DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Igyekszem két percen belül maradni, de ha nem sikerül, kérem egy kicsit az elnök úr türelmét. 1996-ra a Margitszigeten én is javaslom ezt a csodálatos megbékélés emlékművét, de 1996-ig történnie kell valaminek. Nem lehet a hazaárulókat és a gyilkosokat összemosni. Ez az alapállása annak, hogy ezt a kegyeletadást a Margitszigeten 1996-ban megejtsük. A Köztársaság téren eleve nem lehet a megbékélés emlékműve, mert a Köztársaság tér a gyilkosságok színhelye. A Köztársaság tér a nemzet felelősségre vonásának a kötelező mementója a gyilkosokkal, a hazaárulókkal szemben. Ezt ajánlom a tisztelt alapítványt tevők és kezdeményezők figyelmébe. Ugyanakkor a stílust illetően egyszerűen érthetetlen volt számomra - és osztom Zimányi Tibor képviselő úr rosszallását, a magam részéről felháborodással megtoldva -, hogy ezt a tisztelt Ház emelvényéről, elnöki pulpitusáról tették meg. Engedjék meg, hogy hivatkozzam azokra - nemcsak kivégzett hősökre - az ártatlanokra, akiket orvlövészek tettek el láb alól. Tervszerűen és hosszú napokon keresztül emlékeztessek azokra az áldozatokra, akik ártatlanul kenyérért mentek, és szitává lőtték őket. Azt hiszem, hogy a két perc végére értem, és tiszteletben tartom a tisztelt Ház kegyeleti érzékenységét, amikor megemlítem, hogy a felelősségre vonás törvénye elfogadása után +996-ban nemzeti ünnepünk a világkiállítás alkalmával egy nagy kegyeletes megbocsátást adjon a nemzet bűnöseinek is a Margitszigeten. Köszönöm, elnök úr. (Taps a bal oldalon.)