KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtása során rengeteg ellentmondás, feszültség adódik. Én tudom, hogyha vita keletkezik, akkor a munkaügyi bíróságok a törvény betűje szerint ítélnek. Mégis úgy véljük, hogy itt, a plenáris ülésen az önnek feltett kérdések, és az erre adott válaszok segíthetnek a jogalkalmazás tisztaságában, ezért segíthetik védeni a munkavállalók, a közalkalmazottak érdekeit. Én magam a közalkalmazottak pótszabadságáról, Tompa Sándor képviselőtársam a vezetői pótszabadsággal kapcsolatban kíván önnek kérdést feltenni. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályai alapján a közalkalmazottakat osztályba sorolásuktól függően 20 vagy 21 munkanap alapszabadság illeti meg. Ez lényegében megegyezik a Munka Törvénykönyve alapszabadságra vonatkozó mértékével, amelyik 20 munkanap. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve a munkavállaló életkorával összefüggésben növeli meg a szabadság mértékét, így 45 éves kor után a munkavállalók 30 munkanap szabadságra jogosultak, a közalkalmazotti törvény viszont a dolgozó besorolásához, illetve azzal összefüggésben fizetési fokozatához köti a pótszabadság mértékét. A közalkalmazotti jogviszony számítása során gyakran előfordul, hogy a közalkalmazottak korábbi munkaviszonyuk nagy részét nem tudják fizetési fokozatuk megállapításánál közalkalmazotti jogviszonyként elismertetni. Ebből fakadóan gyakran előfordul - meg szeretném jegyezni, különösen a fizikai munkakörben dolgozóknál -, hogy a közalkalmazott besorolása alapján kevesebb pótszabadságra válik jogosulttá, mint amennyire életkora alapján, munkaviszony esetén jogosult lenne. Ezért sok közalkalmazottban - főként az idősebbekben - visszatetszést szül, akik ezáltal a közalkalmazottá válást hátrányos helyzetként élik meg. Hozzá szeretném tenni, növeli a gondot, hogy a közalkalmazotti törvény nem teszi alkalmazhatóvá a Munka Törvénykönyve 13. §-át, amelyik kimondja, hogy a kollektív szerződések, illetve az egyéni munkaszerződések a törvénynél mindig kedvezőbb mértéket kell hogy megállapítsanak a munkavállalók számára. Éppen ezért a miniszter úrnak az alábbi kérdést szeretném feltenni. A miniszter úr álláspontja szerint van-e mód arra, hogy a közalkalmazottak munkáltatói helyben, a közalkalmazottak javára, kollektív szerződésben vagy egyéni megállapodásban többletpótszabadságban állapodjanak meg? Többletpótszabadságban ahhoz képest, amennyit a törvény betűje alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő szerint a munkavállaló számára ki lehet számítani, és így biztosítsák, hogy legalább a Munka Törvénykönyve szerint az életkor alapján járó szabadságot a munkavállalók megkaphassák. Várom a válaszát, miniszter úr. (Taps.)