NYERS REZSŐ (MSZP): Tisztelt Ház! Mondanivalóm azt a gazdaságpolitikai szemléletet tükrözi, amelyet Békesi László a Szocialista Párt vezérszónokaként kifejtett. Mint a Szocialista Internacionálé elveit elfogadó és képviselő párt, általános célunkat a nemzetgazdaság fejlődésében, különös célunkat pedig a munkavállalói érdekek érvényre juttatásában látjuk, s tudjuk, hogy az utóbbit csak az előbbi céllal együtt érhetjük el. Nem vagyunk és nem leszünk vállalkozásellenesek, sőt támogatjuk olyan gazdasági környezet kialakítását, amelyben érdemesebb lesz tőkét befektetni, amelyben kiszámíthatóbb lesz a kormányzati cselekvés, eredményesebbek a szolíd vállalkozások, mert ilyen helyzetben a munkavállalók széles tömegei is megtalálják a maguk számítását. Mi több, csak ilyen helyzetben boldogulhatnak igazán! A Kormánytól aktív gazdaságpolitikát várunk el piackonform eszközökkel, a mainál jobb koncepcionális megalapozással és professzionálisabb kivitelezésben. Különösen az államháztartással kapcsolatos reformok kidolgozásában, a privatizáció és az állami vagyonkezelés gyakorlatának előmozdításában és a foglalkoztatási politikában várjuk el a jobb kormányzást. Beleértve természetesen a mainál teljesebb és tisztázottabb törvényi megalapozást. Nem támogatjuk viszont a gazdasági élet mai kormányzati túlpolitizálásának a tendenciáját, erről már több szó esett itt, ami főként a privatizáció és a vagyonkezelés terén, valamint a mezőgazdasággal kapcsolatban tapasztalható. Az elmúlt 40 év hazai tanulságai, de eléggé széles nemzetközi tapasztalatok is mutatják, hogy a gazdaságba való politikai behatolás egyértelműen hatékonyságrontó tényező akkor is, ha szocialista, akkor is, ha konzervatív keresztény célok érdekében történik a dolog. Bíráljuk azt a jelenséget, ami nem ritkán hozza nehéz helyzetbe a gazdálkodó szférát, amikor fiskális, vagy monetáris, vagy éppen szakmai szabályozási intézkedéseket kellő állami vagy érdek-képviseleti koordináció híján meglepetésszerűen rendelnek el, mint például az importőrök számára az azonnali vám- és ÁFA-fizetési kötelezettséget. Ez ugyanis annyit könnyített az állam felé, amenynyit nehezített az importáló vállalatok felé, ha éppen még nem több nehézséget okozott a vállalatoknak. Bíráljuk azt is, hogy a kormányzat még mindig nem veszi kellően figyelembe az érdekképviseletek társadalmilag fontos szerepét, gyakran csak késve kéri véleményünket - a mostani költségvetésnél is ez történt -, néha pedig figyelmen kívül hagyja azokat. Egyáltalán az érdekegyeztetés rendszere hiányos, gyakorlata pedig döcögő. Ez is hatékonyságcsökkentő tényező. A piacgazdaság útján való előrehaladásunkat manapság - véleményünk szerint - háromfajta bizonytalansági tényező is lassítja. Ezek: a piaci, a pénzügyi és a szociális biztonság fogyatékos, sőt fogyatkozó volta. A külső piaci illeszkedésünk lassan javuló, a gazdálkodók piaci alkalmazkodási szándéka általában már erős, de eszközellátottságuk a nagyobb biztonsághoz sajnos nem elegendő. A belső piaci helyzetet pedig a keresleti hiány teszi bizonytalanná a termelők, szolgáltatók számára. A pénzügyi bizonytalanság megszűnt vagy erősen csökkent a devizagazdálkodásban, ez igaz, és a külföldi hitelakciók lebonyolításában is. Viszont fokozódott az állami költségvetésben, és ha ez pillanatnyilag nem is okoz finanszírozási gondot - mint a miniszter úr megállapította -, a közeljövő azonban már nem biztosított. A gazdálkodó szervezetek jövedelmezősége alacsony, likviditási helyzete pedig aggasztó. A szociális bizonytalanság a munkaerőpiaci helyzet rohamos romlásából ered, továbbá abból, hogy az állami gondoskodásnak a korábbi, kétségtelenül túlzott és csökkentendő rendszerét és mértékeit rögtönözve, kényszercselekvés módjára, nem pedig átfogó koncepció alapján építi le a Kormány. Úgy látszik, szinte csodaszerként bízik abban, hogy a rászorultsági elvre épített szociálpolitikával kielégítő gazdasági helyzet teremthető. Holott ez csak kiterjeszti a már létező bizonytalanságot a középrétegekre is. Úgy vélem és úgy gondoljuk mi, szocialisták, hogy a háromféle bizonytalanság ellen egyidejűleg lehet csak eredményesen cselekedni, jobb kormányzással és a társadalmi partnerek jobb összehangolásával. A továbbiakban az előttünk fekvő tervezet makroökonómiai megalapozottságáról, a mikroökonómiai lehetőségek különböző megítéléséről, valamint a külkereskedelmi elvárásokról szeretnék néhány szót szólni. Ami a makroökonómiai megalapozottságot illeti, figyelemreméltó az a számvevőszéki vélemény, hogy a bevételi tervezésben ugyan részlegesen jobb, de egészében alig jobb a mai költségvetési javaslat a tavaly előterjesztettnél. Az ÁFA és a társasági adó realizálása bizonytalan, márpedig a kettő együtt a bevételek több mint egyharmadát adja. Tehát ha a teljesítésben érdemleges elmaradás lenne, az ismét felborítaná a pénzügyi egyensúlyt. A lakosságtól várt bevételek jobban megalapozottak, ez kétségtelen, viszont a munkavállalói és az értelmiségi középrétegekre hárítanak nagyobb terheket, azok elviselhetősége már erősen kétséges, a szociális biztonság további romlása lehet ennek következménye. Nemzetgazdasági szempontból - mások is rámutattak erre - kedvezőtlen az, hogy a bevételek egy része, igaz, kisebb része, a nemzeti vagyon feléléséből származik. Elfogadható az, hogy a Kormány a jövő évben nem szorgalmazza aktívum létrejöttét a fizetési mérlegben, sőt kisebb hiányt is késznek mutatkozik elviselni. A nagy kérdés azonban az, mire használódik fel a külföldről nyert forrás? Az lenne racionális, ha piaci indíttatású és produktív infrastrukturális beruházást szolgálna. De mennyi beruházás lesz belőle, vagy mennyit fog elszívni az államháztartás hiányának a fedezése? Nem látni biztosan, de erős kételyeink vannak. A Kormány láthatóan kedvező képet fest arról, hogy a nemzetgazdaság jövőre már el tud mozdulni a lejtős pályáról, sőt növekedésnek indul. A bruttó nemzeti terméket ugyan óvatosan, szokatlanul nagy határszámokkal prognosztizálja, de érzékelhetően inkább a 3%-hoz közeli növekedésben bízik, szemben a nullanövekedés esélyével. (10.20) A Kormánytól független elemzők viszont a nullanövekedésnek adnak esélyt, ami már önmagában is jobb az idei teljesítménynél, de nem jelentene érdemleges kimozdulást a mai beszorított helyzetből. Kétségtelen, hogy az 5%-os GDP-csökkentéstől könnyebb az út a szinten tartásig, mint onnan, a szinten tartástól a 2-3%-os növekedésig. Vagyis egyfelelől az Állami Számvevőszék, másfelől pedig a független szakértői elemzők is nagyobb horderejű bizonytalanságot látnak a jövő évi gazdasági prognózisban, mint a Kormány. Mi is így látjuk. Hogy látják a gazdálkodók saját jövő évi helyzetüket? A szembesítésnek persze nem lehet az a célja, hogy akár a kormányzati, akár a gazdálkodói helyzetértékelést válasszuk teljes mértékben valósnak, hanem inkább az, hogy ennek segítségével tisztábban lássuk a gazdaság jövő évi mozgásterét, amelyben a kormányzati cselekvésnek hatnia kell. Ha az általam megismert gazdálkodói véleményeket összesítve szembeállítom a költségvetési tervben tükröződő kormányzati véleménnyel, az a következtetés adódik, hogy a gazdálkodói szféra kisebb részében van hasonló irányultsága a véleményeknek, a nagyobb részében attól lényegesen eltérő, sok minden ellentétes. Az érzékelhető ellentmondások a következőképpen jelentkeznek: míg a Kormány a külső és a belső kereslet élénkülésére számít, addig a gazdálkodói szféra nagyobb és meghatározó részében szűkülést várnak mind a hazai, mind az exportpiacokon. Míg a Kormány az export élénk növekedésére számít, addig a gazdálkodóknak csak egyik fele számít ezzel egyező tendenciára, míg a másik felében az eladások stagnálását vagy éppen a csökkenését valószínűsíti. Míg a Kormány a beruházási piac élénkülésére számít, addig a gazdálkodóknál továbbra is tartózkodó magatartás a jellemző, csak kisebbségnél mutatkozik élénkség és kedvező pénzügyi piaci lehetőség. Míg a Kormány a vállalati eredmények, s ennek alapján a társasági adó érdemleges 10%-os növekedésére számít, addig a vállalkozói véleményekben túlnyomó a csökkenésre vagy a stagnálásra való utalás. Míg a Kormány a privatizáció gyorsulására és ennek alapján a tőkeimport változatlan ütemére számít, addig a vállalkozásoknak több mint egyharmada folytat ugyan külföldi tőketársulással összefüggő tárgyalásokat, de csak kis részük valószínűsíti a megállapodást. A Magyar Gazdasági Kamara az elmúlt napokban vizsgálta az exporttevékenység hazai feltételrendszerét, s megállapította, hog az üzleti tevékenységet jobban segítő jogi és finanszírozási környezet kialakítása nélkül nincs igazi lehetősége az exportvolumen 5-7%-os növelésének. Márpedig ennek meghiúsulása romba döntené a jövő évi gazdasági prognózis egészét. Tennivalók vannak tehát a finanszírozásban, a pályázati rendszer kereteinek szélesítésében, az élőmunka ma még növekvő terheinek a mérséklésében, az európai közösségi szabályokhoz való alkalmazkodás jobb elősegítésében és annak a terjedő jelenségnek a visszafordításában, hogy nyugati kereskedőkön keresztül kereskedünk kelet-európai piacokon. Sürgetjük a láthatatlan export, főként az idegenforgalom koncepcionális újragondolását, fejlesztését, hisz ez a magyar gazdaságnak ma már egyik vezető ága, ez kell legyen a jövőben is, viszont mai eszköztárával kimerülnek a lehetőségek. Végül pedig felmerül a kérdés: a Kormány belső felkészülésével képes lesz-e alternatív cselekvésre, ha tavaszig nem élénkül a gazdaság, a hiány pedig mégis magasabbra tendálna a tervezettnél? Alternatív a gazdasági helyzet alakulásának lehetősége, igazán reális egy alternatív gazdasági cselekvési felkészülésre. Tisztelt Ház! A Kormány a kritikákat felfoghatja amolyan okvetetlenkedésnek is, de jobban teszi, ha Spencer angol filozófus intelmeinek alapján az igazságot az ellentétes vélemények egymás mellé rendeléséből próbálja deriválni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)