PINTÉR JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban Békesi László képviselőtársam hozzászólása indított arra a meggondolásra, hogy néhány gondolatot elmondjak. Tudniillik nagyszerűen elmondotta Békesi képviselőtársam, hogy miért nem jó ez az áfa-rendszer és milyen kifogásai vannak ellene. Azt ugyan nem mondotta el, hogy az állami bevételeket ehelyett hogyan lehetne pótolni és mivel lehetne helyettesíteni, majd én elmondom. Akkor, amikor ő volt még a pénzügyminiszter, 1990-ben és a +89-es esztendőben, akkor az állam bevételének, az összes bevételének 46%-a folyt be az állami vállalatok nyereségadójából, a másik 44% a fogyasztási adóból és a személyi jövedelemadóból. Ez összesen 90%-os részarány volt az állam bevételeiből, és ebből osztották el a kiadásokat, ezzel fedezték az állami apparátus és az ország fenntartása lehetőségeit. Ma már, három évvel később ez a részarány alapvetően megváltozott. Úgy változott meg +92-re - és így fog megváltoztni +93-ra is -, hogy az állami vállalatok nyereségbefizetései nem 44%-os részarányt képviselnek, hanem 26%- ot. Azért 26%-ot, mert közben a szocialista ipar, a szocialista mezőgazdaság tönkrement, nem tudja hozni azt a nyereséget, amit korábban hozott az állami szubvenciókkal és az állami pénzek bepumpálásával. Másrészt pedig olyan értékesítési lehetetlenségek vannak, amelyeket nem lehet kivédeni, összeomlott a keleti piac, a nyugati piacon pedig nem tudtuk azokat a termelvényeket eladni, amelyeket tudnak gyártani a vállalatok, és nagyrészt hadiipari célokra termeltek, amelyek a béke kitörésével meghiúsultak és nem lehet ezeket eladni. Ebből következően az állami bevétel egy nagy része kiesett. A másik dolog, hogy kevesebb folyik be a fogyasztási adóból és a személyi jövedelemadóból. Amíg a +90-es és megelőző esztendőkben az összes bevételnek 44%-os részaránya volt e két tényezőből, ma csak 28%, illetve 16% plusz, gyakorlatilag összesen 70%-os az állami bevétel részaránya ezekből az összetevő bevételekből. Hogy az személyi jövedelemadóból miért folyik be kevesebb, az nyilvánvaló. Miután nagyon sok munkanélküli van, a munkanélküli-járadékból nincs személyi jövedelemadó levonás, ebből következően kevesebb pénz folyik be az államháztartásba. Megalakult egy csomó kisvállalkozás, amely a kezdeti nehézségekkel küszködik és nem tudja azt a nyereségbefizetést végrehajtani, amely pótolná az állami vállalatoknak a volt nyereségadó-befizetési kötelezettségeit. Az is megjegyzendő, hogy az adómorál sem olyan kedvező, mint amit magyar állampolgárként el lehetne mindenkitől várni. És ebben a tekintetben a pénzügyi kormányzatnak rendkívül nagy felelőssége van a jövőre vonatkozóan, hogy az adómorál, a becsületesség tekintetében hathatós intézkedéseket tegyen. Ezt nyomatékosan említem meg, és felhívom a pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy e tekintetben foglalkozzon rendteremtő kérdésekkel. Miután ilyen mértékű az állami bevételek viszszaesésének részaránya, ebből következően valamit csinálni kellett. Nyilván egy olyan adóhoz kellett hozzányúlni, amely szükségszerűségből - nem jóindulatból -, kényszerből egy olyan pályára viszi az állami bevételek várható lehetőségeit, amely ellenőrzött módon, biztonságosan befolyik az államháztartásba. Ebből következően nyilvánvaló, hogy minden réteget alapvetően érint. Az viszont, amiben az Érdekegyeztető Tanáccsal történt tárgyalás során a Kormány meg tudott állapodni és amit el tudtak érni, azért kedvező állapotokat teremt, mert néhány olyan kompenzáció, néhány olyan adómentes helyzet teremtődött, amely a széles rétegeket alapvetően érdekli. Akik alapvetően az áfá-t támadják és kifogásolják annak mértékét és formáját, azok közgazdaságilag nem gondolják végig a folyamatokat, hanem inkább próbálnak olyan megoldásokkal foglalkozni, olyan szólamokkal ennek a kérdésnek a súlyát emelni, amely a közhangulatot egy kicsikét kedvezőtlen irányba tolerálja, kedvezőtlen irányba tolja el. Ezekkel a szólamokkal, ezekkel a módszerekkel mi alapvetően tisztában vagyunk és tudjuk. Persze, ha a parazsat egy kicsit fújják, akkor ez lángra is lobban, és nem véletlen az, hogy e tekintetben, ennek a dolognak a felnagyításában és elhitetésében élen járnak a volt kormányzati vezetők. Természetes dolog, hogy én sem vagyok barátja és híve annak, hogy alapvetően az állampolgárokat adókkal sújtjuk. Azt viszont tudni kell, hogy olyan adórendszer még a világon sehol nem volt - egyetlenegy államban sem -, amely a néprétegek abszolút igényét kielégítette és mindenkit buzdításra és tapsolásra késztetett volna. Egyet tudni kell! Az államapparátust, az államháztartást, az országot fenn kell tartani! (Dr. Békesi László: És növelni!) És ha megszűntek az állami vállalatok nyereségbefizetései, megszűnt a jövedelemadó, akkor akarva- akaratlanul kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a lakosságnak kell vállalni ebből az oroszlánrészt. Ha nem vállalja a lakosság, akkor dönteni kell, hogy miből fogják ezt fedezni, és ebből a miből és ebből a hogyanból senki nem mondja meg, aki ellenkezik az adórendszer végrehajtásával, hogy mit kellene helyette csinálni. (10.00) Mondjuk azt: kérjünk idegen hatalmaktól segítséget, és majd azok talán próbálnak valamit tenni az ország érdekében - mondhatjuk, nem sokra tudunk jutni. Bölcs mérsékletességgel kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, nemcsak politikai oldalról, nemcsak propagandisztikus oldalról, hanem a realitás talaját nézve, a valóságot nézve, ami az ország helyzetét jelenleg jellemzi. Tudomásul kell venni, hogy az a gazdasági rendszer, amely korábban volt, összeomlott, és ennek igenis ma is kihatásai vannak - gyökeres kihatásai vannak -, és mi azt nagyon jól tudtuk a választási harcban, amikor elmondtuk az állampolgároknak, hogy milyen állapotok fognak várni a magyar népre. Senki nem mondta, mi sem mondtuk azt, hogy rózsás állapotok fognak bekövetkezni. Azt mondottuk, rettentő nehéz esztendők - esetleg 10 esztendő - fognak elmúlni, mire ez az ország valamennyire rendbe fog tudni jönni. Annak a negyven évnek az örökségét, annak a szocialista gazdálkodásnak a gazdasági lehetetlenségét kell ma elviselnie mindenkinek, amelyet valamikor megéltünk. Ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor ezt tudomásul kell venni, nem pedig egy olyan helyzetet teremteni, amellyel az egyébként jogos elégedetlenséget még jobban szítjuk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)