DR. HORVÁTH LÁSZLÓ (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzatok önállóságának az önszerveződés, az önrendelkezés és az önszabályozás mellett fontos ismérve az önfinanszírozás elvének érvényesülése. Az önfinanszírozás teljeskörűsége természetesen csak hosszabb idő alatt, fokozatosan és más intézkedésekkel összhangban történhet. A helyi adórendszer kezdeményezésének és megvalósításának alapgondolata az volt, hogy a normatív állami támogatás mellett fokozatos fejlődéssel lehetőséget adjon egy olyan finanszírozási rendszer kiépítésére, amelyik az önkormányzatok saját döntésén alapul, folyamatos jellegű pótlólagos bevételt biztosít, az önkormányzatok széles körét érinti, pénzügyi hidat teremt az önkormányzatok által nyújtott települési szolgáltatások és azok igénybe vevői között. Összesített adatok szerint - +92. április 1-jei állapot - az önkormányzatok közel 40%-a, 1233 önkormányzat rendelkezik hatályos helyi adórendelettel és működteti a helyi adózás rendszerét. Az elfogadott adórendeletek szerint a leggyakoribb adónem a kommunális adó, amelyen belül a magánszemélyek kommunális adóját 616, a vállalkozók kommunális adóját 461 önkormányzat vezette be. Ezt szorosan követi az iparűzési adó, majd sorrendben a történelmi előzményekkel is bíró építményadó. Nem lakás jellegű épület után 269, lakás után a kötelező mentességekre tekintettel 209 önkormányzat alkalmazza. Idegenforgalmi adót tartózkodási idő alapján 129, üdülési célú épület után 106 önkormányzat vezetett be. Figyelemre méltó, hogy a telekadó a lehetőségekhez képest viszonylag szűk körben, mindössze 242 önkormányzatnál került bevezetésre. Az összesített mutatókból megállapítható, hogy a helyi adót kivető, összesen 1230 önkormányzat 2431 címen vetett ki adót, vagyis egy önkormányzatra átlagosan maximum két adófajta jut. A helyi adókból származó bevételek teljes népességszámra vetített átlagos évi terve 435 forint/fő, de a helyi adózást alkalmazó önkormányzatok népességszámára szűkített átlagos éves teher sem éri el a 800 forint/fő értéket. A másfél év tapasztalatait felölelő értékelés alapján megállapítható, hogy a helyi adókról szóló törvény, s az annak alapján kialakított helyi adózási rendszer alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bebizonyította, hogy az önkormányzatok akarnak és tudnak élni az Alkotmányban biztosított alapvető jogaikkal, bevált az a koncepció, hogy a helyi adók ne a központi adók egyfajta pótlékolásából, hanem önálló adótárgyak adóztatásából képződjenek. A helyi adózás előzőekből következően nem veszélyeztette a központi adórendszer kiegyensúlyozottságát, nem bolygatta meg a központi adópolitikai célok teljesülését. Megvalósult az a cél, hogy a helyi adókból származó bevételek érjék el, illetve haladják meg a korábbi, úgynevezett tanácsi adók mértékét. Jelentős részben mentesítette a központi költségvetést a pótlólagosan jelentkező, ad hoc jellegű helyi igények kielégítésének terhe alól. A helyi adórendszer kialakítása politikai párbeszédre kényszerítette az önkormányzatokat a lakossággal, illetve a vállalkozókkal. Kérdés, hogy a hatékonyabb működési feltételek megteremtése érdekében milyen törvényi korrekciók szükségesek, illetve milyen irányú elmozdulások indokoltak a helyi adózási rendszer súlyának távlati erősítése érdekében. A távlati célok között olyan szempontokat indokolt megfogalmazni, hogy a helyi adó teremtsen valós összefüggést az önkormányzat által nyújtott szolgáltatások és azok igénybe vevői között, cél- és eszközrendszerével teremtsen összhangot a helyi és regionális, valamint a központi területfejlesztési politikák között. Gazdasági jelentősége és mértéke alapján legyen meghatározó az önkormányzat saját bevételei között. (19.00) A mainál szélesebb körben épüljön az értéken és értékarányosan meghatározott adóalapokra. A távlati célok megvalósítása óhatatlanul igényelné egyrészt a központi és helyi adók egymáshoz viszonyított arányának módosítását, másrészt a helyi adóalanyok és adótárgyak körének további bővítését, harmadrészt a meglévő adók körében érvényesülő mentességi feltételek felülvizsgálatát. Mindezen koncepcionális változásokhoz szükséges feltételek csak hosszabb távon teremthetők meg. A leginkább indokolt területeken javasolt koncepcionális és technikai jellegű változásokról néhány gondolatot. Az iparűzési adó alkalmazásával összefüggően jelentkező igény a halmozódások megszüntetésére. Erre megoldás az úgynevezett korrigált nettó árbevétel bevezetése: nettó árbevétel, csökkentve az alvállalkozói teljesítmények értékével, valamint az eladott áruk beszerzési értékével. E korrekció kedvez a két legproblematikusabb ágazatnak - kereskedelem és építőipar -, de az adóalap csökkentése miatt az önkormányzati bevételek szinten tartása csak a 3 ezrelékes adóérték emelésével oldható meg. A 8 ezrelékes tervezett adómérték itt elfogadhatónak tűnik. A vállalkozók kommunikális adójának alkalmazásával összefüggően az átlagos statisztikai állományi létszám nem kellően fejezi ki az egyidejűleg tulajdonos és munkát végző vállalkozók adójogi helyzetét, illetve nem veszi figyelembe a vállalkozóknak besegítő családtagokat sem. A fogalmi bővítést szolgálja a korrigált átlagos statisztikai állományi létszám bevezetése. Az idegenforgalmi adó alkalmazásával összefüggően jelentkező igény, különösen a nagyobb idegenforgalmú településeken, illetve üdülőhelyi körzetekben, a törvényben rögzített 48 órás adómentes tartózkodási idő csökkentése, a szakmai gyakorlathoz jobban alkalmazkodó vendégéjszaka fogalmának bevezetése. Az önkormányzatok kedvezményadási jogát, a differenciálási lehetőségét jelenleg indokolatlanul korlátozza az építményadó alóli mentesség egyes feltételeinek kategorikus törvényi előírása, ezért a helyi sajátosságok érvényesítésének jogát célszerűbb az önkormányzatokra, illetve a helyi adórendeletekre bízni. Ezt a célt szolgálja a törvény 13. § c) pontjában javasolt eltörlése. Végezetül a telekadómentesség kiterjesztését helyeseljük az erdőművelési ágban nyilvántartott telek esetében. Hasonlóan helyeseljük a belterületi mezőgazdasági földek adóplafonját a jelenlegi 100 forint/négyzetméter helyett 10 forint/négyzetméterben meghatározni, bár megfontolandónak tartjuk az adómentesség kiterjesztését az erdőhöz hasonlóan. Tisztelt Ház! Előzőekben is kifejtett gondolatokra is tekintettel támogatom a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)