DR. DORNBACH ALAJOS, az Országgyűlés alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglepve hallottam Zimányi Tibor képviselő úr felszólalását. 1988-ban és 1989-ben a TIB-ben - a Történelmi Igazságtétel Bizottságban - együtt tevékenykedtünk. Jól emlékezhet, kénytelen vagyok felidézni számára, hogy amikor 1989 tavaszán elhatároztuk a Történelmi Igazságtétel Bizottság jogi szekciónak munkatársai - amelynek ön is tagja volt, én ennek a szekciónak vezetője voltam -, hogy kezdeményezni fogjuk először a 301-es, illetve 300-as parcellában a mártírok, a forradalom, az igaz ügy oldalán elesettek emlékére egy emlékmű létesítését majd, akkor még legalábbis senki nem nyilvánított ellenvéleményt, Zimányi Tibor képviselő úr sem - utána kezdeményezni fogjuk igenis a barikád mindkét oldalán elesettek számára emlékmű állítását. Nem kívánok történelmi vitába bocsátkozni, mert oktalanság lenne. Nem történelmi és nem politikai állásfoglalás az, amit tettünk, morális tett. És ezt senki nem vitathatja el sem tőlem, sem a többi kezdeményezőtől, sem a kuratórium tagjaitól, köztük a felekezetek vezetőitől, akik ebben közreműködést vállaltak. (15.20) A megbékélés senki számára nem tehető kötelezővé, jórészt világnézeti meggyőződés és morális kérdés. Nem lehet elvitatni - és visszautasítom, ha bárki elvitatja - ennek a tisztességét és jóhiszeműségét, aminthogy ennek semmi köze ahhoz sem, hogy a bűnösöket felelősségre vonja-e az igazságszolgáltatás vagy sem, és hogy az utókor mi módon pálcát tör-e vagy sem a felelősök fölött. Az azonban nem vitatható tény, hogy minden ilyen konfliktusnak vannak ártatlan vagy legalábbis nem különösebben elmarasztalható áldozatai mindkét oldalon. A vak véletlen odasodorhatja a parancsot teljesítő kiskatonát, a besorolt kiskatonát, de akár még a tájékozatlan, egyszerű polgárt, aki belesodródik, hogy bizonyos testületben szerepet vállal. Nem lehet egyértelműen mindenkit fehérre vagy feketére festeni, attól függően, hogy melyik oldalon állt. Tehát egyrészt a legnagyobb határozottsággal hitet teszek amellett, amit kezdeményeztünk, és mindenkinek lelkiismereti kérdése és meggyőződése kérdése, hogy ebben az ügyben miként foglalt állást. Én azt hiszem, hogy igen sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a megbékélés az világnézeti meggyőződésünkből fakadóan - és nem politikai spekuláció céljából - erkölcsi kötelességünk, és sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy legyen végre béke már. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)