TARNÓCZKY ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Szabó Lajos képviselőtársam által benyújtott önálló képviselői indítványt valóban fontos témában született indítványnak tartom, és legalábbis egyik felében, amely a kárpótlás folyamatát felgyorsítani és a felmerülő kérdéseket megoldani akarja, támogatni is tudom. Ugyanakkor sajnálom, bár bizonyos fokig természetes, hogy a földrendező bizottságoknál két dolog ezután a törvényjavaslat szerint összekeveredik, a kárpótlás kérdése és a részaránytulajdonok kérdése. Azért sajnálom ezt az összekeveredést, mert az utóbbi ügy véleményem szerint ebben a javaslatban messzemenően nincs megnyugtatóan megoldva. Szabó Lajos képviselőtársam említette, hogy végső soron a részaránytulajdonok kijelölése egy sorsolás útján történhet. Amennyiben egy olyan termelőszövetkezetről van szó, amelynek a területén valóban mezőgazdasági termelés folyik potenciálisan is, hosszabb távon is, akkor ez talán elfogadható, bár tüskéket hagyni fog az érintettekben, akik esetleg a határ legszélén kapnak majd földet, bár beljebb szeretnének. Azonban tisztán kell látnunk, hogy léteznek szövetkezetek, elsősorban nagyvárosok határában, ahol a föld értékét messzemenően nem a mezőgazdasági értéke szabja meg, hanem esetleges építési telekként való felhasználási lehetősége. Tudok konkrétan Budapest környéki termelőszövetkezetről, ahol egy teljesen értéktelen köves terület után érdeklődik a tagság, illetve a részarány- tulajdonosok összessége, azért, mert jelentkezett komoly vevő rá. Tessék végiggondolni, hogyha ezt a sorsolásos megoldást benne hagyjuk a törvényben, mi történik ezeken a helyeken? Mindenki benyújtja az igényét erre a viszonylag kis területre, és sorsolás útján - ez igazi szerencsejáték - kevesek a valóságos mezőgazdasági érték sok ezerszeresét fogják kapni majd eladott földjükért, mások pedig a reális értékhez jutnak hozzá. Én úgy gondolom, hogy ezeken a helyeken az emberek kapára, villára fognak kapni, és egymást+ (Közbeszólás: Patakvér fog folyni.) Valóban patakvér fog folyni, mondja képviselőtársam, bár a dolog nem mulatságos, de olyan indulatok szabadulnak el, amelyekért nem hiszem, hogy az Országgyűlés felelősséget vállalhatna. Nem is álltam volna fel, hogyha lenne épkézláb ötletem, hogyan lehetne ezt megoldani, de nincsen. És bizonyos szempontból, remélve, hogy másoknak van, nagyon jónak látnám, hogyha ezt a felét a törvényjavaslatnak a benyújtók megpróbálnák átdolgozni, hogy az ilyen lehetetlen helyzetek ne fordulhassanak elő, mert amennyiben átdolgozásra ez a rész nem kerül, akkor megítélésem szerint sajnos - és ez nagy baj, mert a másik fele értékes - az egészet a magam részéről legalábbis kénytelen vagyok elutasítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)