SZAUTER RUDOLF (MDF): Tisztelt Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! az 1990-es választási kampány reklámfilmjeinek egyikében én is szerepeltem úgy, hogy bősz szőlősgazdának álcázva azt mondtam: márpedig a föld legyen azé, aki megműveli. Ezzel a slogannel többek között - programunknak megfelelően is - az az elképzelésünk volt, hogy elsősorban a földet művelni óhajtó embereket juttassuk földhöz a kárpótlás során. Elfogadásra és végrehajtásra olyan törvény kerül, amely - ha nem is jelentős mértékben, de - eltér a fenti célkitűzéseinktől. Ennek oka többek között a koalíciós megegyezés és az Alkotmánybíróság észrevételei voltak. (15.40) A végeredmény az, hogy ma gyakorlatilag bárki licitálhat földet is a névre szóló kárpótlási jeggyel, ami nagyon demokratikus dolog, csak a végrehajtás során derült ki, hogy ebből hatalmas feszültségek támadthatnak. Országosan ugyanis elég a föld, sőt, fölös számban is rendelkezésünkre áll kárpótlási cálokra, de a nagyvárosokban és azok környékén a törvény végrehajtása jelenlegi állapotában óriási gondokat okoz - vagy okozna. A fővárosban, a nagyvárosokban ugyanis kevés a termőföld - mint ismertetes. Hasonlóképpen kevés a városok körüli agglomerációs körzetekben is - itt viszont nagyon sok a kárpótlásban részesülő ember. Az eszkimó és a fóka esete forog fenn. Az okok ismertek : csonka Magyarországra már eleve nagy vízfej maradt Budapest. Nem tudni, milyen megfontolásból, a második világháború után falusi településeket csatoltak a fővároshoz, így a vízfej tovább is nőtt. Az 50-es évek végén, az 60-as években a diadalmas szocialista mezőgazdaságot - persze, a lenini elvek alapján - teremtették meg; tudják: a fokozatosság és az önkéntesség elve alapján fél éven belül bepofozták a földmíves népet a közösbe. Nos, ekkor indult egy - a honfoglalás kora óta alig ismert - népvándorlás Budapestre, a nagyvárosokba és azok környékére. Ezeknek az embereknek jó része ma kárpótlási jegyet kap, amit vagy szülőhelyén, vagy lakóhelyén földre is válthat - azaz licitálhat. Tehát az egyéb kárpótlási lehetőségek mellett még a földvásárlás vonatkozásában is két lehetőséget kap - és itt van a probléma. A jelenleg is lakóhelyén élő károsultnak - jelenleg: kárpótoltnak -, például Budapest külterületi polgárának csak egy lehetősége van: ott licitál, ahol elvették a földjét, mert ma is ott él. Hasonló mértékű a gond a nagyvárosok körüli agglomerációs területeken: nemcsak az okoz gondot, hogy az oda menekült és természetesen teljes jogú állampolgárok másutt elvett földjeikért helyben kérnek majd kárpótlást, hanem baj az is, hogy a ma érvényes kárpótlási törvény 21. §-ának c) bekezdését sokféleképpen lehet értelmezni. Egyes értelmezések szerint a téesz vagy állami gazdaság székhelyén élő minden kárpótlásra jogosult polgár licitálhat ott, ahol a téesznek termőföldje van. A törvény megszavazása idején még magam sem tudtam, hogy a legtöbb Budapest környéki mamut-téesznek a központja Budapesten van. Nem egy esetben 1991. január 1-jén történt a székhelyváltoztatás - valamit tudhattak már+ Tisztelt Képviselőtársaim! Az érvényes törvény nem egyértelmű. Különféle értelmezések láttak napvilágot. Egyes értelmezések szerint bármelyik budapesti kárpótlásra jogosult licitálhat bármely Budapest környéki településen, ha a település termőföldjeit árverező téesz székhelye Budapesten van. Hasonló a helyzet egyéb nagyvárosok esetén is. Önálló képviselői módosítványunkban nem kívántunk senkit kizárni az őt megillető, jogos kárpótlási igények kielégítésének lehetőségeiből. Szeretnénk azonban elkerülni azt, hogy egy-egy nagyváros körüli községre vagy külvárosi területre - amúgy is kevés a termőföld - rázúduljon egy nagyváros teljes kárpótlandója. Javaslatunk csak annyit tartalmaz, hogy nagyváros esetén "kerület"- kerület mint közigazgatási egység - legyen a "település" értelmezése. Így a kritikus területeken jobban, egyenletesebben oszlanak el az igényjogosultak, és enyhíthető az egyébként továbbra is nehéz városkörnyéki földhiány. Tisztelt Képviselőtársak! Még két gondolatot engedjenek meg röviden kifejtenem. Az egyik a belvárosi kárpótlásijegy-tulajdonoshoz szól. Ha jegye van, és földet akar művelni, licitálhat ott, ahol elvették, esetleg messze a várostól - szerencsés esetben a kétszeresét is megkaphatja az elvettnek, aranykoronában vagy hektárban számolva. Természetesen majdan bérbe is adhatja a földjét. Módosító indítványunk csak a kimondottan spekulációs célból történő földszerzés lehetőségeit szeretné megnyirbálni. A másik gondolatot azoknak a kárpótoltaknak szeretném röviden kifejteni, akik a nagyvárosi területen vagy város környékén vesztették el a földjüket. A nagyvárosi és városkörnyéki termőföldek aranykorona-értéke az elvétel óta - papíron - nem változott, de az időközben létrejött településfejlődések, - fejlesztések, a belátható időn belül elkövetkező piacgazdálkodás a földforgalomban a licit útján elnyerhető termőföld értékét néhány éven belül meg fogja tízszerezni. Nyilvánvaló+