DÉNES JÁNOS (független): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy hivatkozzam e tárgyban az általános vitában elmondott felszólalásomra. Most csupán csak arra kívánok szorítkozni, hogy elismerve az előttem felszólalót, kiegészítéssel járuljak hozzá. Ez a kiegészítés pedig ahhoz a csodálatos statisztikához kapcsolódik, amit elmondott, mert 1918-1920- ban abbahagyta. És a lényeg ezután következett be. Ide menekültek, ebbe az országba az elszakított részekről véreink, és a megcsonkított országban a néprajzi arány a magyarság javára az évek folyamán nőtt és nőtt. 1945 után, a második világháború után az idemenekülés ismételten létrejött, az összes tragédiájával együtt, a néprajzi arányok a magyarság javára ismételten változtak, különösképp, ha alapul vesszük a kitelepítéseket is. (20.10) Beleértve a svábság kitelepítését, valamint az Izraelben üdvözölhető 250 ezer magyar származású zsidót is. Ebből következik, hogy ezek a torz arányok, amik létrejöttek a 6 millió magzat kivégzésével, még súlyosabbak. Még súlyosabbak, mert ezt a kedvező folyamatot is teljes egészében fölborították. Engedjék meg, hogy egy-két szóval még megemlítsem azt - ha még az időm megengedi -, hogy nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk, merthogy egy olyan állapotban vagyunk, amikor a rablógyilkosok törvényt akarnak hozni a rablógyilkosság ellen. Tudniillik, egy kicsikét mindnyájan bűnrészesek vagyunk - ezt nem szabad elfelejteni. Éppen ezért én hivatkozom itt már két felszólalóra, aki utalt az Alkotmánybíróságra, valamint én magam is emlegettem az Alkotmánybíróságot, amely ezt a penzumot ránk rótta: tekintettel arra, hogy ez az állapot fennáll, amit az előbb elmondottam, az Alkotmánybíróság hatáskörébe kellene ezt a döntést utalni, mégpedig szakmai és erkölcsi elit segítségével - és ők magas jogászi tudományokkal hozzák meg ezt a döntést, amely kell hogy szolgálja a családot, a nemzetet és a társadalmat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)