DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Végighallgattam ezt a viszonylag hosszú bevezetőt: azzal, amit az előterjesztő szándéka szerint elérni kíván, mélységesen egyetértek. A módszerekkel, ahogy próbálja, már nem annyira, és ami ebből esetleg a végén kijönne, azt meg ne adja az Úristen. Nagyon szomorú ezt így mondani és talán megint meg lehet vádolni az ellenzéket azzal, hogy cinikusan próbálja ezeket az annyira égető problémákat lesöpörni az asztalról, és megpróbálja a felelősséget másra hárítani, hogy itt tartunk, hogy ezekkel kell foglalkoznunk. Ráadásul olyan véleményeket hallunk itt, amelyek engem arra késztetnek, hogy jobb lett volna, ha egy kisebbségi előadót is állítunk a bizottság véleményének ismertetésénél. Ugyanis a tisztelt elnök úr nem mindenben úgy - lehet, hogy idő hiányában, mert a 15 perc kevés volt erre - fejtette ki az ott történteket, mint ahogy azt mi is itt láttuk volna. Két évvel ezelőtt jeleztük, hogy a kárpótlás kapcsán és a termelőszövetkezetek új szabályozását rendezni kívánó törvények tárgyalásánál problémák lesznek, s akkor az úgynevezett konstruktivitás szellemében próbáltunk meg segítséget nyújtani, vajmi kevés eredménnyel. Most mindenki megpróbálja ezt az összefércelt és egy köztes megoldást tartalmazó törvénytervezetet elviselhetővé tenni azok érdekében, akik érdekében annak idején harcolt ezeknek a céloknak az eléréséért. De vannak itt mások is, akik ellen már megy a törvény. Itt egyszer nem hallottam azt, hogy valaki beszélt volna szövetkezeti tagról, beszélt volna szövetkezeti alkalmazottról. Szövetkezetekről beszélünk. Szövetkezetekről mint egy jogi formációról, amit, ha lehet, akkor el kell taposni. Így van, el kell taposni, ha tudunk helyette jobbat, ha tudunk egy megfelelő alternatívát állítani. Amíg nem, addig óvatosan nyúljunk ehhez a kérdéshez. A Kormány tisztelt képviselői nem jelentek meg ezen a törvénytervezet- módosító tárgyaláson. A Kárpótlási Hivatal a bizottságot nem tisztelte meg, hogy jelenlétével tüntessen akár mellettünk, akár ellenünk, bár el lehetne azért azon is gondolkodni, hogy ennek a kényszerpályának az ilyen eredménye mennyiben X,Y Z hivatalnak a magatartására vezethető vissza. Nagyon egyetértek azzal, amikor itt demonstratíve fölsoroljuk a kárpótlásra kijelölt hektármennyiséget, és a már eddig licitálás során vagy egyéb módon tulajdonhoz juttatottaknak a körét. Ez nincs 2%. Valóban nincs 2%. (19.00) És attól a metodikától ez majd felgyorsul, amit itt el akarunk érni? Szerintem nem! Erről azért a plénum előtt is megérné pár mondatot mondani. Azt mondja a cím, hogy "Földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről". Ezzel szemben sokkal több van ebben a törvényben. Sokkal több van olyan - alkotmányjogilag is véleményem szerint - aggályos megfogalmazás, amely a tulajdonhoz való jutást befolyásolja, illetve a mostani tulajdoni viszonyokat nagyon mereven és nagyon keményen korlátozza. Amikor az alkotmányügyi bizottság elnöke egy sommás mondatban azt mondta - sajnos kacagtam rajta, amiért elnézést kérek -, a birtokviszonyok rendezését tárgyalgatjuk. Látszik, hogy mennyire alaposan nézték át, hogy az Alkotmánynak és az egyéb törvényeknek mennyire megfelelő szabályozásról van szó. Igen! Nem ártana, ha azok a bizottságok, amelyekben tárgyalásra van kiadva az anyag, megfelelő időt és hozzáértést is szentelnének arra, hogy a véleményüket megfelelően megalapozzák. A lényegre térve: A földrendező bizottságok átalakítása. Annak idején, két- három héttel ezelőtt, amikor tárgyaltuk a földtörvény módosítását, akkor elmondtam, hogy nagyon szívesen látnánk, ha a földrendező bizottságok mellett felállnának a részarány-tulajdonosok bizottságai is, és ez némi csírájában a törvényben már mutatkozott, bár álláspontunk szerint nem megfelelően rendezte volna ezt a viszonyt. De erre - akkor is - elmondtam, hogy milyen megoldási lehetőségek vannak. Itt a Szabó Lajos által előterjesztett törvénytervezetben össze vannak vonva a részarány-tulajdonosok és a korábbi, illetve már létező földrendező bizottságok jogkörei úgy, hogy azok az érdekellentétek változatlanul, feszült formában jelentkezni fognak, mint amiről már korábban is szóltam. Nagyon- nagyon nagy probléma ez. Vettem a fáradságot, hogy a földrendező bizottságok vonatkozásában megnézzem, ezek az emberek körülbelül hogyan gondolják, mert ők dolgoznának ezzel a törvénnyel. Mennyire segíti a munkájukat az, ha a részarány- tulajdonosok is odajönnek? A hatósági jogkört meg sem említettem, mert ők mondták, hogy mélyen nem értenek vele egyet. Azok az emberek, akikre itt hivatkozunk, hogy milyen könnyen és milyen egyszerűen végezhetnék majd a munkájukat. A földrészarány-tulajdonosoknak egészen más érdekszférájuk van, mint azoknak, akik a földrendező bizottságokban dolgoznak. Úgy gondolom, még mindig szerencsésebb lenne, ha ezt az összevonást elhagynánk, és a földrendező bizottságok végeznék a munkájukat úgy, ahogy eddig végezték és a részarány-földtulajdonosok bizottságát a földtörvény módosítása kapcsán dolgoznánk ki, a saját ügyrendjük és saját metodikájuk szerint hagyni őket egyszerűen élni. A hatósági jogkörrel kapcsolatosan megjegyezték már nagyon sokan, hogy milyen jogi legitimitás, milyen jogi felhatalmazottság az, amely hatósági jogkört keletkeztethet. Nagyon helyesen utalt a bizottsági vitában erre Juhász Pál képviselőtársunk, aki egyszer azt mondta, hogy kérem szépen, hatósági jogkört csak olyan szervezeteknek lehet biztosítani, amelyek valamilyen formában a népszuverenitás elvét megtestesítik. Ezek a földrendező bizottságok nem is ezzel a céllal jöttek létre és nem is így jöttek létre. Azon túl - folytatva - tételezzük fel, hogy a hatósági jogkör egy nagyon jó dolog. A hatósági jogkör gyakorlása mellett különböző szempontokat figyelembe kell venni, amit a most már harmadszor átdolgozott és benyújtott módosított önálló törvénytervezet figyelembe is vesz, méghozzá a jogorvoslati rendszert. Eljáró hatóság volt, hallottunk már itt olyat, hogy kárpótlási hivatal, most a legutóbbi tervezet szerint a földhivatalok. A földhivatali eljárással szemben bírósági út is nyitva áll. Itt van leírva! Ez nem tudom, mennyiben gyorsítja majd a megegyezés lehetőségét!? Ezt a procedúrát át kell járni, végig kell rajta menni, ez különböző időveszteséghez fog majd vezetni. Az ideiglenes földhasználat. Igaza van képviselőtársaimnak akkor, amikor azt mondják kisgazda oldalról, hogy már bizonyos rendelkezési jogcsorbítást szenvedett a szövetkezeti földtulajdon azzal, hogy kárpótlási területként lett kijelölve. Ez valóban így van! A tulajdonjog több összetevőből áll. Ennek egyik eleme a rendelkezési jog, ami azt jelenti, hogy nem idegeníthetem el, nem terhelhetem meg. De a tulajdonnak vannak még olyan elemei is, mint például a használati sarc szedése. Annak idején a római jogban szépen fel kellett sorolni, az egyetemen még hallottunk is erről. A használat korlátozása, olyan módon, mint ahogy ez a törvénytervezet teszi, gyakorlatilag ezt a földalapot mindenféle kártalanítás nélkül vonja el a használat elől. A használatot teljesen elvonja úgy, hogy semmi garanciát nem nyújt - és ezt az elnök úr, Zsiros doktor említette - a kárpótlási jegyek vonatkozásában. Ezt megkaphatja- e a szövetkezet, illetve a szövetkezeti tagság, vagy nem kaphatja meg. Jelen pillanatban a gabonaipar privatizációjánál égető problémaként találkozunk ezzel, hogy mikor kapják meg. Most ideiglenes földhasználatot biztosítunk, ez még egy szusszanásnyi időt ad annak a hivatalnak, amely már így is túlfeszítette önmagát - állítják - és nem tudják a kárpótlási jegyeket megfelelően kiadni. Majd most picit lassítva a dolgot, de alaposabban átrágva fogják a többit elbírálni, mert nincs probléma, mindenki benne ül a birtokban, mindenki hasznosíthatja, csak éppen az, akié ez a föld volt, várhatja, hogy mikor fog majd ezért ellenértéket kapni, akár kárpótlási jegy ellenében is. És arra sincs semmi garancia, hogy az ideiglenes földhasználók - látva a mostani, nem túlzottan jó fizetőképességgel megáldott mezőgazdasági szférát - meddig fog ebben dolgozni és mikor fogja azt mondani, hogy nem kell. Felmerült érvként az is, hogy a földterületek mennyiben vannak hasznosítva és mennyiben nincsenek a szövetkezetek által. Nyilván már ők is arra játszanak, hogy nem akarják megművelni. Ezeket - hallották, látták biztos - a földtörvény jelenlegi szabályozása szerint a földhivatalok saját jogkörükben eljárva bármikor rendezhették volna. Úgy gondolom, a föld hasznosítása, ha az nem rendeltetésszerűen történik, megfelelő szankciókkal sújtható. Erre kell kihegyezni a kérdést, és azokkal a szervezetekkel, amelyek arra hivatottak, hogy a törvényeket betartassák, igenis olyan kontaktust kell létesíteni, hogy ez menjen is. Ennyit a földhasználat kérdéséről. Ami örvendetes - hogy jót is mondjak -: a tanyatulajdonosok vonatkozásában a földkijelölések. Valóban ezen az úton el kell indulni. De elindult már a korábbi kárpótlási törvény is, ami erre megadta a rendelkezési jogot a földrendező bizottságoknak. Megadta! Tehát ezzel lehet élni. Ezen túl nyilvánvalóan ezzel szemben, aggályos kifogás nemigen lehet, és a magam részéről is támogatnám, hogy ezt a folyamatot gyorsítsuk. Mert a tanyatulajdonosok - és ezt én is láttam személyes példán - nem azért kívánják a földet a tanyájuk körül, mert éppen ott lovardát akarnának nyitni, hanem igenis olyan mezőgazdasági hasznosítású célt szolgálna, amire nagy szükségük van nekik is és nekünk is. Nem biztos, hogy az új tagosítási törvény elkerülhető. Nem tudom, hogy ilyen konstrukcióban ezek a bizottságok - az összevont részarány-földtulajdonosok és a korábban működött földrendező bizottságok - milyen mértékben fogják tudni eldönteni az összetettebb strukturális viszonyok között a földek helyét és a földek értékét. Nem tudom, mennyiben lesz ez megnyugtató, egyszer s mindenkorra szóló megjelenített tulajdont keletkeztető eljárás. Ezt kellene nekünk gyorsítani! Ahhoz kellene nekünk segítséget nyújtani, hogy a tulajdont mielőbb a maga helyén látva, itt törvényi szinten, illetve a végrehajtás során most már elérhessük. Ez nem sikerült és nem fog sikerülni ezzel a törvénnyel sem. Nagyon helyes volt Tarnóczky Attila megnyilatkozása. Vannak földek, amelyek verik egymást, pedig csak egy köves föld, mert nem mindegy, hogy hol van és nem mindegy, hogy mit fog vele csinálni. Ha majd értéke lesz a földnek és nem aranykoronában kifejezett értéke, vagy - ha ezt el tudnánk érni - valódi piaci, üzleti értéke, akkor ezek a problémák nem jelentkeznének. Ugyanez vonatkozik arra, hogy a föld művelésből való kivonásának ellentételezését milyen szankcióhoz és milyen földvédelmi járulék megfizetéséhez kötik. Mert ezzel is lehetne némiképpen ennek az útját egyenesbe hozni. Számtalan viszonyt kell szabályozni - említette képviselőtársam. Igen, számtalan viszonyt, a nap minden percében, minden másodpercében újabb viszonyrendszerek keletkeznek. Ezeket nem lehetséges törvénnyel lefedni és olyan, megfelelő mederben tartani, amely mindnyájunk számára kívánatos lenne. Úgy gondolom, ennek az Országgyűlésnek nem az a feladata, hogy ilyen törvényeket hozzon, hanem olyanokat, amelyek hosszú távra is alkalmazhatók. Illetve ha már nem ilyenek sikeredtek - mert sajnos most épp azok okozzák a problémát -, akkor ezeknek a végrehajtására hivatott szervezeteket rákényszeríteni arra, hogy a célt elérjék. A Glattfelder Béla képviselőtársam által előterjesztett országgyűlési határozattervezet, amit a mezőgazdasági bizottság nem tartott alkalmasnak még általános vitára sem - nagyon szomorú vagyok emiatt - épp azt célozta volna, hogy ezeknek a szervezeteknek a munkáját kicsit ellenőrizte volna és esetleg segítséget nyújtott volna. (19.10) Ha igényelték volna, vagy ha igénylik, vagy igényelni fogják, aminek nyomait sem látom, egyébként. Az, hogy mi egy albizottságot hozunk létre, nem megoldás, mert nyilvánvaló, van valami különbség a hatósági jogosítványok körében, hogy egy országgyűlési határozat hatalmazza-e föl azt a bizottságot egy bizonyos munka elvégzésére, vagy egy országgyűlési bizottság egy albizottságot küld ki, mert helyesnek látja. Egyébként egyetértünk vele, nyilván erre van szükség. Úgy gondolom, az út az lenne a jövőre nézve is, hogy a törvények módosítgatásai helyett és a napi követés helyett inkább tényleg a gazdasági struktúra átalakítását követnénk szemmel, és ahol problémák vannak, ott kényszerítenénk rá a végrehajtó apparátust, hogy ezt így rendezze. Arról már nem is szólok, hogy így év vége környékén a Kisgazdapárt törvényjavaslatai vagy törvénymódosító javaslatai meg szoktak szaporodni. Hogy emögött mi van, és ilyenkor mennyiben lehet nagyobb eredményt elérni, mint az egyéb időszakokban, azt nem tudom. Én nagyon szeretném kérni az Országgyűlés képviselőit, hogy azért olvassák el ezeket a törvénytervezeteket és a saját körzetükben próbáljanak meg beszélgetni olyan emberekkel, akik ebben élnek, akik ehhez valamit értenek, és úgy hozzák meg majd a döntésüket; mert nem akarok nagy szavakat használni, de nagyon-nagyon komoly felelősség van a vállunkon, és ha ebben az ágazatban csak egy ellenszenv fog dominálni és egy olyan politikai motiváció, amely a "csak azért is én vagyok az erős" alapról indul ki, akkor nekünk nem nagy jövőnk lesz ebben az országban. Köszönöm szépen. (Taps.)