DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pártok működéséről szóló törvény szövegében annak idején, még az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői állapodtak meg, mégpedig I/2-es bizottságban. Ezt csak azért említem meg az érdekesség kedvéért, mert ebben a bizottságban dolgoztam együtt Horváth Balázs úrral, és hadd tegyem hozzá, hogy akkor még igen szívélyes viszonyban voltunk. (Derültség.) Sajnos ez már a múlté, a jelené pedig az a párttörvény, amelynek a módosítására most a kormány javaslatot tett. Az Ellenzéki Kerekasztalban végzett törvényhozás során rendkívül rövid idő állt rendelkezésünkre. (19.20) A részvevők minden figyelmüket a politikai tartalomra fordították, ami érthető is volt, hiszen rendkívül kemény tárgyalásokat kellett az MSZMP képviselőivel folytatni. Nem csoda tehát, ha az itt hozott törvények a részletekben nem voltak a legkimunkáltabbak, így előbb-utóbb kétségkívül korrekcióra szorultak. A Kormány előterjesztésének túlnyomó része ezeknek a technikai jellegű anomáliáknak a kijavítását célozza meg, és semmi okunk nincs arra, hogy ezeket a javaslatokat ne támogassuk. A Kormány javaslata ugyanakkor nemcsak technikai részletkérdésekkel foglalkozik, hanem tartalmaz ez a javaslat igen fontos érdemi indítványt is. A jelenleg hatályos törvény értelmében a Parlamentben helyet foglaló pártok a teljes költségvetési támogatás 25%-át egymás között egyenlő arányban osztják fel, 75%-ot pedig mandátumarányban. Az előterjesztés ezzel a megoldással szemben azt a megoldást javasolja, hogy a 25%-ot a Parlamentben helyet kapó pártok ne egymás között egyenlő arányban osszák föl, hanem ebből a 25%-ból csak azok a pártok részesedjenek - ismét csak egymás közt egyenlő arányban -, amelyek az országos listáról szerezték a mandátumukat. Nem egészen értettem Fekete Gyula képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy ezzel a kormánypártok tettek lényegében engedményt az ellenzéki pártoknak, hiszen a Parlamentben helyet foglaló hét párt közül hat az országos listáról is kapott mandátumot. Miután a 25% az országos listáról mandátumot kapott pártok között egyenlő arányban oszlik meg, azt lehet mondani, hogy ez a megoldás lényegében minden pártnak egyformán kedvez, csupán számszakilag lehetne kimutatni, hogy a kis pártoknak - például a FIDESZ-nek - jobban kedvez, a nagy pártoknak - az SZDSZ-nek, az MDF-nek - talán valamivel kevésbé. De ha valaki nem értené pontosan, mégis miről van szó, annak hadd mondjam el, arról van szó, hogy az Agrárszövetség, amely a Parlamentben végül is helyet kapott párt, miután nem az országos listáról szerzett mandátumot, míg a korábbi törvény értelmében kapott költségvetési támogatást, az új előterjesztés értelmében semmifajta költségvetési támogatásra nem lesz jogosult. Az így megtakarított összeget - amint azt az imént említettem - a többi parlamenti párt osztaná föl egymás között egyenlő arányban. Ezzel a javaslattal, tisztelt Országgyűlés, három aggály is felsorakoztatható. Az első aggály lényege az, hogy a párttörvényben meghatározott játékszabályokat annak idején négy évre hoztuk. A pártok négy évre tervezték bevételeiket és kiadásaikat. Mint ahogy egy 400 méteres síkfutás esetében sem lehet 200 méter után valamelyik versenyzőnek azt mondani, hogy tessék most kiszállni a játékból, ugyanúgy nem lehet a négy évre meghirdetett játékszabályokat megítélésünk szerint egyoldalúan felrúgni, és másokat ebben a versenyben kedvezőtlen helyzetbe hozni. Ez tehát az első aggály. A második aggály lényege az lenne, tisztelt képviselőtársaim, hogy megmerevíti a kialakult pártstruktúrát. A Kormány által javasolt szabály ugyanis azt jelenti, hogy hiába nyer meg egy párt egy választást egy egyéni választókerületben, hiába kapja meg a parlamenti nyilvánosságot, tehát a lehetőséget arra, hogy a kormánypártokkal szemben alternatívát nyújtson, gyakorlatilag sohasem válhat nagy párt belőle, mert annyi költségvetési támogatást sem kaphat, ami elég lenne ahhoz, hogy legalább egy-két szakértőt alkalmazzon, hogy megfelelő színvonalú szakértői munkával tudjon részt venni a törvényhozási munkában, így aztán nemhogy pozíciója megerősítésére sem lesz esélye, de talán arra se, hogy megszerzett mandátumát megtarthassa a következő választásokon. Csupán zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy ezek a képviselők, ha parlamenti képviselők akarnak maradni - és nincs semmi okunk, hogy ezt ne feltételezzük - , arra lesznek kényszerítve, hogy a törvényhozási munka helyett napirend előtti felszólalásokkal borzolják a mi, és legfőképpen a lakosság idegeit. Gondoljanak csak nem kevés képviselőnek az e tekintetben mutatott szereplésére; nevek említése nélkül is pontosan lehet tudni, miről van szó és kikről van szó. Miközben kínlódunk és kínlódásunkat néha nevetéssel próbáljuk meg leplezni, legyünk tisztában azzal is - és kérem, gondolják ezt végig -, hogy legtöbbnyire azok szoktak napirend előtti őrjöngéssel időt elvenni a Parlament munkájából, akik a törvényhozási munkához nem tudnak érdemben hozzászólni. Többek között azért sem, mert nem állnak rendelkezésére szakértők, nem is állhatnak rendelkezésre, hogy ha erre a költségvetésből semmilyen támogatást nem kapnak. Én azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, ha rajtunk múlik, ne emeljük ezen képviselőknek a számát. Ott tartottunk tehát, hogy a javasolt finanszírozás megmerevíti a jelenlegi pártstruktúrát. Azt a pártstruktúrát, amely egy cseppet sem tekinthető népszerű pártstruktúrának. Aligha van a Parlamentben olyan képviselő, akinek ezzel kapcsolatban ne lennének kellemetlen élményei. A jelenlegi pártstruktúrának a védelme aligha lehet indokolt, két okból sem. Az egyik ok: nemcsak hogy nem eléggé népszerű a jelenlegi pártstruktúra, de nem is tekinthető egy megállapodott, kész pártstruktúrának. Gondoljanak csak arra, van olyan parlamenti párt, amely már most elemeire esett szét, s vannak olyan pártok, amelyek - ha tetszik - most állnak rendkívül súlyos belső konfliktusaik során a szétesés előtt, a párt különböző szárnyai olyan messze állnak egymástól, mint - legyünk stílusosak - Makó Jeruzsálemtől. Ne hozzunk tehát olyan törvényeket, melyek lehetetlenné teszik azt, hogy a felborult pártstruktúrák nyomán újabb pártok, a pártok értékes részeiből új pártok alakulhassanak. Ha a jelenlegi pártstruktúra nem tekinthető kialakultnak, akkor úgy vélem, az egész ország érdeke azt kívánja, hogy ne akadályozzuk meg a valóságnak megfelelő új pártstuktúrák kialakítását. Higgyék el, az SZDSZ számára megfelelő lenne a jelenlegi pártstruktúrának a fennmaradása. Az SZDSZ - mint önök is tudják - a küldöttgyűlésből rendkívüli módon megerősödve, egységes pártként jött ki, tehát nem bennünket fenyeget ez a veszély. (Taps a jobb oldalon.) Köszönöm szépen a tapsot, gondolom, a gúnyos mosoly le fog még hervadni arcukról. (Derültség a bal oldalon.) Tehát térjünk vissza az ország érdekeire. Úgy vélem, hogy az ország egészének politikai érdekeit szem előtt tartva nem lehet eltagadni a kis pártoktól sem a költségvetési támogatást. Harmadik aggályként: miközben senki sem vonja és senki sem vonhatja kétségbe a parlamenti pártok, az Országgyűlés legitimációját abban a vonatkozásban, hogy törvényeket hozzon, kérem gondolják végig, hogy ennek a legitimációnak nincs-e valamiféle morális gátja abban a vonatkozásban, hogy kis pártok terhére törvényeket hozzunk. Gondolják meg, hogy alkotmányos rendünkből következően nincs és nem is lehet más ebben az országban, mint a kis pártok, amelyeknek az a feladatuk, az a kötelességük, az az ambíciójuk, hogy a Parlamentben helyet foglaló nagy pártok terhére kampányoljanak és helyet foglaljanak az ország közéletében. Ha a nagy pártok olyan törvényeket hoznak a Parlamentben, amelyek megnehezítik, vagy pedig ellehetetlenítik a kis pártoknak azt, hogy kihívást jelentsenek a nagy pártok számára, az morálisan rendkívül aggályos. Ami itt történne ugyanis, tisztelt Országgyűlés, az nem más, minthogy a nagy pártok a választási versengésben a törvényhozási pozíciójukat használják ki, ami megítélésünk szerint morálisan nem elfogadható és nem megengedhető. A fenti gondolatmenet következtében a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatnak ezt a részét nem tudja támogatni. Szeretném hangsúlyozni, hogy tudomásunk van arról, hogy a költségvetésből a parlamenti pártok számára juttatott összegek nem arányosan vannak felosztva. Tudjuk - már említettem az Agrárszövetség példáját -, az Agrárszövetség a parlamenti létszámához képest, a jelenlegi szabályokhoz képest valóban nagy költségvetési támogatásban részesül, és minden valószínűség szerint ezen változtatni is kell. (19.30) A magunk részéről szívesen működünk közre egy méltányos, a kis pártok számára is elfogadható, ugyanakkor az arányosságot is megfelelően biztosító megoldás kidolgozásában, de az erőfölénnyel való durva visszaélésben, a Pál utcai fiúk Pásztoraitól eltanult einstandban nem kívánunk közreműködni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)