakában, tehát békében. A kérdés elméleti, nem fejtem ki, ellenben azokról a tényezőkről szeretnék beszélni, amelyekkel megítélésem szerint egyértelműen igazolható, hogy a Honvédelmi Minisztérium 1993. évi költségvetési javaslata a még elfogadható változat kritériumát sem teljesíti minden tekintetben. Mennyit ér, sok vagy kevés a honvédelmi kormányzat 66,5 milliárd forintos költségvetése, amelyből 7,5 milliárd forintot azonnal levonhatunk, mert ezt az összeget a tárcának kell megtermelnie. 59 milliárd forint - ennyit szavazott meg a Parlament 1992- ben a nyugdíjak évi emelésére. Bős-Nagymaros az országnak majdnem kétszeresébe került, s még hány milliárdba fog kerülni. A The Military Ballance a magyar védelmi kiadások GDP-hez viszonyított arányát 1,7%-ban adja meg. Ez az érték 1988-ban 3,5%-os volt. A honvédelmi költségvetés reálértékben 1989-től napjainkig a felére csökkent. Eközben a közvetlen honvédelmi kiadásokon belül a fejlesztés aránya 41%-ról 10%-ra esett vissza, s a fenntartás aránya 59%-ról 90%-ra emelkedett. A közvetlen katonai kiadásoknál a nemzetközileg kialakult egészséges arányt a 40%-os fejlesztés s a 60%-os fenntartás jelenti. Ha a fejlesztést tartósan 20% alatt tartják, a hadseregek fennmaradása, működőképessége kerül veszélybe. Tisztelt Képviselőtársaim! Vitázom azokkal, akik azt állítják, hogy a honvédség 10-20 milliárdos költségvetési többlettel csak órákkal tudná tovább védeni az országot. Vitázom és kijelentem, hogy a Magyar Honvédség szoros, de elégséges költségvetéssel működőképes marad, s képes megvédeni hazánkat. Mi lesz a honvédelmi költségvetésből lefaragott 10 egynéhány milliárd forint sorsa? Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A katonai kiadások mérsékléséből származó pénzügyi eszközök a jóléti országokban az adók mérséklésével a lakossági fogyasztásba, a vállalkozói befektetésekbe, a közösségi beruházásokba áramlanak, s a foglalkoztatási veszteségek ellensúlyozására fordítódnak. A költségvetési hiánnyal küszködő országokban - így hazánkban - a honvédelmi költségvetés csökkentése nem jelent pótlólagos pénzeszközöket, csak a költségvetési lyukak befoltozását szolgálja. Illúziókat szeretnék eloszlatni, amikor kijelentem: a honvédelmi költségvetésnek van békehozadéka, megrendeléseket jelent csődbejutó vállalatoknak. A védelmi kiadások csökkentése a második legrosszabb megoldásnak fogható fel az oktatási és egészségügyi költségvetés megszorítása után. Nem célom, hogy Magyarország haderejét a környező országokéval összehasonlítsam, nem célom annak számontartása, környezetünkben melyik ország kétszerezte meg az elmúlt két év alatt védelmi kiadásait. A mi feladatunk a költségvetésünk meghatározásakor csak a saját portánk tisztán tartása, a mi feladatunk, hogy a viszonylagosan kisebb mennyiségben rendelkezésre álló haditechnikai eszközöket karbantartsuk, s az ezeket kezelő személyi állomány kiképzését, hadrafoghatósági készségét szintén megfelelő szinten tartsuk. Ez vonatkozik mind a napi karbantartásra és kiképzési feladatokra, mind a felújítási és nagyjavítási feladatokra. A honvédelmi költségvetés 1993. évi javaslata az elmondott feladatok egy részére, sajnálatosan kisebb részére nyújt fedezetet. A kieső, konkrét feladatok a Magyar Honvédség harckészültségét, hadrafoghatóságát igen kedvezőtlenül befolyásolják. Ezen keresztül az ország biztonságának harmadik tartóoszlopa, az ország védelmének végső eszköze: a honvédség hitele kérdőjelezhető meg. Tisztelt Képviselőtársaim! E merész kijelentésemet az alábbiakkal szeretném indokolni. A repülőgép-fődarabok beszerzésének, az ipari javításoknak, valamint a repülőgépüzemanyag-vásárlások kényszerű és jelentős csökkentése a repülőgép-vezetők kiképzését alig biztosítja. A repülőgép-vezetők az elfogadhatónak ítélt 200 óra helyett annak mintegy harmadát repülhetik. Ez az érték Nyugat-Európában 280-300 óra, a környező orságokban 120-150 óra. A költségvetési tervezet csak 65-70 órára nyújt fedezetet. Ahhoz, hogy az 1992. évi, még elfogadható színvonalú repülőgépvezető-kiképzés fenntartható legyen, mintegy egymilliárd forint többletforrásra lenne szükség. Forráshiány miatt nem lesz lehetőség a volt szovjet relációból származó, a harcértéket alapvetően meghatározó haditechnika üzemeltetéséhez szükséges olyan alkatrész és fődarabok beszerzésére, amelyeknek gyártása és szállítása 1994-ben befejeződik. Itt repülő és légvédelmi eszközökre gondolok. A meglévő technikai eszközállományt még 10 évig kell üzemeltetni és a hadrafoghatóságát biztosítani. Ehhez 6 milliárd forint úgynevezett kifutóalkatrész szükséges. Ebből 1993-ban az első 3 milliárd forint értékű készlet megvásárlására nem lesz lehetőség, ami a honvédség hadrafoghatóságát rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja. A védelmi feladatok ellátásában alapvető, rugalmas reagálású, légi mozgékonyságú alegységek, valamint a területi elv alapján szerveződő honvédelmi dandárok 1993-ban csak részben lesznek felállíthatók és felszerelhetők. A megfelelő szintű felszerelés biztosítása egymilliárd forint többletkiadást indokol. A szűkös költségvetési keretek csak korlátozott mértékű, éleslövészettel egybekötött alegységgyakorlatot tesznek lehetővé, amelyek a világon mindenütt a kiképzés koronáját jelentik. A kiképzési tervekben előírt mennyiségű és szintű lőgyakorlatok végrehajtása mintegy félmilliárd forint többletkiadást indukálna. Ahhoz, hogy a saját-idegen felismerő rendszer teljes vertikumú kiépítése meginduljon, közel egymilliárd forint többletkiadásra lenne szükség. A félig működő rendszer - mindannyian tudjuk - nem alkalmas feladatának ellátására. Utoljára: a Magyar Honvédség hadiruházatáról és annak cseréjéről szeretnék szólni. A jelenlegi hadiruházatot az 1960-as évek elején fejlesztették ki, gyártották le. A tartalékos állománynak kiosztott hadiruházat tönkrement a mindannyiunk által ismert felhasználás következtében. A tervezett hadilétszám megfelelő hadiruházattal való ellátásához 1993. évben 2,7-2,9 milliárd forintra lenne szükség, ez 90 000 ember komplett hadiruházatát jelenti, amely a költségvetési források hiánya miatt töredékére: 0,2 milliárd forintra csökken. A teljes beszerzés végösszege három év alatt 9 milliárd forint, ami két- három év múlva elviselhetetlen teherként fog jelentkezni a költségvetésben. Nem beszélve arról, hogy háború esetén a genfi konvenciók alapján csak az tekinthető katonának, illetve hadifogolynak, aki hadviselő államunk nemzeti hadseregének egyenruháját viseli. Összességében megállapítható, hogy az Országgyűlésnek benyújtott 66,5 milliárd forint összegű védelmi költségvetés - amelyből 7,5 millárd forint saját bevétellel számol - a honvédség napi feladataival összefüggő kiadásokra tartalmaz ugyan fedezetet, azonban a hadrafoghatóság, a működőképesség színvonalának megőrzése nem biztosított. Mindez indokolja, hogy az 1993. évi védelmi kiadások 9 milliárd forinttal megemelésre kerüljenek, amit a részletes vita során ismertetünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Szóltam és megmentettem a lelkem, amikor a honvédelmi költségvetésről szóló és arról való döntés felelősségét önökre ruháztam át. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a jobboldalon.)